I'm Fine 2 /Yoonkook/

5

Yoongi pov.

*Reggel*

Amikor felkelek Jungkook nincs mellettem, így csak visszaburulok az ágyba, és próbálok még pihenni.. Tegnap nem mondtuk hogy most együtt vagyunk-e vagy mi van, csak az a két csók volt, és utána már semmi..

Gondolataimból a nyitódó ajtó szakít ki, amin Jungkook lép be, majd elmosolyodik.

-Ahh, ez annyira hiányzott.. - lép az ágy másik felébe, és leül.

-Mi? - kérdezem még kicsit reked hangon, és felülve felé fordulok.

-Amikor reggel melletted ébredek, aztán amikor ilyen aranyosan viselkedsz mikor már ébren vagy. - mosolyog. Csak én is elmosolyodok rajta, majd fejemet mellkasára döntöm, és úgy nézek ki a fejemből.

-Miért vagy ilyen aranyos? Nemrég még a halálomat kívántad.. - sóhajtok.

-Nem kívántam ilyet soha..

-Megnézhetem a beszélgetésünk? - húzom fel egyik szemöldököm és fejem elvéve mellkasáról, szemeibe nézek.

-Kérlek, amíg itt vagy addig ne veszekedjünk.. Nagyon nem akarom megint megutáltatni magam veled.. Meg úgy amúgy se veszekedjünk, soha többé.. Kérlek Yoongi.. - nézi a takarót, szemeim helyett.

-Sajnálom, megint én hoztam fel a faszságaimat.. Te csak próbálsz aranyos lenni velem.. Bocsánat.. - ülök közelebb hozzá. Egyik kezem nyakára helyezem, és közelebb hajolva, ajkaira tapadok. Rögtön viszonozza csókom, és ölébe húz. Kezeit csípőmre vezeti, és elmélyíti csókunk. Lépteket hallok, úgyhogy elválok tőle, és mellé ülök. Csak kérdőn néz rám, de aztán anyukája nyit be, és megvilágosodik..

-Na, hogy vagytok fiúk? - lép beljebb.

-Öhm, meg vagyunk.. Épp beszélgettünk. - mosolyog anyukájára, Kook. Én végig az ő arcát nézem, és nem igazán érdekel hogy anyukája bent van..

-Okés. Megbeszéltetek mindent, és most minden okés, ugye? - erre Kook rám néz, én meg bólintok. - Akkor én megyek is.. - megy ki. Ahogy az ajtó becsukódott, rögtön Kookra kapom szemeim.

-Egy dologra kíváncsi vagyok..

-Igen? - néz ő is rám.

-Amíg én Seoulba voltam, te meg már itt, ugye nem szedtél össze senkit? - biggyesztem le alsó ajkam, mutatva hogy akkor nagyon szomorú lennék.

-Dehogy!

-Akkor még mindig az enyém vagy Kookie! - hajolok újra közel hozzá, de ezúttal, megelőz és eldönt az ágyon. Felém mászik, majd ajkaimra tapad. Lassan csókol, és elmélyíti. Kezeimet nyakára fonom, és picit lejjebb húzom magamhoz. - Ugye soha többet nem hagysz el? - válok el tőle egy másodpercre, és ajkira suttogok.

-Nem. De akkor te meg vigyázz magadra. - mosolyodik el, és visszatapad ajkaimra. Még percekig élvezem ajkait, aztán mikor elválik tőlem én átveszem a pizsamámat, és lemegyünk a szüleihez. Jungkook a nappaliba megy, apukájához én meg anyukájához a konyhába.

-Jóreggelt. - lépek mellé.

-Ohh, szia Yoongi! Na, együtt vagytok már? - mosolyog kedvesen. Elkezdem magam kicsit kellemetlenül érezni kérdésére, majd egy nagyot nyelek.

-Öhm.. É-én nemtudom.. - jövök zavarba. És itt elérünk oda, hogy egy kanál vízben meg tudnám magam folytani..

-Hát, lefeküdtetek azóta hogy itt vagy? - hogy tudja ilyen egyszerűen ezt kimondani?! A saját fia szerelmi életéről beszél, a fia exével aki egy hétig itt van náluk, és barátság extrákkal kapcsolatban  él a fiával.. Úristen..