Kiszolgáltatva

43.

Jungkook:

Ez után utazunk Párizsba, ahol mindent megnéztünk, és egy lakosztályba szálltunk meg. Már most fáradt voltam, pedig első napja, hogy itt vagyunk, pedig van még program.
-Na nem alszunk, hanem főzök valamit. Segítesz nyuszim? -adott puszikat Jimin.
Mire kuncogva csókoltam meg, és túrtam hajába közelebb húzva őt. Mikor nehezen elváltunk mentünk csinálni kaját, amiből kisebb kaja csata lett, majd pultra ültetve engem csinálta tovább.
-Így nem tudok segíteni Jimin.-nyavajogtam.
Erre nevetve karjaiba tartott, és főztem tovább vele. Végül készen lettünk, rendet raktunk persze, mert teljesen koszos volt konyha. Hát mi sem leszünk szakácsok az biztos, de vele a legjobb a főzés.
-Gyere együnk nyuszim. Vagy én eszlek meg téged, viszont később. -kuncogot ölébe húzva.
Mosolyogva kezdtünk enni, jókat nevetve és beszélgetve, mint régen. Újra az van, és ennek örülök nagyon, teljes az életem.

Többi nap szintén így telt, sok emléket gyűjtöttem vele, és képek is lettek. Amiket albumba raktam, hogy mindig legyenek meg.
-Ebben minden benne van, az elejétől. A régi képektől kezdve, amiket már régen ki kellett volna dobni, de nem tettem. Mindig éreztem, hogy kelleni fognak, és igen. Kellenek, ebbe a kis albumba, ami a mi életünket örökíti meg, a nehézségeket és boldogságot is egyben. Viszont itt vagyunk, és együtt, házasként, egy párként már. -fogtam meg kezét könnyezve.
Ezen ő is kicsit könnyezet, amin meglepődtem, hisznek nem sokat sír előttem. De imádom amikor ilyen érzelmes, és kimutatja érzéseit.
-Ez édes Jungkook, és köszönöm amit tettél, teszel mindig. A múlt ellenére, ami igazából már nem számít. Hanem a most, veled. -csókolt meg könnyezve.
Egyből viszonoztam, és mosolyogtam bele. Később elválva mentünk aludni, pihenni hosszú nap után.

Hetek, hónapok teltek, az éltünk tökéletes volt, a legjobb amit elképzeltem. Semmi probélma, vagy gond ami miatt baj lenne. Viszont egy valami, a gyerek téma. Na az ami teljesen más, mivel én szeretnék már. Ő pedig teljesen ellezni az egészet még, mondva, hogy korai lenne számunkra. Ami nem igaz, mivel elég idősek vagyunk hozzá, de valami miatt fél ettől.
-Jimin, beszéljünk róla. Miért nem akarsz gyereket? -ültem le.
Bosszúsan nézet, kissé haragosan is. Mivel nála érzékeny téma ez, és hát igen könnyen ideges lesz tőle.
-Addig úgy sem hagysz, szóval félek, hogy nem leszek jó apa. Vagyis amilyen voltam, lehet más vagyok már. De régen a saját tesómnak sem tudtam segíteni, konkrétan hagytam meghalni. És félek, hogy ebbe a hibába esek, amibe régen. Gyerek pedig nagy felelőség lenne nekem, elbuknék ha így van.-mondta.
Szorosan megöleltem, puszikat adva mindenhova ahova tudtam. Főleg ajkaira, mivel ott nagyon szereti, hát én is.
-Te leszel a legjobb apa, a legjobb férj. Megváltoztál, jobb ember lettél, mint ahogy én is. Pedig volt amikor hibáztam veled együtt Jimin. De ebből tanulunk. -mosolyogtam rá.

Másnap pedig egy kislányt fogva mentem haza, aki árvaházba találtam.  Kíváncsian figyeltem Jimin reakcióját, aki először teljesen ledöbbent, majd ide sétált...