Kiszolgáltatva

47.

Jungkook:

Döbbenten néztem lapra, Jimin arcát figyelve. Teljesen látszott rajta, hazudni sem tudott volna nekem, mi történt vele, mikor együtt voltak. Ennyit ért neki hàzasàgunk, első adandó alkalommal mást keres, ha már veszekszünk kicsit is.
-Ne magyaráz, ne beszélj! Nem érdekel, hazudni se merj nekem. Mert tudom mikor teszed, több történt ott. Aznap este vele voltál, megcsaltál egy veszekedés miatt. Tudod mit, én keresem meg, utána megyünk innen. -mondtam neki.
Kocsiba szállva kezdtem követni nyomokat, közben könnyeimnek engedtem. Ki akartam adni, fájdalmam, csalódottságom ami éppen bennem volt. Gyűrűt tartóba tettem, már nem kell többet, egyedül nevelem fel.

Mikor rendben voltam, szemeim kevésbé pirosak már. Indultam hàzba, ahol Luna is van, bezárva pincébe infók szerint. Sosem használtam úgy fegyvert, így kicsit béna módon elő vettem, töltöttem meg. Evvel kisebb zajt csapva, egyből elbújtam fal mögé. Lépteket hallottam, közeledett felém valaki, de gyorsabb voltam, mint ő. Így halkan, párnán keresztül lőttem fejbe. Elrejtve testét mentem feljebb, emeletre, ahol kulcsok lesznek. Útközben halkan intéztem el néhàny őrt, kik éppen napi feladatot csinálták. Végül megszereztem amiért mentem, már csak újra le kellett jutni valahogy. Itt akadályba ütköztem, megtalàlták testetek, keresésre küldték többi embert. Lopakodva osontam pince ajtóhoz, nem sietve nyitottam ki ajtót, lépcsőn hasonlóan kezdtem lépkedni.
-Ne engedjenek el! Ne bántsanak engem, kérem... -sírt Luna.
Követem hangjàt, lesve kezdtem nézelődni hol lehet. Megtalàlva rohantam oda, megölve férfit aki éppen mocskos dolgot csinàlt vele. Egyből sírva bújt hozzám, remegve kapaszkodott belém ahogy bírt. Szegénykém, ha elmentem vele, biztos segítek neki. Jobb életet adok, ennél jobbat.