Kiszolgáltatva

35.rész

Remélem tetszik, izgalmas rész lett,
Jó olvasást😅❤

Jungkook:

Egy pince szerűségben vagyok, ahol egy matrac, kisebb fürdő és konyha van. Jimin azóta sem nézet be, mióta ide zártak. Félek tőle, csalódtam is benne. Nem tudom mi történt vele, de változot ismét.
-Szia nyuszim, minden rendben? -nyitott be említett személy.
Nem válaszoltam, csak néztem félre. Kiváncsi sem voltam rá, hagyjon engem békén.
-Most haragszol rám nyuszim? -sétált hozzám és fogta meg derekam.
Kezét elvéve ültem le matracra,teljesen figyelmen kívül hagyva őt.Erre idegesen rántott fel, és tolt falhoz. Újra félni kezdtem, eltűnt a kedves Jimin akivel voltam.
-Kérdeztem valamit, illene válaszolni nekem Jungkook! Vagy esetleg szeretnél büntetést? -nézet rám ajkaiba harapva.
Biztos nem lesz velem, így főleg. Erőt összeszedve löktem földre. Majd ajtóhoz futottam, ahol ki mentem. Sietve lépcsőztem fel, ahol volt egy folyosó. Egyik irányba indultam el, és konyhába kötöttem ki. Ahol Jin főzött, felém kapta tekintettét.
-Te mit keresel itt? Irány vissza helyedre most! -parancsolt rám szigorú tekintettel.
Nem hallgattam rá, inkább rohantam bejárati ajtóhoz. Próbálkoztam, sehogy sem nyílt. Valószínűleg valakinél ott a kulcs, hogy erre nem gondoltam.
-Jaj Jungkook, azt hittem több eszed lesz. De láttom valakinek büntetés kell ma. -vigyorog Jimin.
Fogva éles tárgyat tartottam felé, nem fogom engedi neki.
-Menj a közelemből... hagyj békén Jimin. Utálak téged most, ne merj hozzám érni! -mondtam könnyes szemekkel.
Nevetve vette ki kezemből, utána magához rántott. És hajolt közelebb arcomhoz.
-Szeretsz engem Jungkook, soha nem tudsz utálni. Ezt jól tudom... -csókolt meg.
Mindig jól csókol, ami a gyengém. Nyakàt átkarolva viszonoztam, közben közelebb húzott. Pár perc múlva levegő hiány miatt váltunk el. De ő adta következőt, kezeivel pedig pólóm alatt simogat. Tettére hamar elváltam.
-Na nyuszim, ne legyél szégyenlős. -mosolyog és nyúlt pólómhoz Jimin.
Hogy mi? Ez képes lenne fiúk előtt? Mit is hittem, tényleg más lett. Én pedig naív módon vissza csókoltam neki. Mert reménykedtem benne, hiba volt.
-Rohadj meg! Tudod kivel játszál Jimin! Velem nem fogsz, mindig is szeretelek és foglak is. De jelenleg gyűlőlek, utálak téged!-húztam be neki egyet, ezen mindenki meglepődik.
Vérző orrához fogot, és kaptam egy hatalmas pofontot. Itt elvesztettem minden reményem, olyan mint volt. Mikor megismertem őt.
-Te velem nem bánsz így! Vagy kapsz még ilyet, vagy rosszabbat! Most irány a pincébe, még szépen kérem! -kiabálta idegesen.
Itt már sírtam, de nem mozdultam. Hanem tökön rúgtam, majd loptam el kulcsot. Ajtót kinyitva futottam ki hàzból, innen messze...