I'm Fine 2 /Yoonkook/

14

Jungkook pov.

*Reggel*

Pontban 5:00-kor jön be üvöltözve a kedves hadnagy, akiről ordít hogy mindegyikőnket utál. De hogy miért, azt senki sem tudja..

-A lehető leggyorsabban felöltözés, és ki a ház elé. Az első 100 fekvőtámasz, a többiek 500. - ahogy meghallom a lehető leggyorsabban felkapkodom magamra a ruháim, és kifutok. Ekkor realizálom hogy ígyis szinte utolsó lettem.

. . .

Egész nap kiképzőpálya volt, és még hozzá 30 km futás. Viszont, este 6 van, és elengedtek mára. Épp az ágyamon fekszek és egy képet nézegetek, Yoongiról. Igen, elhoztam magammal egy képet róla..

*Reggel*

Ma vasárnap van, ami pihenő nap tehát ma egész nap azt csinálok, amit akarok. Sokáig is aludhatok..
Kb 7 órakor kelt fel az egyik társam, hogy ki kell mennem. Gyorsan felöltözök, majd kimegyek a faház elé. Ott áll a hadnagy, így odamegyek hozzá.

-Jóreggelt. - elég jó kedvében lehet. Csak bólintok. - A szülei jöttek, meglátogatni magát. Az irodámba menjen. - picit meghajolok, majd megyek ahogy tudok. Rögtön benyitok, de meglepődök hiszen Yoongit nem látom. Mielőtt akármit mondanék,vagy tennék rá is kérdezek.

-Yoongi? Hol van? Nem akart látni?

-Aah, hogy mondhatsz ilyet, Kook.. - áll fel anya és idejön. Magához ölel, és ad egy puszit.

-M-miért nem jött?

-Yoongi nem velünk él, nem tudjuk hol lakik és mivel nem a közeli hozzá tartózód, nem jöhet ide..

-Nem fogom kibírni 3 évig nélküle, anya.. - apára is nézek, de csak megrázza fejét.

-Muszáj lesz.. Ebben az esetben, meg van kötve a kezünk..

-Kérlek.. Anya, apa.. Legalább 1 évben egyszer had lássam..

-Ki kell bírnod. Hidd el, jót fog tenni.. És most derül ki hogy tényleg annyira szeret, ahogy mondja vagy csak kihasznál.

-Apa.. Előszöris, hogy tenne jót 3 év különlét? Másodszor meg MIVAN? Úgy ismered Yoongit mint aki képes lenne akárkit is kihasználni? És ha nem szeretne, akkor miért lenne velem?

-Mert ki tudna ha.. - félbe szakítom.

-Nehogy kimondd. Jobb lelkű embert még életemben nem látam, ismertem. Ne merészelj ilyet mondani róla, mert tudom hogy sosem tenne ilyet..

-Az apád vagyok, azt mondok amit akarok..

-Anya.. - fordulok vissza hozzá. - M-meg tudod oldani hogy Yoongi néha bejöhessen?

-Másik országba kéne utaznia, saját pénzen úgy kb 1 óra miatt, amit veled tölthet. Szerinted neki megérné?

-Akkor had menjek haza, én..

-Kicsim, nem én döntök erről.. Csak egy ügyvéd vagyok. Max egy fél évet tudnék neked megspórolni, súlyos összegekért.

-Aah.. Akkor ha írok valamit neki, elviszitek?

-Persze, kicsim. - mosolyog anya.

-Köszönöm. - mosolygok vissza. Ezután hozok egy papírt, és anyáék segítenek leírni a gondolataim.

Yoongi pov.

Reggel Jaebum feltehetően ágyában ébredtem, egyedül. Nem sok mindenre emlékszem az estéből, és nem is értem hogy mi van.. Mikor felülök Jaebum nyit be, és leül mellém.

-Hogy aludtál? - mosolyog.

-Jól, köszi. - mosolygok vissza. - Öhm.. Tegnap mi.. Ugye nem..?

-Arra gondolsz hogy volt-e köztünk akármi?

-Mhm.. - bólintok egy aprót.

-Dehogy. - mosolyog. - Este bealudtál a kanapén, úgyhogy felhoztalak, mert gondolom nehéz napod volt, én meg lent aludtam.

-Ahh, igazán nem kellett volna. - könnyebbülök meg egy kicsit. - De most haza kell mennem, ha nem gond persze. - mosolygok és kikelek.

-Holnap vam valami dolgod? - áll fel ő is.

-Öhm, még nem tudom hogy lesz-e, de ha nem mindenképp szólok. - valószínűleg nem lesz semmi dolgom, de nem akarok találkozni vele.. Az a bajom hogy őt amikor egyszer láttam, akkor is helyesnek találtam, és rosszul érezném megem Kook miatt hogy belé szeretnék, úgyhogy nem lehet..

Mikor közel vagyok már haza, két emnert látom meg az ajtóban állni. Egyedül vagyok itthon, úgyhogy nem engedte be őket senki. Ahogy közelebb érek észreveszem hogy ezek Jungkook szülei. Innentől sietek.

-Ah, Yoongi, végre.. Azt hittük baj van.. - ölel meg az anyukája.

-Én még mindig azt gondolom hogy baj van, mert nemtudom hogy miért vagytok itt.. - eröltetek magamra egy mosolyt.

-Nyugi, mindenki jól van meg minden.

-Ahh, akkor jó. Gyertek be. - nyitom ki az ajtót. Bejönnek és leülünk a kanapéra. - Nos, mi járatban erre?

-Két hírünk is van. - mondja boldogan apukája. - Az első az, hogy néztünk egy pár házat a közelben és a közeljövőben visszaköltözünk ide. És biztos hogy többet nem megyünk vissza. Mostmár tudjuk hogy Jungkooknak a legjobb itt, veled. Te többet számítasz neki mindennél, és mindenkinél jobban szeret, Yoongi. - szemeimbe könnyek gyűlnek, és lenézek a földre.

-Ahw, ne sírj drágám. - simogatja a hátam anyukája.

-É-és mi a másik? - törlöm le könnyeim.

-Nemrég voltunk bent Jungkooknál, és küldött valamit neked. - beszél továbbra is apukája.

-Megkaphatom? - nézek csillogó szemekkel övéibe.

-Persze, hát neked hoztuk. - mosolyog anyukája és átnyújt egy levelet. - Nekünk most el kell mennünk haza, meg még van egy pár elintézni valónk. - mosolyog.

-Öhm, rendben. - kikísérem őket, majd bezárom az ajtót. A szobámba megyek és annak is bezárom az ajtaját. Leülök az ágyamra, majd gondolkodok hogy kinyissam-e, vagy ne. De aztán nyilván kinyitom, mert kíváncsi vagyok rá.

Kedves Yoongi!

Huhh, szóval gyors leszek mert megint kevés időm van most a szünetemből. Ha találkoztál anyáékkal, valószínüleg most olvasod ezt és tőlük remélhetőleg csakis jó híreket kaptál. Oké, tényleg gyors leszek. Kimondhatatlanul hiányzol, alig várom hogy újra láthassak és szeretlek. Vigyázz magadra, mert egyben kellesz még nekem.

xo

Ahogy elolvastam, leteszem a papírt és megint sírni kezdek. Nagyon hiányzik..