I'm Fine 2 /Yoonkook/

9

Yoongi pov.

*Reggel*

Kiabálásra kelek, ami lentről jön. Rögtön felülök és magam mellé nézek.. Túlságosan egyértelmű hogy Jungkook csinált valamit.. Egyre hangosabb a kiabálás, én meg kezdek gondolkodni hogy mit csinálhatott. Felállok és a szekrényéhez megyek. Mindennek olyan jó illata van.. Imádok itt lenni. Kiveszek egy nagyobb pulcsit, aztán visszabújok az ágyba. Megvárom amíg a kiabálás annyiba marad, ami kb még egy fél óra. Mikor hallom hogy becsapódik a bejárati ajtó, felállok. És lemegyek Kookhoz. A kanapén ül és a térdére támaszkodva arcát kezeibe temeti.

-M-mi történt? - megyek beljebb.

-Ahh.. Semmi komoly.. - leülök mellé, és őt nézem.

-Nem úgy hangzott..

-Leszállnál rólam végre?? - mondja hangosabban. Inkább itthagyom és visszamegyek a szobájába. Ahogy ledőlök az ágyra, szemeim bekönnyeznek. Gondolom hogy ideges, de baszki én mit tettem ellene??

...

Talán egy fél óra telik el, és egyre jobban sírok. Mikor kopog az ajtón gyorsan letörlöm könnyeim és úgy teszek mintha nem is érdelne. Mikor benyit, szinte szemeimbe sem néz, csak leül elém.

-Bocsánat.. - nézi még mindig csak a takarót. - Picit ideges voltam..

-Észrevettem.. - veszem kezembe telefonom, és inkább azzal foglalkozok. - Mi történt? - nézek rá. Még mindig csak a takarót nézi. - Jungkook! - erre rám néz, de nem a szemeimbe.

-A nyáron volt egy kisebb verekedős ügyem és anyáék most tudták meg..

-Milyen verekedős ügy? - teszem le telefonom.

-N-nem fontos..

-De az!

-Nem akarok erről beszélni, Yoongi..

-De én igen. - teszem keresztbe kezeim.

-Ahh.. - néz végre szemeimbe. - Még múltkor összeverekedtem valakivel egy buliba, és a szüleim most jöttek rá.. Mármint nem rájöttek, hanem beárult akit megvertem, úgyhogy most megint meg fogom.. - néz kicsit mérgesen.

-Nem fogod!!

-Te fogsz visszatartani? - hajol közelebb és vigyorog.

-Akár.. Simán visszatudlak. - mosolygok. Egyik kezem nyaka oldalára teszem és közelebb húzom. Birtokba veszem ajkait, és rögtön visszacsókol. Elmosolyodik és kezét csípőmre téve, ölébe húz. - Miért nem kérsz tőle inkább bocsánatot? - válok el tőle kb egy miliméterre.

-Azt hiszed csak így írányíthatsz, kedves? - mosolyog és maga alá fordít. Erősen fogja derekam, hogy ne mozogjak és csípőmre ül.

-Mi lenne ha azt mondom hogy igen? - hajolok közelebb.

-Az meg van hogy én vagyok a domináns? - tol vissza és tovább vigyorog rajtam.

-Attól még ne gondold hogy én nem tudlak irányítani.. Mert tudlak. - vigyorgok rá.

-Ne legyél olyan biztos abban.. Amúgy meg beloptad a pulcsiim? - csak kinyújtom nyelvem, közelebb hajolva hozzá.

-Annyira jó illata van, mindenneek.. Hát kész vagyok.. Mikor haza kell mennem, mindent viszek magammal. - vigyorgok. - Hmm.. Inkább csak a nagy pulcsikat meg téged.

-Vagy inkább minden marad, és te is. - erre kicsit meglepődök.

-Vajon vissza fogtok költözni Seoulba? - kérdezem idegesen.