I'm Fine 2 /Yoonkook/

7

Yoongi pov.

-Emlékszel hogy minden így kezdődött? Miután összejöttünk, folyamatosan veszekedtünk. - állok meg, és visszafordulok felé. - Azért kellett szakítanunk, mert nem bírtam idegilek. Nem akarom hogy megint ez legyen. Hidd el, mindennél jobban szeretlek, de ez köztünk nem fog menni..

-É-én nem kérem hogy újra legyél az enyém, csak ne veszekedjünk.. És hogy bocsáss meg ezért.. Mert nagyon sajnálom és szeretlek..

-Nem ilyen könnyű megbocsájtani. Ezúttal nem.. Nagyon rosszul esett, mégis idejöttem mert nagyon hiányoztál, és már nem bírtam nélküled.

-Mondtam hogy sajnálom! És meg is bántam hogy eljöttem, de nem tudok mit csinálni. Nagyon sajnálom Yoongi.. - lép közelebb.

-Komolyan gondolod? - nézek rá szomorúan.

-Még sosem gondoltam semmit ennél komolyabban. Tényleg nagyon sajnálom, nem kellett volna. - hajtja le fejét, és egyre közelwbb jön. Ahogy ideér magához ölel. Eögtön visszaölelek. Picit simogatja hátam, én meg mosolygok.

-Szeretlek, Kook.. És nagyom remélem hogy tényleg szeretsz, mert ha nem, tényleg öngyilkos leszek..

-Mindennél jobban szeretlek, és tudood! - mosolyog, és arcomra ad egy puszit. - Akkor mi legyen? - vál el tőlem annyira hogy szemeimbe tudjon nézni.

-Mármint mivel?

-Velünk.. L-lennél a barátom, újra? - akad meg kicsit hangja.

-Igen, Kook.. - mosolygok és megint megölelem.

-Most szomorú vagyok, mert eljöttem.. Én tényleg sajnálom..

-Tudom, nem gond.. Már éltem át én is hasonlót. - mosolygok. - Tudom hogy nehéz. - egy aprót bólint, majd elindulunk vissza. Egész úton csendben vagyunk, és elég ciki a hangulat.

*Náluk*

Ahogy beérünk a házba, felmegyünk a szobájába.

-Holnap anyumék nem lesznek itthon ha érdekel. - néz kicsit perverzen és kezeit csípőmre vezeti.

-Hmm.. Nem gondolod hogy ez így kicsit gyors? - húzom fel egyik szemöldököm vigyorogva és kezeim nyakára vezetem.

-Hát.. Neked olyan mintha 2 hónap telt volna el, de igazából 1 év és 2 hónap. Úgyhogy ez nekem igen lassú. - nevet.

-Akkor mondjuk úgy hogy érdekel. - összedönti homlokunk és ajkaimra ad egy puszit.

-Igazából már este elmennek. - húz még közelebb magához, az összes létező levegőt megszüntetve testeink között.

-Akkor mit csinálunk este? - vigyorgok.

-Először este valami nyugisabb szórakozás kellene, aztán holnap egészen este 9-ig azt csinálunk amit szeretnél, baba. - vigyorog perverzen.

-Rendben. Akkor most te döntesz, holnap meg majd én. Ezt megbeszéltük. - mosolygok.

*Este*

Jungkook szülei most mentek el, és ő lement a konyhába. Nem tudom hogy mit akar ott..

Pár perc múlva jön vissza egy boros üveggel a kezében. Csendben leül mellém az ágyâra és picit beharapja alsó ajkát.

-Mit terveztél? - néhol az üveget, néhol Jungkook szemeit nézem.

-Ezt még én vettem, pár hete. Gondoltam mivel úgyis itt vagy, elfogyaszthatnánk együtt egy kis mersz vagy mersz kereteiben. - néz perverzen. - Mit mondasz?

-Van választásom? - nevetek.

...

Egy ideje már csak iszunk és mersz vagy merszezünk. Igazából nem annyira vagyok józan, úgyhogy akármit mond, mindent megcsinálok. Most én mondok neki, úgyhogy még iszok egy kicsit a borból, aztán elkezdem mondani.

-Tetszene ha levennéd a pólód, és nem is vennéd vissza a játék végig. - vigyorgok perverzen. Teszi, amit mondok. Lassan leveszi a pólóját és ledobja a földre. Minden egyes kis részletét végignézem testének, és kicsit beharapom az alsó ajkam. - O-okés..

-Akkor.. Hmm.. Mi lenne a tökéletes. - egy ideig gondolkozik, és még iszik is. - Szóval. - vigyorog. - Had szívjam ki a nyakad. - egy aprót nyelek és közelebb ülök hozzá. Ölébe ránt és elkezdi csinálni a feladatot. Apró, de mégis élénk lila foltokat hagy nyakamon, ráadásul elég láthatóan. Először csap aprókat nyögök, de mikor már sokkal jobban megszívja rendesen felnyögök. - De hiányoztak ezek az édes nyögések, Yoongi.. - zavarba jövök mondatán és csak folytatja a nyakam kényeztetését. - Te jössz. - mosolyog mikor végzett. Picit kifújom magam, és kimászok az öléből.

-Lássuk csaak.. Kifogytam.. - gondolkodok el. Még iszok az üvegből és tovább gondolkodok. - Kérdezhetek inkább?

-Ha az jó neked, nekem is.

-Ha lenne rá lehetőséged, elvennél?

-Mármint, hogy megkérném-e a kezed?

-Mhm. - bólintok.

-Mindenképp. - mosolyodik el. - Kérdezhetek én is?

-Aha.

-Ha esetleg összeházasodunk, és összeköltözünk, örökbe fogadnál velem egy kisbabát? - erre elgondolkodok.

-Igen. - mosolygok. Ő is elmosolyodik.

-De most visszatérve az igazi játékra. Te jössz, ugye?

-Ja.. Elég meleg kezd lenni, nem? Szerintem itt az ideje hogy a gatya is lekerüljön, a játék végéig. - nézek perverzen.

-Amit csak szeretnél. - áll fel, és teszi kérésem. - Én viszont azt szeretném, hogy idd meg a maradék bort. - néz huncutul.

-De ez a negyede..!

-Jól fog esni. - nevet.

-Te le akarsz itatni??

-És ha igen? Azt csinálok veled, amit akarok. - harapja be alsó ajkát. Húzora kiiszom a maradék alkoholt, és az üveget lerakom az ágy mellé.

-Hang vagy hozni valami erősebbet. - dőlök hátra.

-Jajajj.. Mik lesznek itt.. - áll fel és elmegy valami erősebb alkoholért. Addig én hátra dőlök az ágyon és gondolkodok. Hamar visszaér, és nekem adja, amit hozott. - Ez elég erős? - nevet.

-Asszem. - mosolygok és nézem az üveget. Megbontja, és iszik is belőle.

-Akkor én jövök, ugye? - helyezkedik el. Bólintok, ő meg elkezd gondolkodni. - Nem felelsz vagy merszezünk inkább? Felelésre jobban tudok.

-Nekem oké.. Akkor felelek. - mosolygok.

-Hiányoztam? - vigyorog.

-Ez egy hülye kérdés.. - ülök közelebb. - Ez alap. Mindennél jobban. - mosolygok.

*Reggel*

Jungkook karjai közt ébredek, és rögtön arcára nézek. Még alszik, úgyhogy visszahajtom fejem mellkasára, és tovább pihenek. Hallgatom ahogy csendben veszi a levegőt. Ilyenkor olyan aranyos.. Aztán mindig összeveszünk valamin, és egy házi sárkánynak érzem magam.. Mármint, ha veszekszünk Jungkook akkor sem kiabál velem, vagy mondd olyanokat amiket megbán. Mindig normális velem. Sőt, nem normálisan hanem nagyon is jól. És nekem nagyon szükségem van rá..

Ahogy így gondolkodok, inkább elválok mellkasától és arcát nézem tovább. Nem érdemlem meg..