I'm Fine 2 /Yoonkook/

6

Yoongi pov.

-Most ezt úgy mondod, mintha miután elmész, soha többé nem látnánk egymást!

-Nem soha, de nagyon sok idő lesz! És nem akarom hogy mégrosszabb legyen itthagyni téged.. - nézek le. - Hidd el, nekem is ugyanannyira nehéz ez, mint neked.. - nézek szemeibe.

-Ha attól félsz hogy nehéz lesz elmenned, akkor minek jöttél?

-Igazad van. - bólintok, és elfordulok. - Semmi értelme nem volt, hogy idejöttem, mert miattad jöttem, de te nem is foglalkozol velem, és hibáztatsz azért, mert lelkileg nem vagyok ott hogy újra együtt legyünk. Bocsánat, lehet inkább haza is megyek.. - állok fel, és kimegyek. Nagyon nem ismerem Busant, de nem baj. Max elveszek.. Nem?

A házból is kimegyek, és elindulok valamerre. Közben Taet hívom.

-Szia. Baj van?

-Hali.. Hát, nemtudom.. - vakarom tarkóm, idegesen.

-Történt valami?

-Picit összevesztünk..

-Mii? Miért?

-Csak a szokásos. Jungkook folyamatosan flegma, nem foglalkozik velem és olyanokat mond, amit biztos hogy meg fog bánni.

-Most mit mondott?

-Hogyha attól félek hogy nehéz lesz elmennem, akkor minek jöttem.

-Aah, én kinyírom ezt a gyereket.. Most mondanám hogy megyek megölellek, de mire odaérnék már lehet hogy kibékülnétek, és akkor feleslegesen mentem oda, egy ölelésért. - nevet. Csak kicsit elmosolyodok, majd elérek egy parkhoz. Még egy ideig beszélgetünk, aztán a parkban keresek valami eldugottabb helyet. Elköszönök Taehyungtól, de ahogy leteszem a telefonom Jungkook hív. Csak lerakom a telefonom magam mellé, a padra, és hallgatom a csengőhangom.

Mondanom sem kell hogy mennyire fájtak szavai, de ez van.. Ő sosem fogja megtudni hogy ezek nekem mennyire tudnak fájni. Amikor azt mondta hogy nem érdekli ha öngyilkos leszek, legszívesebben azt tettem volna.. De még van miért élnem, úgyhogy ez remélhetőleg nem fog megtörténni.

Már vagy ötödjére csörög a telefonom, úgyhogy felveszem.

-Mivan? - szólok bele idegesen.

-Yoongi.. Szeretlek, és sajnálom amit mondtam..

-Nem lesz mindig ilyen könnyű bocsánatot kérni, Kook.. - sóhajtok. - Ugye tudod hogy nagyon szarul tudnak esni, amiket a fejemhez szoktál vágni?

-Tudom, és nagyon sajnálom.. Kérlek bocsáss meg..! Nagyon nagyon szeretlek.

-Rendben.. Eltudnál jönni értem, mert nemigazán tudom hogy hol vagyok.. - nevetek kicsit.

-Indulook. De hol is vagy?

-Egy közeli parkban.

-Okés. Sietek. Sziaa.

-Szia. - leteszem, majd a telefonomat eltéve megyek a park bejáratához, hogy legalább a parkon belül ne kelljen keresgetnie. Csak pár percig állok ott, mert aztán megjön. Ahogy elém ér, hosszasan megölel.

-Nagyon nagyon sajnálom! - csak elmosolyodok és picit simogatom hátát. - Mondhatok egy valamit még ezzel a témával kapcsolatban?

-Inkább maradj csendben. - nevetek.

-Oké, bocsánat. - nevet velem. Egy ideje már elindultunk hozzájuk, de csak lassan sétálunk és beszélgetünk. Abbamarad a beszélgetés egy kis időre, de ő megtöri a csendet. - Ahh, annyira hiányoznak azok az idők, amikor kézenfogva sétáltunk és whaa.. - néz továbbra is maga elé, és elmosolyodik. Összekulcsolom ujjaink, ő meg egy szót sem szól, de egyre jobban mosolyog. Erre a látványra nekem is mosolyognom kell.

-Sejtetted hogy ez lesz a reakció, ugye? - nevetek.

-Ciki lett volna csak úgy megfogni a kezed.. - pirul el egy kicsit.

-Aah, miért kell ilyen aranyosnak lenned? - nézem arcát továbbra is.

-Az vagyok? - néz rám.

-Ne provokáld magad! Tudod hogy az vagy..

-Igen de tőled akarom hallani. - hajol közelebb.

-Az előbb mondtam.. - nevetek.

-Tudoom..

-Nagyon aranyos vagy. - nevetek és egyik kezem arcélére rakom. Egyre halkul nevetésem, és ő egyre közelebb hajol. Elengedem kezét, és másik kezem is nyakához rakom. Ő derekam karolja át, és végre ajkaimra tapad. Óvatosan mozgatja ajkait én meg rögtön viszonzom.

-Mégsem bírod annyira? - mosolyog, és csak miliméterekre vál el tőlem. Csak visszatapadok ajkaira, ő meg mosolyog rajtam. Keze egyre lejjebb csúszik, így én mosolyodok el. - Nagyon hiányoztál Yoongi.. - vál el tőlem.

-Miért hagytál ott? Amikor te nem emlékeztél rám, végig melletted voltam. Senki más nem, csak én. Viszont ahogy neked kellett volna várnod, te inkább elmenekültél. Miért?

-Yoongi, ez.. - húzódik el tőlem. - Ezerszer megmagyaráztam már..

-Oké, elárulok valamit. Igazából azért nem szeretnék újra együtt lenni veled, mert mindig van valami olyan. Vagy megcsalsz, vagy összeveszünk, vagy akármi.. Történik valami baleset, és nekem ebből elegem van.

-É-én soha többet nem csalnálak meg..!

-Aah, hogy én ezt hányszor hallottam tőled..

-Kérlek.. Most békültünk ki..

-Ha még akkor nem jöttünk volna össze, nem marad volna ki az életemből 1 év. Tudod miért? - csak egy aprót bólint, én meg elindulok vissza, hozzájuk.

-Yoongi! Várj már! - jön utánam.

-Mi az?