I'm Fine 2 /Yoonkook/

12

Yoongi pov.

És ha ez az igazság? Megint depressziós leszek? És tényleg mi lesz ha nem éli túl..? De akkor sem kellett volna ilyet mondania..

-Istenem, Taehyung.. Hogy lehet ilyeneket mondani? Mármint tudom hogy ez lesz, de miért kell felhoznod hogy lehet hogy nem látom többé.. Soha? - folynak könnyeim, újra.

-Mert ez az igazság, és nem tudod.. Nem fogod elhinni, de igazából nem hiszed el hogy ez lesz, mert nem hinnéd hogy ennyire fog hiányozni.

-TAEHYUNG! Ezt most azonnal hagyd abba.. Attól hogy még nem vonult be, pontosan tudom hogy mennyire fog hiányozni, mert most is hiányzik. Tudom hogy mi lesz, mert mint sokan, csak egy depresszív, pesszimista, szerelmes tini vagyok.. És ismerem magam, sajnos..

-De.. - félbe szakítom mondandóját.

-Nincs de! Menj el.. Alapból egyedül akartam lenni, és meg is bántottál..

-Nem akartalak megbántani, csak elmondtam a véleményem..

-Ki kérdezte a véleményed? - kitolom a szobából, majd bezárom az ajtót.

...

Napok telnek el, és mindig Jungkookal beszélek, vagy telefonálok, vagyok videchatelek.. Teaval azóta sem beszéltem, a szobámból maximum éjjel megyek ki, enni vagy mosdóba. Még holnap reggelig tudok beszélni Kookal, nagyjából 6-ig. Úgyhogy kihasználom az időt és videochatelek vele. Szinte már bealszok, hiszen 11 óra körül van.

-Hagyjalak aludni? - mondja szinte suttogva, mire csaj elmosolyodok.

-Ne hagyj itt, kérlek.. -

-Oké. - mosolyog.

-Akkor hogy lesz a holnap? - biggyesztem le ajkam.

-Reggel 7 körül megyek be..

-Aah, muszáj..?

-Nyugi, csak egy kis idő. Bajom nem fog esni, mert tudod hogy jelenleg nem háborúzik az ország.

-Honnan tudod hogymi lesz a következő 3 évben? Féltelek, Kook.. Nem lehetek veled, ami azért baj mert nagyon hiányozni fogsz, és félek hogy bajod esik. Akármi. - picit mosolyog rajtam.

-Aah, veled akarok lenni.. Meg akarlak csókolni, és ölelgetni akarlak.. Már most nagyon hiányollak, el nem tudom képzelni hogy mi lesz velem. Nélküled nem tudom..

-Én sem nélküled, nagyon szeretlek Kook~ És nagyon vigyáznod kell magadra.. - a telefonom lerakom az ágyamra, így a plafont látja.

-Héé~ Az arcodat szeretném látni, amíg lehet..

-De csúnya vagyok.. Fáradt vagyok, megint sokat sírtam és ezért csúnya vagyok..

-Nekem te mindig a legesleghelyesebb és aranyosabb és gyönyörűbb ember leszel az egész világon, akármennyit is sírtál. És tudod miért?

-Nem.. - mondom picit zavarban mondatai miatt.

-Mert szeretlek.

-Én is szeretlek. - mosolygok és ásítok.

-Még egy picit láthatom az arcod? Úgyis mindjárt elalszol. - nevet. Felülök és újra magam elé rakom telefonom.

-Boldog vagy?

-Nagyon boldog vagyok, igen. - mosolyog. - Most leteszem, mert szeretnék pihenni és te is fáradt vagy..

-Még ne..

-Nyugi, még beszélünk holnap. Szeretlek, jóéjt.

-Én is szeretleek, jóéjszakát, aludj jól. És nagyon de nagyon vigyázz magadra, oké?

-Aa~

-Jungkook!

-Oké. - mosolyog. - Sziaa. - leteszi, majd felteszem a telefonom töltőre és sóhajtok. Hátradőlök és a plafont lesem, amíg nem alszok el.

...

Ilyen 5 óra körül ébredek fel, és nem is akarok visszaaludni. Még szeretnék beszélni Jungkookal, amíg tudok.

Csak ülök az ágyamon és gondolkodok. Félek hogy baja esik, mert ő tényleg a mindenem, és nemtudomi mi lesz velem nélküle ebben a sok időben, ráadásul nagyon aggódok érte. Na, meg kivel legyek ha nem akarok épp antiszociális lenni?