I'm Fine 2 /Yoonkook/

2

Yoongi pov.

Elkezdett elég rendesen felemészteni az a tudat hogy Kook szeret, de nem akar többet látni. Napokra ki sem jövök a szobámból, csak a pulcsijait ölelgetem, és sírok.. Mint egy depressziós, szerelmes tini lány.. Jelenleg ilyennek tűnhetek. Érzelmileg labilis, és teljesen öszeomlott szívvel rendelkezem, és egy olyan ember iránti szerelemmel, aki undorodik tőlem, mert megszülettem, vagy én nem tudom hogy mi van..

Tegnap eldöntöttem, hogy elmegyek dolgozni, és gyűjtük a Busani jegyre, de lemondtam róla, mert nemhiszem hogy Jungkook annyira örülne nekem.. De most megint eszembe jut, és elgondolkodok rajta. Azthiszem elmegyek állást keresni.

Gyorsan felöltöztem egy normálisabb ruhába, és Kook pulcsiját visszavettem magamra, majd elindultam a városban, és gondolkodtam hogy mégis milyen munkát szerezzek, ami viszonylag jól keres, és nem kell a napi 24 órából 23at dolgoznom.. Végül egy gyors-étterembe megyek be, ahol felszolgálót keresnek.

-Öhm, elnézést, hol lehet jelentkezni a munkára?

-Ott hátul! - mutat az irányába az alkalmazott. Csak kicsit meghajolok, és elindulok oda. Bekopogok az irodába, és egy 'Tessék' után be is megyek.

-Jónapot, az állásra szeretnék jelentkezni.

-Rendben, milyen végzettsége van?

-Még iskolába járok, és az csak sima gimnázium.

-Rendben.. Hát, nagyon ember hiány van, úgyhogy fel ven véve. Holnap kezdhet, reggel 7 órától 3-ig. Óránként 3410 (800 forint) won a kezdő fizetés.

-Nagyon szépen köszönöm! - hajolok meg, majd elindulok haza. Így kb 2 hónap, és össze is gyűlik a pénzem rá! Ohh, Kookie hamarosan nagy meglepetés fog érni.. És jelenleg nem érdekel hogy nem akar látni, csak oda akarok menni, és megölelni őt. Most azonnal, de még egy kicsit kell várnom, sajnos..

...

Pár nap telt el úgy hogy dolgozom, és már most nagyon fáradt vagyok.. Nem bírom annyira ezt a munkát, mert nagyon sok a vendég, és ez az első normális munkahelyem, de mag kell szoknom. Most éppen hazafelé tartok és arra gondolok hogy mi lesz amikor megtalálom Kookot? Egyántalán hogy fogom megkeresni? Nemtudom hogy hol lakik.. Talán majd Jennietől elkérem Kook anyukájának a telefonszámát. Ahaa, ez lesz az.

Ahogy hazaérek, Tae a nyakamba ugrik.

-Hol voltáál? És miért nem mondtad el hogy elmész? - hát igen.. Tae nem tudja hogy dolgozok, így ráértetődően azt sem hogy miért dolgozok..

-Öhm, csak sétálgattam, meg gondolkodtam. - mosolygok.

-Ilyen sokáig? - húzza fel egyik szemöldökét.

-Bocsika.. - mosolygok.

-Jó, újra mosolyogni látni téged! - mosolyodik el ő is. Ezután csak bemegyek szobámba, és felhívom Jenniet. Mióta hazajöttem nem láttam őket, akkor is csak annyira hogy megöleltem őket, de el kellett menniük, egy újabb dolgozói útra.. Szinte azonnal felveszi és beleszól.

-Szia Yoongi, hogy vagy?

-Meg vagyok. Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy meg tudnád-e adni Jungkook anyukájának a telefonszámát?

-Persze! Miért kell?

-Csak szeretnék beszélni vele, mert nagyon jó kapcsolatban voltunk.. - erre elmondja a telefonszámot, én meg leírom egy lapra. Még kicsit beszélgettünk, aztán felhívtam Jungkook anyukáját.

-Haló? - szól bele.

-Jónapot, Yoongi vagyok. - mosolyodok el.

-Miiiii? - akad ki egy kicsit. - Jézusom, hogy vagy, szivem?