I'm Fine 2 /Yoonkook/

16

Jungkook pov.

. . .

Ma, 1 éve vagyok itt.. Szinte kezdek megőrülni hogy nem mehetek sehova, vagy hogy nem élhetem az életem.. Borzalmasan unalmas ittbent minden, ezért sokszor gondolok dolgokat túl. Például mindig elképzelem hogy mi lenne ha kiengednek, és Yoongi is eljön elém, de egy másik fiúval.. És bemutatja a barátja ként.. De csak azért gondolok ilyenekere, mert már biztos vagyok benne hogy nem érdeklem. Legalább egyszer küldhetne egy levelet vissza, vagy legalább megpróbálhatna eljönni.. El tudna, ha akarna.

A hadnagy lép be a házba, én meg leteszem a képet amit nézegettem Yoongiról. Végignéz engem, a társaimmal együtt.

-Mit szólnának hozzá ha lenne 2 nap kimenőjük, jövőhéten, csak mert példás magatartással rendelkeznek erre az 1 évre, amit eddig itt töltöttek?

-Nagyon örülnénk, uram. - szólal meg a mellettem álló fiú. Csak bólint, majd tovább mondja.

-És ha a kimenő életbe lép, mit tennének elsőnek. - a sorban álló első fiúra néz.

-Én, uram a szüleimmel tölteném..

-Én a barátaimmal lennék, valószínűleg a városban valahol. - mondja a következő.

-Én ahogy hazaérnék annyit innék, hogy a következő estig ki se józanodjak.

-És maga, Jungkook? - néz rám, aki az utolsó a sorban.

-Nemtudom. - nézek kicsit szomorúan magam elé.

-Ez meg hogy lehet?

-Tudja, sok minden lenne amit be kéne pótolnom és nemtudom hogy hol kezdeném.

-Rendben, tehát emberek. Abban az esetben lehet kimenőtök, ha a szolgálat végén letöltitek ezt a két napot. Tehát? Ki fog kimenni? - mindenki azt mondja hogy kimegy, de én elgondolkozom. Ha Yoongi nem akar látni, akkor nincs értelme.. De a szüleim biztos hogy örülnének nekem, és a barátaim is, úgyhogy végül igent mondok.

Yoongi pov.

Pont indulnék dolgozni, mikor kopognak az ajtón. Kinyitom, és Jungkook anyukájával találom magam szemben.

-Öhm, szia, gyere. - mosolygok.

-Nagyon sietsz most?

-Hát, van egy kis időm. - leülünk a kanapéra, majd bele is kezd.

-Igazából csak annyit szeretnék hogy Jungkook mostanában nagyon sokszor emlegeti hogy régen látott, és.. - mielőtt folytatná, félbe szakítom.

-Már dolgozok rajta, de nem keresek valami sokat, és tudom hogy maguk kivisznek, de akkoris ki kell fizetnem azt is..

-Nem ezt mondom most Yoongi..

-Hanem?

-Jungkook azt hiszi hogy már nem érdekel téged, mert mindig küld levelet és még nekünk sem szoktál mondani valamit hogy adjuk át neki. És szerinte olyan mintha nem is próbálkoznál eljutni hozzá.. Ami nyilván nem igaz, mert nagyon sokat dolgozol. De szivem, nekünk ez nem pénz, amíg kiviszünk, mert ez csak benzin. Amígy 2 repülőjegyet összegyűjtesz, egy év eltelik és 1 órára gyűjtötted hogy lásd Jungkookot.

-K-komolyan ezt hiszi? Mikor mentek hozzá?

-Öhm, azthiszem holnap.

-Kérlek mondjátok meg neki hogy ez hülyeség, és nagyon szeretem, csak nincs időm visszaírni, veletek is egyre kevesebbet találkozok, de verje ki a fejéből ezt hogy már nem érdekel, mert ez a legnagyobb hülyeség amit egész életemben hallottam. - mosolygok. - É-és mondd meg neki hogy amint tudok, találkozunk..