Kiszolgáltatva

31.rész

Itt lenne újabb rész😄
Jó olvasást🙂

Jungkook:

-Szerelmem csináltam neked reggelit. Ébredj fel... -puszilgata arcomat.
Kuncogva nyitottam ki szemeim, csókot adva neki. Amit mosolyogva viszonzot Jimin.
-Te vagy a legjobb pasi, szakács egyben. -kezdtem enni.
Párom ezt boldogan figyelte, és lopva eszik bele. Erre morcosan néztem, de hamar huncut mosolyra húzódtak ajkaim. Tálcát félre rakva ültem ölébe, aprókat mozogva.
-Csaló vagy szerelmemh... -nyögött aprót.
Mire abbahagytam, egyből derekamra fogva folytatta. Amin jót nevetem, idő után kiszáltam öléből.
-Komolyan így akarsz hagyni? Szerelmem gonosz vagy velem... -nyavajgot.
Fejemet ráztam, puszit nyomva édes szájára amit annyira szeretek. És sokáig fogok, mivel imádom.
-Így jár aki lopja reggelim. -válaszoltam vigyorogva.
Neki is mosoly lett arcán, újabb csókot kaptam tőle. Nehezen elváltunk, egymás néztünk. Gyönyörű, mint mindig.
-Szeretlek Jungkook. -mondta.
Gyomrombra pillangók szálltak, melegség töltött el.
-Én is téged Jimin. -válaszoltam.

Könnyes szemekkel riadtam fel, szomorúan veszem tudomásul, hogy korházban vagyok. Körül néztem, rajtam kívül egy idősebb hölgy volt.
-Jungkook, istenem annyira sajnálom. Nem akartam, hogy bajod legyen. -ölelt meg Yoongi.
Hirtelen ugrott be valami, pince ahol vörös hajú fiú volt. Jimin is, akit földre dobtak, szétverve. Yoongi tette ezt vele...
-Jól vagy? Mi a baj? Sápadt lettél... -simít arcomra említett.
Kezére ütöttem, hátra húzódva tőle. Csalódàst, fájdalmat éreztem. Hogy merte őt bántani? Tudta, hogy szeretem... és képes velem lenni ezek után.
-Miért Yoongi?! Megölted Jimint! -kiabáltam neki.
Itt kezdtem többre emlékezni, szinte mindenre amire eddig nem. Jiminre ahogy holtan fekszik padlón, saját vérében. J-hope és Yoongi ezen csak mosolyogtak, mikor valaki kendőt tartott számhoz. Hiába mocorogtam, akartam szabadulni. Esélytelen volt, eszméletlenül estem padlóra. Szinte a fejem szétrobbant már, de nem érdekelt. Emlékszek végre...
-Jungkook megmagyarázom hallgas meg, szerelmem kérlek. Ne csináld ezt velem, szeretlek tudod jól... -kapaszkodik Yoongi kezembe.
Pofon vágtam,sírva vezetem rá tekintettem.
-Tűnj el! Életemből, városból csak tőlem messze legyél! Nem vagyok rád kíváncsi többet! -emeltem fel hangom.
Szipogva ölelt magához, úgy szorított engem. Könnyeivel áztatva ruhámat, könyörgöt közben. Erőt véve löktem hátra,találkozva kisírt szemeivel.
-Bármit megteszem, ha kell kedvedbe járok. Randit szervezek, csak maradj velem. Nélküled semmit sem érne az életem Jungkook. Te miattad élek... -zokogot tovább Yoongi.