Délután 5 körül van, és éppen tartok a nappaliba, a telefonommal a kezemben hogy szocializálódjak a szüleimmel, mikor csengetnek.
-Jungkook, kinyitnád? - mosolyog anyukám.
-Hogy a viharba ne?! - megyek az ajtóhoz, és mellé egy polcra lerakom a telefonom. Unott fejjel nyitok ajtót, de mikor meglátom hogy ki áll ott, szemeim könnybe lábadnak, és rögtön magamhoz húzom egy ölelésre. Hosszú perceken át szorítom magamhoz, az illető meg csak picit simogatja hátam. - Istenem.. Yoongi.. - mondom halkan nevét, és beszippantom illatát, amit vagy egy fél éve éreztem utoljára..
-Nagyon hiányoztál.. - szipog, és tovább szorít magához. Csak akkor engedem el, mikor meghallom anyukám hangját mögülem.
-Ahh, olyan édesek vagytok! - lép közelebb. - Yoongi, végre újra láthatlak! - lép az említett személyhez, és megöleli. - Akkor én most megyek is hogy ti együtt tudjatok lenni! - mosolyog és távoz.
-Hogy hogy idejöttél? A-azt mondtad hogy nem akarsz idejönni.
-Amikor ennyi idő után most megint beszéltünk, úgy éreztem hogy mégsem léptem túl, és azért akartam anyuddal beszélni hogy megmondjam neki hogy látni akarlak.
-De nekem miért mondtad hogy te nem akarsz látni többet?
-Mert akkot nem lett volna ez az egész ekkora meglepetés! - mosolyog.
-Ahj, annyira örülök neked Yoongi! Nagyon sajnálom hogy ilyen flegma voltam mindig veled, üzenetekben.. Talán csak féltem hogy elveszítelek, és találsz mást..
-Pedig nem tudtam tovább lépni, te meg igen.. - hajtja le a fejét..
-Jobban tovább tudtál lépni, mint én! - fogom meg egyik kezét, másik kezemmel meg állához nyúlok és felemelem fejét, hogy rám nézzen. Csak elmosolyodik, és behozza a táskáját. Körbevezetem a házban, majd végül megkérdezem hogy melyik szobába szeretne lenni, velem, vagy a vendég szobában? Egy egyértelmű 'velem'-mel válaszol, mire az én szobámba megyünk be. Itt is körbevezetem, majd lerakja a táskáját. - Szóval, mi történt eddig veled itt Busanban?
-Mármint azon kívül hogy csak itthon felszek és nem is beszélek emberekkel, csak Taeval?
-Igen. - kuncog.
-Az ég világon semmi. - nevetek kicsit zavaromban. - Most mi van köztünk? - kérdezem halkan.
-Egyenlőre barátok, aztán megnézzük hogy meddig bírjuk, okés? - mosolyog.
-Mondhatnék mást? - csak egy aprót bólint, én meg közelebb hajolok hozzá. - Mi lenne ha elfelejtenénk a barátságot, és folytatnánk ott, ahol egy évvel ezelőtt abbahagytuk? - hajolok egyre közelebb. Mellkasomnál messzebb tol, majd sóhajt egyet.
-Maradjon az enyém. - eröltet magára egy mosolyt.. Lehet hogy már nem is szeret, mert egy picit megváltoztam.. De istenem egy év alatt ki nem változik??
-Már nem szeretsz, igaz? - hajtom le fejem, és újra szomorkodni kezdek.
-Mindenkinél jobban szeretlek ezen a kibaszott földön, értsd már meg! De Jungkook.. Miután kómába kerültem te ott hagytál. Egyszerűen visszaköltöztél ide, és engem egyszerűen magamra hagytál, egy "üzenettel" amit Tae továbbított.
-Azthiszed hogy olyan egyszerűen tudtam ideköltözni? - nézek rá. - Először is, naponta 3 órát voltam otthon, a többi 21-et veled töltöttem a kórházban. Felemésztett az a tudat, hogy te segítettél nekem, mikor nekem volt balesetem, de én nem tudok mit tenni. Egyre jobban az a tudat volt bennem fél év után, hogy nem fogod túl élni.. Ezért elhatároztam hogy el szeretnék menni, mert ha nem élnéd túl, akkor azt én sem.. Ha én akkor ott maradok, és te nem éled túl, akkor én.. - hajtom le fejem. - Akkor én utánad mentem volna. Főleg azért mert annyira szeretlek hogy nem bírtam volna továbblépni.. És ez még most is így van, mert hiába telt el másfél év, én azóta szeretlek hogy először megláttalak.. Ugyanannyira, mint akkor amikor együtt voltunk, és akkor amikor történt a baleset.. Ugyanúgy, azaz mindennél és mindenkinél jobban. - nézek a végére a szemeibe.
-Mégis amikor felkeltem nem érdekeltelek, viszont most hogy idejöttem, jajj de szeretsz.. - teszi keresztbe kezeit.
-Azthittem hogy tovább léptem, de nemtudtam, sajnálom.. Nagyon. - veszem magamhoz telefonom, és eldőlök az ágyamon. Picit félek hogy kínos lesz az idő, amíg itt lesz..
Yoonginak csörögni kezd a telefonja, így kimegy az ajtón, és ott felveszi.
Yoongi pov.
Mikor megláttam Jungkookot ennyi idő után, istenem.. Meg akartam csókolni.. Annyit változott, el sem tudom mondani hogy mennyire jól néz ki.. És whaa.. De meg tudom mutatni..
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Nagyon megváltozott, és édes jó istenem, milyen jól néz ki.. Nem fogom kibírni sokáig hogy ne csókoljam meg, de egyenlőre muszáj lesz..
Amikor Tae hívott, gyorsan kimentem és felvettem.
-Sziaa. Na hogy megy? Mi volt a reakciója?
-Hát öhm.. Nemtudom hogy hogy fogom kibírni ezt a hetet úgy, hogy ne ölgelsemm és puszilgassam, folyamat.. - mosolyodok el. - A reakciója pesig egy ölelés volt, és kicsit könnyezett..
-Rendben lesztek! De Yoongi, ha újra együtt lesztek, még nehezebb lesz a távolság..
-Tudom, és ezért nem akarok újra összejönni vele, vagy megcsókolni.. Pedig legszívesebben azt tenném, de nem akarom hogy még nehezebb legyen elmenni..
-Yoongi, csak élvezd amíg vele vagy, nem kell ezért aggódnod.. Biztos vagyok benne hogyha megint összejöttök, tartani fogjátok a kapcsolatot, és videochateltek, és meglesztek, csak nem szabad elhanyagolnotok egymást, és majd biztos hogy fogtok találkozni! Én kérlek hogy csak élvezd a vele töltött időt, ahogy csak tudod!
-Nagyon hiányozni fog..
-Ne gondolj erre! Most lerakom, és te menj vissza hozzá, és élvezd az időt vele, amíg ott vagy!
-Rendben, szia Tae..
-Szia. - teszi le. Egy nagyot sóhajtok, majd benyitok a szobába. Kook az ágyán fekszik, mint amikor kimentem, és telefonozik. Az ágy másik felére lépek, és lefekszek mellé.
-Kook. - szólalok meg, mikor egy ideje már arcát nézem. Rámnéz, majd elmosolyodik.
-Igen? - rakja le telefonját.
-Nagyon megváltoztál. - ülök fel, és továbbra is arcát nézem. - De tetszik. - mosolygok. Ő is felül, velem szemben és megszólal.
-Az baj ha én már nem bírom tovább hogy ne csókoljalak meg? - hajtja le fejét. Közelebb ülök hozzá, és ölébe mászok. Nagyon meglepődik, de csak csendben nézi tetteim. Mikor már elhelyezkedtem, arcomra néz, én meg rögtön birtokba veszem ajkait. Kezeim tarkójára fonom, ő meg derekamra övéit. Elmélyíti csókunk, majd még közelebb húz magához. Óvatosan kezdem simogatni egyik ujjammal tarkóját, ő meg elmosolyodik. Még sokáig ízlelgetem puha ajkait, de el kell válnom tőle levegő hiányom miatt. Nem hajolok messzebb tőle, csak pár centimétert hagyok ajkaink között, de ahogy újra rendesen kapok levegőt, újra ajkaira tapadok.
