I'm Fine 2 /Yoonkook/

8

Yoongi pov.

Kb egy pár órája már ébren vagyunk, és a szülei dolgozni vannak. Ketten vagyunk, és én épp az ágyában fekszek és egy párnát szorítok magamhoz.

-Mennyit ittunk tegnap este? - kérdezem mikor bejön.

-Másnapos vagy? - nevet kicsit, és beljebb jön.

-Az nem kifejezés.. De tudod mi segítene??

-Nem, de úgy is elmondod. - jön ide, és mellém ül.

-Haha.. Akkor nem mondoom! - nyújtom ki nyelvem.

-Még nem tanultad meg, akárhányszor kinyújtod rám a nyelved, a számban köt ki. - néz perverzen.

-Ezért csináltam. - felülök, és rávigyorgok. Célzásomra ajkaimra hajol és rögtön el is mélyíti. Eldönt az ágyon és tovább csókol. Egyik kezét óvatosan bevezeti pólóm alá, mire engem kiráz a hideg. Mikor elválik tőlem, kicsit megnyalom szám és kezeim nyakára teszem. - Van egy olyan érzésem hogy nem fogom megtudni hogy mennyit ittam tegnap. - nevetek.

-Olyan 3 liter körül. - vigyorog.

-Akkor leitattáál?

-Mondhatjuk így is. - hajol nyakamhoz, és azt kezdi kényeztetni. Aprókat nyögök, és közben egyre feljebb vezeti kezét pólóm alatt. Mikor már szívja is nyakam, egyre hangosabbakat nyögök. Szerintem egész nyakam, ahol csak éri már mindenhol lila.. Ahh, mi lesz ha meglátják a szülei.. Vagy majd Minhoék, mert ahogy ismerem Jungkookot még biztos ki fogja szívni a nyakam egy párszor. "Párszor".

-Elégh.. Mit mondhunk majd a szüleidhnek ha meglátjákh? - simogatom tarkóját.

-Semmit. Szerintem a mi dolgunk hogy mit csinálunk. - harapja be ajkát.

-Ohh, szóval mosth hogy 17 lettélh, mindenht szabad. Érteem. - vigyorgok. Még egy hosszabb puszit nyom ajkaimra, majd lemászik rólam és mellém fekszik. - Mostmár jobban vagyok.. Csak az kellett hogy foglalkozz veleem! Látood!

-Reméltem hogy jobban leszel~

-Ahw~ Nagyon szeretlek. - mosolygok.

-Én sokkal jobban. - mosolyog velem. Derekamat átkarolva közelebb húz magához, én meg csak mellkasára rakom kezeim. Arcát nézem egy ideig, de aztán mellkasába fúrom fejem, mire kuncog egy kicsit. - Annyira hiányoztál..

-Te is nekem. - mosolygok és egyre jobban bújok hozzá.

...

-Jungkook-aah! - ébredek fel kb 4 órakor.

-Hm? - mondja még mindig csukot szemekkel.

-Ébreedj! - hajolok közelebb.

-Ébren vagyok..

-Akkor nyisd ki a szemeid! - nevetek.

-És ha nem? - fordul el.

-Héé! - csípőjére ülök és úgy nézem arcát. Erre rögtön kinyitja szemeit, én meg csak vigyorgok. - Anyudék mindjárt hazaérnek, nem?

-Mennyi az idő? - kérdezi kicsit fáradtan.

-Negyed öt.

-Akkor igen.. Nem csinálunk valamit? - hunyorog.

-Eléggé unatkozok, úgyhogy kénee.. Nem hívjuk fel Taet? Megígértem neki hogy minden nap felhívom, és ma még nem hívtam..

-Oké. - mosolyog. Felállnék telefonomért, de kezeit csípőmre rakja, így itt tartva.

-Így nem fog sikerülni felhívni.. - nevetek és elvörösödök.

-Akkor csak még egy kicsit várj. - vigyorog.

-Oké, addig beszélgessünk kicsit. - hajolok közelebb.

-Jaj, jaj... Igeen?

-Amikor kiengedtek a kórházból, Tae telefonjáról írtam neked hogy én vagyok, kiengedtek meg minden. Tényleg elhitted először?

-Nem.. Amikor veled beszélgettem elsőre, amikor mondtad hogy te vagy az, azt sem hittem el.. - nevet.

-Aah, értem. Mostmár hívhatom Taet? - vigyorgok.

-Hol van a telód?

-Nyaa~ Had hívjam már. - nevetek.

-Aa.. Nem megy..

-Elengedni nem megy?

-De aah~

-De aaah. Engeedj eeel. - teszi amit kérek, majd odamegyek a telefonomért ami a szoba másik felében van, az egyik polcon. Hívom Taet és leülök Jungkook mellé. Mikor felveszi kihangosítom és leteszem az ágyra.

-Halii. - szól bele.

-Szia Taee. - mosolyodok el.

-Mizu? - Jungkookra nézek, aki lassan megint visszaalszik.

-Semmi érdekes. Igazából tegnap este ittunk egy kicsit, úgyhogy mostanáig aludtunk.. - kuncogok.

-Kicsit ittatok? - nevet. - Pontosabban mennyit?!

-Hát én olyan 3 liter körül, Jungkookot meg nemtudom de ő biztos hogy kevesebbet. - mosolyogva nézem a fiút, aki mostanra már elfordult tőlem, és lassan visszaalszik.

-Jézusom! Három liter? Yoongi, mi van veleeed?

-Régóta nem ittam naa~

-Csak olyan soknak tűnik.. - nevet.

-Hát aaz.. Ott mizu?

-Semmi komoly.. Igazából tegnap picit összekaptam Jiminnel, de kibékültünk.

-Huhh, akkor jó. Most ott van?

-Most én vagyok nála, és ki vagy hangosítva.

-Szia Yoongii! - hallom meg Jimin hangját.

-Sziaa! Amúgy ezen kívül megvagytok, minden rendben?

-Ahaa. Veletek? Ugye kibékültetek még tegnap? - kérdezi Tae.

-Aha. Szerintem amúgy visszaaludt.. Itt fekszik mellettem és semmi életjelet nem ad. - nevetek. - Jungkook!

-Hm? Hallok ám mindent, Yoongi.. - fordul felém.

-Akkor jó. - nevetek. - Azthittem visszaaludtál~

-Pedig neem.. - felül, arcomat nézi és mosolyog. Én is kicsit elmosolyodok, aztán telefonomra nézek.

-Öhmm.. Kook szülei hamarosan jönnek haza, úgyhogy most megyünk~ Byee.

-Sziasztok! - mondja Jimin, majd én leteszem. Jungkookra nézek, aki eygre jobban vigyorog.

-Miért is tetted lee? - néz perverzen.

-Őszintén? - nevetek.

-Jajaa. - hajol közelebb.

-Túl aranyosan néztél. - döntöm hátra a fejem és úgy nézem mosolyogva.

-Ooh, érteem. Aranyosabban is tudok ha rólad van szó. - vigyorog.

-Ahw~