I'm Fine 2 /Yoonkook/

18

Yoongi pov.

A napokban felmondtam, mert Tae mondta hogy túlvállalom magam és pihennem kéne. Kihasználom a következő pár napot pihenésre, aztán szeretném az időm egy részét Jiminnel és Taehyunggal tölteni, valamint szeretnék írni Jaebumnak mert ő az egyetlen akinek elmondtam hogy mi van Jungkookal meg velem.

Szóval felhívtam és elkezdtünk rendesen találkozgatni, meg tök sokszor ottalszom nála úgyhogy most benne bízok úgymond a legjobban. Szokott meccse lenni ahova mindig elkísérem, így megint találkoztam a csapatával, azaz Markkal, aki még annak idején Jacksonba volt szerelmes és mostmár együtt is van vele, így ő is itt szokott lenni, de teljesen megváltozott.

Úgyhogy most velük vagyok szinte minden nap. Bulikba is szoktunk járni 4-esben. Ami érdekes szokott lenni, úgy értve hogy Mark és Jackson egymást falják mi meg Jaebummal mellettük ülünk és nézünk ki a fejünkből.

Ma épp Markkal jöttünk el ketten kicsit beszélgetni, meg egy nagyon nagyon kicsit inni.

-Mi van veled meg Kookkal?

-Nemtudom. - rántom meg vállam.

-Beszéltetek mostanában? - megrázom fejem.

-Vagy 3 hónapja megint nem. - belekortyolok a vodkába amit kértünk és lehajtom a fejem. - Vissza akarom kapni, ide, magam mellé és azt akarom hogy ne kelljen félnem hogy nem látom többet.

-De a szülei szívesen elvisznek és téged ez nem érdekel. Yoongi, amúgyis mennének oda és szeretnek téged.

-Tudom, de akkoris úgy érzem hogy sokkal tartozom nekik.

-Például? - elmosolyodok és lehajtom fejem.

-Nélkülük Jungkookot még mindig nem érdeklné ha megöltem volna magam.

-Csak ideges volt! Menj el hozzá! Ha te nem lépsz, Jacksonnal kiviszünk.

-Nem kell. Bennem van hogy akármikor elveszíthetem és úgyérzem jobb egy kis távolság. Csak ameddig kijön.

-Yoongi, haragudni fog.

-Miért?

-Mit gondolsz? Kijön úgy, hogy már 2 éve nem beszéltetek és a nyakadba ugrik? - értetlenkedik.

Még átbeszéljük, aztán fizetünk és az épület előtt elbúcsúzunk.

Reggel felhívom Jungkook anyukáját hogy adják át Jungkooknak hogy hiányzik és hogy szeretem. Megkérdezi hogy nem akarok-e velük menni mert pont most mennek, de nemet mondok.

Jungkook pov.

Mikor ányáék megérkeznek, már megyek is a szokásos irodába. Ez az utolsó hogy bejöhetnek, mert szigorításokat hoztak és ezentúl nem jöhet be senki, valamint ki sem mehetünk úgy egyáltalán.

-Yoongi üzent neked. - erre kapom fel fejem, ugyanis már vagy 3 hónapja semmit nem hallottam felőle.

-Mit? - nézek reménykedve anyára.

-Hiányzol neki és szeret téged. - bólintok és felállok. Megölelem őket, majd elkell menniük, hisz lejárt az idő.

A következő hónapokban már rosszul vagyok a sok edzéstől, ami teljesen lefáraszt. Nemtudok aludni és lassan telnek a napok, majd az éjszakák annál gyorsabban. Ma van karácsony napja és ma ugyanúgy edzések voltak, viszont csak este 6-ig. Így utána elmentünk inni a szobatársaimmal a memzára, ahol ilyenkor van alkohol. Régóta nem voltunk részegek, így most teljesen leisszuk magunkat.

Épp egy lány jön be az ajtón, mikor én merek a kis játékunkban, így felkell szednem ma estére. Odamegyek hozzá és először lecsekkolom testét, mielőtt megszólalnék. Új lehet itt, de látszik hogy kemény fajta.

Szóval végül felszedem és meg is beszéljük hogy ez csak ilyen alkalmi, úgyhogy visszamegyünk a fiúkkal közös házba, és ott folytatjuk.

Ahogy megbeszéltük, egyszeri dolog volt így nem is beszéltem vele, soha többet.

Egyre lassabban telik az idő és már gondolkozok rajta hogy valahogy kihozatom magam innen. Elvégre anya ügyvéd és kitudna hozatni valahogy. Oké, drága lenne de megcsinálhatná..

Reggel ahogy keltenek már öltözök is és megyek ki, csinálni a feladatokat. Első ként végzek, így pár fekvőtámasszal kevesebbet kell csinálnom mint a többieknek. Aztán délután elmegyek sétálni egy kicsit, a fő bejárat felé. Egy férfi ott ugrándozik hogy menjek már oda, a kapun kívül. Odamegyek.

-Tudod hogy ki az a Jeon Jungkook?

-Öhm.. Én vagyok.

-Csodás, hoztam neked valamit. Hivatalosan nem adhatnám oda, de Yoongi küldi és én nem hátráltathatom itt a tini szerelmet, szóval tessék. - átad egy levelet, majd szinte elrohan, nehogy meglássák. Elmosolyodok és elteszem a levelet. Utána még napokig nem nyitom ki, mert félek hogy mi írhat benne. Aztán végül hétvégén bontom ki, amikor teljesen szabadok vagyunk.

Hali.
Nemtudom hogy miért küldesz ennyire aranyos leveleket mindig, viszont nagyon tetszenek. Válaszolva kb az összesre, nekem is nagyon hiányzol és szeretlek, Kookie. Kicsit úgy érzem magam mintha a 60-as években lennénk, de tetszik ez a hangulat..
Szóval annyit szeretnék mondani legfőképp, hogy nemtudom hogy hallottátok-e de itt tűntetések vannak az egész kötelező bevonulás miatt és Észak-korea nem igazán ért egyet.. Nemtudom hogy mi lesz, de nagyon nagyon vigyázz magadra és nagyon szeretlek.

Ahogy abbahagyom az olvasást, összehajtom a levelet és elteszem a kabátom zsebébe. Örülök hogy válaszolt és biztos hogy írni fogok neki, hamarosan.

Pár hétre rá már elkezdenek bejönni az infók ide is a tűntetésekkel kapcsolatban. Pénteken a fegyveres gyakorlaton lelőttek egy fiút azért mert ezt terjesztette. Így visszagondolva, örülök neki hogy nem mondtam el senkinek, amit Yoongi írt.

Most is épp fegyveres gyakorlat van, mikoris az egyik levélszállító félrehúzza az őrnagyot.

-Kaptunk egy hírt, miszerint pár csapatot átszállítunk Dél-koreába. Szóval főleg azok mennek akik alapjáraton onnan jöttek, a tűntetések miatt. Senki nem akar a hazája ellen harcolni.

-Harcolni? - kérdez az egyik társam. Csak meglököm vállát hogy ezt nem kellett volna.

-Igen. Lehet hogy több összetűzés lesz a két ország között, nagyobb balhék. Aki Dél-koreai, menjen, pakolja össze a cuccait és még ma átkerültök. - boldogan megyek, hisz már honvágyam van meg azért jó hogy közelebb lehetek a barátokhoz, meg anyáékhoz.

Még estig átvisznek oda, én meg amíg a buszon ülünk csak egy levelet írogatok, Yoonginak címezve. Milliószor elrontom, mert zavarban vagyok és nemtudom mit mondjak, csak beszélni akarok vele. Végül estére sikerül megírnom, de csak elteszem mert nemtudom hogy juttatom el hozzá.

Reggel már 5-kor keltenek és ugyanaz az edzés, mint eddig Észak-koreában is.