I'm Fine 2 /Yoonkook/

15

Yoongi pov.

*Pár hónappal később*

Hát, kb egy fél év telt el, és minden egyes héten kapok egy levelet Kooktól, amit a szülei hoznak. Az anyukája épp tegnap hívott fel hogy ma mennek Kookhoz, úgyhogy lehet megint hoznak, de ha nem akkor is beugranak, mert már visszaköltöztek. Amúgy is sokat vannak itt, hogy tartsák bennem a lelket, meg szerintem kedvelnek is. Legalábbis remélem.

*Csengetnek*

Kimegyek, majd mikor kinyitom az ajtót, meglepetten látom hogy Jungkook anyukája az.

-Öhm, előbb hazaértetek? - mosolygok. Még reggel van, ezért nem értem.

-Nem, még el sem mentünk. A férjem az előbb feldobta hogy egyszer te is eljöhetnél velünk, hiszen tudjuk mennyire hiányzik neked is.

-K-komolyan? - fagyok le, és ujjaim tördelem. - Nem kell hogy elvigyetek, pénzbe kerülne, én meg amúgy sem tudnám kifizetni, és.. - szinte elsírom magam, annyira mennék de nem lehet.. Csak őket terhelném. Még tovább mondanám az okokat, de megállít.

-Yoongi.. Tudjuk hogy fontos neked, és te is neki. Nagyon szeretünk téged is, és szeretnénk ha találkoznátok, mert te is boldog lennél, és Jungkook is felvidulna.. Kérlek.

-D-de nincs ennyi pénzem..

-Nem kell hogy legyen! - mosolyog.

-Ahh, köszönöm.. - már könnyeznek szemeim, ő meg magához ölel. Visszaölelek, majd letörlöm könnyeim.

-Jaj, szívem.. Gyere, induljunk.

-Oké.. - felkapom a kulcsom, majd bezárom az ajtót. Minhoék dolgoznak, ahogy Tae is úgyhogy egyedül vagyok. Mikor beszállunk a kocsiba, felhívom Taet hogy eljöttem otthonról, de nem mondom el hogy miért. Utána egész úton Kook szüleivel beszélgetek, és egyre jobban izgulok..

. . .

Pár óra kell csak hogy odaérjünk, és már rendesen mindenem remeg, annyira izgulok. Mikor megérkezünk beállunk egy ház mellé, majd Kook apja megy beszélni az egyik emberrel, aki hivatalosan is beenged minket. Mikor bemegyünk, már csak Kookra várunk, én meg fel-alá járkálok. Nagyon izgulok..

Jungkook pov.

Mikor a hadnagy behív, meglepődök mert anyáék szombaton szoktak jönni, és péntek van. Elkisér a szokásos házhoz, majd beenged. Mikor becsukom az ajtót, két kart érzek meg magam körül, és rögtön utána Yoongi jellegzetes illatát. Lefagyok, és nem tudom mit csináljak, de visszaölelek. Nem értem a helyzetet, és nemtudom eldönteni hogy ez Yoongi, vagy egy barátom Busanból. De ahogy elengedne, visszahúzom magamhoz mert úgy tűnik hogy Yoongi az. Feje felett szüleimre nézek, akik csak mosolyognak és anyukám feláll, majd idejön. Miután elengedem a fiút, ő ölel meg és rögtön utána apukám. Utána csak visszanézek a fiúra, aki tényleg Yoongi.. El sem hiszem.. Ahogy anyáék messzebb mentek, újra megölelem, de több ideig.

-Hiányoztál. - súgja fülembe. Csak elmosolyodok és jobban szorítom magamhoz.

-Nekem sokkal jobban hiányoztál.. - mikor elengedjük egymás, csak tovább nézem szemeit, mert lehetetlenség levenni azokról a gyönyörű barna szemekről, az enyéim. Picit beszélgetünk, majd anyáék magunkra hagynak minket. - Szóval, kíváncsi vagyok mik történtek veled eddig. - mosolygok.

-Hmm, nem sok minden. Talán egyszer, vagy kétszer történtek érdekesebb dolgok, de amúgy csak otthon ülök és ennyi. - mosolyog ő is. - Viszont itt gondolom sokkaaal érdekesebbek történnek..

-Igazából, nem. Minden nap teljesen ugyanolyan.. - hajtom ke a fejem, egy kicsit. - Öhm, csak a biztonság kedvéért, megkérdezhetem hogy találtál-e valaki mást?

-Kook, megbeszéltük hogy együtt vagyunk.. - mosolyog. - Nem találtam mást, mert nem is kerestem. Tudom hogy ki fogjuk bírni, és én tartom is magam ehez. Úgyhogy ettől nem kell félned.. - lép közelebb. Egyik kezét nyakamra teszi, én meg derekára vezetem enyéim. - Plusz én kevésbé tudnék tovább lépni, mint te. - mosolyog.

-Honnan tudod? - hajolok egy picit közelebb.

-Szerencsésebb vagyok, mint te. - hajol ő is közelebb.

-Hmm, de lehet hogy én sokkal jobban szeretlek téged, mint te engem.

-Lennél szives megcsókolni, ahelyett hogy itt beszélgetünk? - mosolyog egyre jobban, én meg teszem amit kért. Ajkaim óvatosan övéire illesztem és egész testét közelebb húzom magamhoz. Másik kezét is nyakamra rakja, és picit lejjebb húz magához. Megmosolygom hogy még mindig milyen aranyos hogy ilyen alacsony. Miután elválok tőle, tovább puszilgatja ajkaim, amire megint csak mosolyogni tudok.

-Istenem, mennyire szeretlek. - mondom mikor végre hagy levegőt kapni. Csak picit elpirul és homlokát nyakamba rakja. Valamit motyog, de nem nagyon érdekel, csak magamhoz ölelem.

-Nagyon sok bepótolni valónk lesz, ha hazaértél..

-Mondjuk videochatelhetünk, mert még mindig messze leszünk. - vigyorgok.

-Még nem mondták anyudék? - néz szemeimbe.

-Mit is?

-Már egy pár hónapja visszaköltöztek Seoulba..

-Akkor tényleg sok dolgunk lesz. - nézek szemeibe, picit perverzen. - És milyen sűrűn foglak látni?

-Bizonytalan.. De megígérem hogy nem foglak minden héten zaklatni.

-Pedig milyen jó lenne. - mosolygok és közelebb hajolok. Pár miliméter van köztünk, ő meg folytatja mondandóját.

-Nem lehet hogy mindig anyudék elhozzanak, a saját pénzükből és ahoz hogy nekem legyen pénzem el kéne mennem dolgozni. Amit megoldanék, de gyakorlatilag még lenne egy évem a gimiből, csak hogy nem fogok mégegyszer belépni egy iskolába sem..

-A jövőbeli gyerekeinkel sem? - vigyorgok.

-Velük nyilván, de úgy értem hogy mostanában biztos nem..

-Ja, értem. Szóval milyen időközönként láthatlak?

-Hát már az jó ha félévente látlak..

-De még foglak, mielőtt hazamegyek, ugye?

-Hát, nagyon remélem.

-Én is. - újra megcsókolnám, de a hadnagy jön be és közli hogy lejárt az idő. Adok egy gyors puszit ajkaira, majd nehezen, de elengedem és elmegyek a hadnaggyal.

Yoongi pov.

*Újabb hónapok múlva*

Jungkooktól még mindig hetente kapok levelet, de vissza még nem küldtem. Egy pár hete elkezdtem dolgozni, (mert azért valamit kell hogy csináljak magammal) egy irodában. Gyűjtögetek, de még sok idő amíg újra láthatom Kookot. A szülei még mindig gyakran járnak ide beszélgetni velem, de mivel kevesebb időm van, kevesebbet tudok velük lenni. Igazából még mindig senkivel sem beszélek, még Taeval is egyre kevesebbet. Minhoék egyszer-egyszer egy hónapban vannak itthon, úgyhogy velük sem beszélek. Gondolkodtam rajta hogy keresek egy olcsóbb albérletet, de miután így kisegítettetek engem, elég bunkó lenne ha csak úgy elköltöznék..