I'm Fine 2 /Yoonkook/

21

Yoongi pov.

Reggel arra kelek hogy Jungkook hív, így rögtön felveszem.

-Jóreggelt. - elég energikusan szól a telefonba, pedig reggel 8 óra van.

-Jungkook, 8 óra van.. Miért nem alszol ilyenkor? - kihangosítom a telefont és leteszem magam mellé.

-Mert nem tudook. Hiányzol.

-Te is nekem. Később felhívlak és átmegyek, okés? De had aludjak még egy kicsit.

-Oké, oké..

-És te is aludj!

-Talán. - hallatszik hangján hogy elmosolyodik, majd leteszi. Ezután visszaalszom.

Olyan 11 fele kelek fel és rögtön el is megyek lezuhanyozni majd felöltözni. Után felhívom Kookot, és elindulok hozzájuk. Anyukája enged be és felkísér Kook szobájához. Utána kopogok és be is nyitok. Az ágyán fekszik és felül ahogy meglát. Becsukom az ajtót magam mögött és odamegyek hozzá. Leülök mellé és megölelem. Átkarolja vállam és fejét enyémre dönti.

-Hogy vagy? - továbbra sem engedem el.

-Nagyon jól. Te?

-Én is. És a lábad?

-Egyre jobban. - ekkor elenged és szemeimbe néz. Egy puszit nyom ajkaimra, de utána elválik tőlem. Fejem vállára döntöm és lehunyom szemeim.

-Olyan jó hogy végre itthon vagy. - kezem nyaka másik oldalára teszem és várom hogy reagáljon valamit. Nem teszi, csak hajamba nyom egy puszit.

Pár hét elteltével minden rendbe jön. Egyszersem veszekszünk Jungkookkal, sőt minden egyes nap vele vagyok és együtt töltünk minden másodpercet. Eljárunk együtt kosarazni és elkezdtünk újratanulni gördeszkázni, hisz már régen gördeszkáztunk. Hetek telnek el így, és őszintén sosem voltam még ilyen boldog, egész életemben.

Most is éppen vele vagyok és kosarazunk a régi pályán, mikor megjelennek a barátaim, akiket idehívtam. Azaz, Jackson, Mark és Jaebum. Mindegyikőjüket megölelem majd Jungkookot is köszöntik. Markkal és Jaebummal rögtön megtalálják a közös hangot, én így Jacksonnal beszélgetek. Ők hárman nagyon régóta ismerik egymást, hisz gyerekkoruk óta együtt kosaraznak, így hagyjuk hogy most is kosarazhassanak. Leülünk a pálya szélére és ott beszélgetünk.

-Figyi, öhm.. Tudom hogy továbbléptünk azon hogy milyen voltam a múltban, meg minden, de szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésem miatt. Jungkooktól is.

-Bocsánat kérés, elfogadva. - mosolygok. - Eléggé furán viselkedtél, de tudjuk miért. - nevetek halkan. - Az ember megőrül amikor bejön neki valaki.

-Igen.. - mosolyog kicsit zavarban. - Az én esetemben ettől már nem kell félnünk.

-Szerencsére. - nézek rá és elmosolyodok. Egy ideje nem beszélgettem hármójukkal, mert kiakartam használni hogy Kook újra itthon van, de mostmár újra találkozgatni fogunk.

Este felé ők elmennek, Kook meg leül mellém. Fejem vállára hajtom, ő meg kezét combomra teszi.

-Nem megyünk haza? - kérdezem fáradtan.

-Hazakísérhetlek?

-Mhm.

-Vagy olyan fáradt vagy hogy vigyelek? - mosolyog és hajamba puszil.

-Igeen.. - elveszi kezét lábamról és feláll. Felsegít, majd megölel. Én is átkarolom és óvatosan nyakába puszilok. - Ha akarsz hazamehetsz. Az ellenkező irányba laksz, úgyhogy..