I'm Fine 2 /Yoonkook/

1

Yoongi pov.

Miután kiengedtek a kórházból, Taehyungal mentem haza. Egy szót sem szóltam hozzá, csak halkan sétáltam, és gondolkodtam. Azon hogy szeretném megkeresni Kookot, akármilyen áron, és nem lényeg hogy jelenleg hol van a világban. Valószínűleg Busanban, úgyhogy elkezdek gyűjteni, és el fogok menni hozzá.

-Tae. - fordulok felé.

-Igen? - mosolyog.

-Szeretnék elmenni Jungkookhoz, Busanba. Te tartod vele a kapcsolatot, ugye?

-Igen, de.. - nem hagyom hogy befejezze.

-Add meg a telefon számát, kérlek.

-Yoongi, nem tehetem.. Kook tovább lépett, mert muszáj volt neki, és nem szeretném ha ebből akármelyikőtöknek baja esne.. Mármint lelkileg.

-Találkozni szeretnék vele. Kérlek Tae. - nézek rá kiskutya szemekkel.

-Nem.. És ne nézz rám így, mert nem fog használni! - csak durcásan megyek tovább, mire átkarolja vállam. - Ahh, Yoongi nem érted hogy miért nem adhatom oda, ugye?

-Hát nem.. - nézek fel szemeibe.

-Mielőtt Kook elment volna, még bejött a kórházba hozzád, és én is ott voltam. Elmondta hogy el fog menni, mert ő ezt már nem bírja idegzettel, és megkért rá hogy tartsalak vissza hogy felkeresd. Jungkook kérte hogy ne adjam neked a számát, és hogy ne próbáld meg keresni..

-De miért? Én csak.. - törnek könnyeim utat maguknak, és megállítom Taet, majd hozzábújok. - Miért nem akar beszélni velem? - zokogok fel hangosan, és egyre jobban bújok hozzá. Óvatosan átölel, és simogatja hátam.

-Nyugim, hidd el tovább fogsz lépni, hamar. Majd találsz mást, aki hidd el sokkal jobb lesz hozzád! - vál el tőlem annyira hogy szemeimbe tudjon nézni.

-De nem akarok mást találni, mert én szeretem őt, és vele akarok lenni! - erre csak egy nagyot sóhajt, és elnéz.

-Egyszer beszélhetsz vele, de nem többször! És nem mehetsz oda hozzá! És max üzenetbe beszélhetsz vele az én telefonmról. - fejem visszadöntöm mellkasába, és nagyot sóhajtok. Elválok tőle majd letörlöm könnyeim.

-Még csak most kaptam vissza az igazi Kookom, de már el is hagyott.. - nézem szomorúan a földet. Tae újra átkarolja vaállam, és elindulunk haza. - Nem találkozhatnánk Jiminnel?

-De, persze.. De előtte csak hogy ne lepődj meg, el kell mondanom valamit. - mosolyodik el, én meg csak felhúzom egyik szemöldököm. - Jiminnel fél éve együtt vagyunk. - nagyon nagyon meglepődök, de én már egy évvel ezelőtt tudtam hogy köztük van valami.

Jimin háza felé vesszük az irányt. Ahogy odaérünk, Tae becsenget. Jimin lassan ajtót nyit, és rögtön rám néz. Csak elmosolyodok, ő meg kicsit eltátott ajkakkal néz egy darabig, aztán vagy magához ölel. Percekig szorongat, és könnyei ömlenek. Mikor elenged, Taehyunghoz lép és egy puszit nyom ajkaira.

-Istenem, Yoongi el sem hiszem hogy újra beszélhetek veled, és így láthatlak! - fordul felém.

-Én meg felfogni nem tudom hogy mik történtek.. - sóhajtok nagyot, és Taera nézek, aki tudja hogy még mindig iszonyúan szomorú vagyok Jungkook miatt..

Nagyon sok időt töltünk Jiminnel, aztán mostmár tényleg haza indulunk. Amikor belépek a házba, szinte meg sem ismerem. Szinte minden át lett rendezve, felújítva. A szobámba sietek, ami ugyanúgy van, mint amikor itt hagytam.

-Amíg kómában voltál, nagyon nagyon sok időt töltöttem itt, úgyhogy lehet hogy egy kicsit én illat van. - nevet, mikor mögöttem belép.

-Nem baj. - mosolyodok el. - Ugye Kook pulcsijai még itt vannak?

-Igen.. - rögtön a szekrényemhez megyek, és keresek egy olyat, ami az övé. Felveszem, és visszalépek Tae elé.

-Mostmár beszélhetek vele?

-Ahh, igen.. - nekem adja a telefonját, én meg nagy nehezen, de megnyitom a beszélgetést, és leülve az ágyamra, kezdek írni neki.

Visszaadom Taehyungnak a telefonját, és lefekszek az ágyamra. A kapucnit a fejemre húzom, és szomorúan veszem tudomásul hogy már egyántaláln nincs Kook illata a pulcsijának.

-Jól vagy, Yoongi? - lép mellém Tae.

-Nem.. Egyedül akarok lenni, menj el légyszi. - csak teszi amit kérek, én meg bezárom az ajtót. Keservesen kezdek sírni, és megfordul a fejemben az a gondolat, hogy talán véget vethetnék ennek a fájdalomnak.. Ahogy eddig mondtam, nélküle az életem semmi. És még mindig ezt gondolom..

Lassan felállok az ágyamról, és letörlöm könnyeim. Az asztalomhoz megyek, és kinyitom a fiókját. Azért mégyem mindent hagytak ugyanúgy, mert a pengéim nincsenek itt..

-Yoongi, elmondanád hogy most miért sírsz folyamat? - üvölt be az ajtón Tae.

-Még nem olvastad vissza?

-De. De nem értem miért vagy ennyire szomorú, hisz Kook még mindig szeret téged!

-Igen, és jelenleg ennek semmi értelme, mivel nem tudom meglátogatni, és nem is akarja.. Akármennyire is szeretném. Plusz ő tovább akar lépni, és látni sem akar engem többet! Szóval jó sokra megyek azzal, hogy még szeret.. - erre már csak egy nagy sóhajt hallok, és távolodó lépteket.

Visszafekszem az ágyamba, és tovább zokogok, de már csak csendben, és még néha-néha hangosan felsírok.