Kiszolgáltatva

17.rész

Sziasztok àtírtam,mert nem lett jó az előző.

Jó olvasást🙂

Suga:

Miután a korhàzból haza értünk,  egyből szobámba rohantam. Nem volt kedvem senkivel sem beszélni jelenleg. Csak magányra volt szükségem.
-Suga kérlek ne csináld ezt. -hallottam meg Jin hangját.
De nem érdekelt. Tovább cigiztem az ablakban ülve. Figyeltem ahogy a sok pár kézen fogva sétál, nevetnek és csókolóznak.

Reggel még én is ilyen voltam. Most meg szomorú és kedvetlen.Kezdtem hinni a reményben, hogy minden rendben lesz. Tévedtem, csak rosszabb lett. Elvesztettem a szerelmem, aki sose volt az enyém. Viszont lett volna esély rá, ha minden úgy alakul.Az élet pedig máshogy gondolta.

Jimin:

Az orvos fejéhez tartottam a fegyvert. Közöltem vele, hogy szállítsák hozzám megfelelő ellátásal. Amit szépen megtett nekem, de nem hagytam életben. Végén lehet jelentett volna a rendőrségen.
-Annyira sajnálom Jungkook. Bárcsak ne történt volna meg. -fogtam meg kezét.
Olyan rossz így látni, az én hibámból.Remélem hamar felébred és tudok vele beszélni. Szerencs, hogy nem halt meg. Így van esély helyre hozni, a többi mellett. Teljesen új életet kezdeni vele máshol. Így is fogok tenni.

Másnap reggel vettem már a repülőjegyeket Japánba. Oda pedig előre rendeztem a hàzat, már csak berendezni kell. Amit online megcsináltam már. Direkt úgy, hogy majd Jungkooknak is jó legyen. Sőt még kutyát is veszek. És a kedvenc kutya fajtájából fogok.
-Nyugodtan gyere be. -mondtam Chanek.
-Csak szólni akartam, hogy Jungkook felébredt.-hajolt meg.
Mikor meghallottam boldogan öleltem magamhoz. Kicsit furcsálta tőlem, mivel sose öleltem meg.
-Akkor majd találkozunk Chan.-köszöntem el.

Szinte rohantam hozzá. Az ajtónál kicsit féltem. Mi lesz ha elküld? Ha már nem szeretne engem látni, mondjuk megérteném.Remegő kezekkel nyomtam le a kilincset.
-Jimin? -kérdezte halkan.
Amint megláttot rám mosolygot. Nem is haragszik rám?
-Igen én vagyok. - ültem le az àgy szélére.
Szemei könnyesek lettek. Automatikusan öleltem meg. Ő sokkal közelebb bújt hozzám és fejét vállamra döntötte.
-Sajnálok mindent. Hülye voltam, mindig téged szeretlek. -mondta.
Boldog voltam abban a pillanatban. Éreztem, hogy ennél boldogabb nem lehetnék.
-Semmi baj, én hibáztam. De mostantól minden más lesz. Csak bíz bennem, rendben? -emeltem fel fejét.
Szipogva bólintott egyet. Utána közelebb hajolt, szinte már súrúlta ajkimat.
-Bízom benned, mert szeretlek. -csókolt meg.
Istenem de hiányzot már.Soha nem szeretném elengedni. Ezért teszek róla, hogy boldog. Óvni fogom és védeni. Többé nem hibàzhatok.