Kiszolgáltatva

24.rész

Jó olvasást🙂.És elnézést a hibákárt, ha vannak benne.

Jungkook:

Végre kint vagyok, ennyire boldog se voltam még mióta itt vagyok. Nagy nehezen, de végül sikerült rá beszélnem arra, hogy menjek vele a városba. Szerencsére most bízik bennem annyira, hogy nem fog gyanúsnak tartani. Mert ha ezt a lehetőséget elszúrom, több nem lesz már. Így is játszanom kellet, hogy mennyire szeretem meg minden. Csókjait pedig egyenesen utáltam, nem jó érzés volt. Főleg ha hozzám akart érni, egyszerűen nem eset jól.
-Rendben akkor legyél jó fiú. És ne probálkoz semmivel se! -paskolt comjaimra.
Mire durcásan elfordultam.Kezeimet direkt keresztbe tettem, evvel megakadályozva ölelését.
-Bocsánat kicsim. -mondta.
Erre se reagáltam semmit, vártam amíg teljesen elhiszi.
-Komolyan hiszek benned. Ha kell bizonyítom is neked.-bújt hozzám.
Na ez már jól hangzik. Biztos nála lehet a telefonom, talán elkéne kérnem.
-Kérem a telefonom, akkor hiszek neked. -válaszoltam.
Éreztem ahogy arébb húzodik, majd kutakodni kezd táskájában. Pár perc múlva megszólal:
-Tessék itt van. Szólok minden régi telefonszámot kitöröltem belőle, szóval az enyémet találod csak meg. -nyújtotta felém.
Kamu mosolyal vettem el tőle. Utána csókot nyomtam ajkaira.
-Mehetünk. -száltam ki kocsijából.
Bejáratnál megvártam őt, onnantól pedig kézen fogva sétáltunk tovább.

-Time skip-

Mire végeztünk mindenel este lett. Éppen a kocsiba pakoltunk mikor eszembe jutott, hogy felkéne hívnom valahogy Jimint. Hamar kieszeltem egy ötlet, ami végül bevált.
-Rendben menjél, aztán gyere vissza. -kaptam gyors puszit.
Egy halk rendbent mondtam, aztán indultam. Vissza mentem a mosdóhoz ahol bezárkóztam az egyik szabad fülkébe.Gyorsan levettem telefonom hàtuljàt és kerestem a lehalgatót. Amit megtaláltam majd eltàvolítottam. Így biztos nem halja kivel telefonálok.Azért még kiszedtem a nyomkövetőt is, mielőtt hívtam volna Jimint.

Számát beírva nyomtam rá gombra. Reménykedve, hogy felveszi.
-Igen? Ki az? -szólt bele.
Szívem újra hevesen vert hangjára. Olyan régen hallottam már. Testem pedig újra melegség töltötte el.
-Jungkook vagyok. -szóltam bele kicsit remegő hangon.
Itt ingadozot bàtorsàgom, főleg lebukás veszélye miatt. Bármikor ide jöhet észrevétlenül.
-Hála istenek! Tudod milyen rég kerestelek Kookie.-mondta szipogva.
Egyem meg annyira aranyos. Igazából sose gondoltam, hogy nem keres engem vagy kihasznál. Csak Suga félre vezetéséhez kellett. Mindig kiszúrja, ha az ember másra gondol, mint ahogy cselekszik. Jó érzékei vannak ehhez, ezért színészkedtem hozzá, hogy hiteles legyen.
-Figyelj nincs sok időm. Mondom Suga házának címét ahova gyere este. -itt el mondtam- És még valami, szeretlek nagyon. -tettem le.

Suga:

Eltelt 20 perc és mindig nincs itt. Mit csinàlhat eddig? Talán ellenőriznem kéne. De ismerem annyira, hogy kiakad rajta. Inkább leszek türelemes vele, várok még.
-Bocsánat kicsit rosszul voltam. -ért mellém.
Egyből homlokához értem, szerencsére làzas nem volt.
-Már jobb, ne aggódj ezen.-hajolt közelebb.
Kapva a pillanaton csókoltam meg. Imàdom édes ajkait, lehetetlen bírni nélküle. Egyedül levegő hiány tudja megakadályozni, hogy elváljak tőle.
-Menjünk fáradtsz lehetsz.-indultam kocsi felé.