A Pásztor lány [P.U.F. Fanfiction] [BEFEJEZETT]

•3•

-Fürödjetek meg! - mutatott a tó fele Áts.
Erre mindenki felkapta a fejét.
- Nem hallottátok? Fürödjetek meg! Mindhárman! - meglepve néztünk egymásra, majd indultunk meg a tó irányába.
Egyszer csak bevillant. A dolog, ami minden lány életét megkeseríti havonta pár napra.
A fiúk már vették volna le ruhájukat, mikoris vezérünk ismét megszólalt:
- Nehogy! Mivan nyápicok vagytok? Ruhában!
Mindenki aki eddig csöndben ült elkezdett nevetni, de Áts leintette őket.
-Aki nevet rajtuk, fürdik velük együtt! Hátra arc!
És mind hátrafordultak őt kivéve.
-Én nem tudok most bemenni.-jelentettem ki, remélve hogy veszi a lapot.
-Mi az, hogy nem...- elhallgatott a végére, hiszen beugrott neki, és gondolom mindenki másnak is mert halk kuncogás fogadta e pár mondatot.
-....akkor te kapsz mást!
Mit is vártam, talán megúszom...
Nagy francokat!

Áts a csapatot elküldte, hogy inkább majd holnap beszélünk gyűlésen a fontos dolgokról, a testvéreim csurom vizesen vánszorogtak ki a kapun, és én is követtem volna őket ha nem hív vissza.
- Orsi! - megfordultam, és visszamentem elé.
- Tessék?
- Ezt neked odaadom, vigyék vissza a Nemecseknek az üveggolyóját.
- Rendben.
Elvettem a kezéből, és már fordultam volna meg, hogy akkor indulás, de ismét megállított.
- A büntetés!
- Igen?
- Eltekintek ettől most. De máskor mindig az igazat, és akkor lehet a testvéreid is megússzák.
- Rendben. Köszönöm. - mondtam túl lányosan megszeppenve, majd egy mosollyal el is intéztem az elköszönést.
Éreztem a hátamon a tekintetét, de nem fordultam már vissza.

Hazafele kerülőúton mentem, csak hogy kiszellőztessem a fejem.
De ez a kerülőút pont akkora volt, hogy egészen a Grundig elértem.
Ez a Pál utcaiak törzshelye.
Ős ellenségeink, régóta. Ők másik iskolába járnak, mint mi.
Tehát rossz érzéssel, de elsétálok a Grund mellett, átérek a következő utcába.
Ott viszont nem várt személyek látványa tárul elém. A kis szőke Nemecsek Ernő, akinek a kedvenc üveggolyója a zsebemben lapul, és Boka. Boka János a Pál utcaiak vezére.
Ismervén azt, hogy Boka 3 évvel idősebb, és körülbelül fél fejjel magasabb nálam (nagyra nőttem, na :D), míg Nemecsek 15, és fél fejjel alacsonyabb nálam elindulok feléjük.
Egyszerre vesznek észre, Nemecsek szaladna el, de Boka visszarántja.
-Lám, lám, lám. Milyen megtiszteltetés. Boka János és Nemecsek Ernő.- veszem flegmára a stílusom.
-Lám, lám, lám. A Pásztor trió egyszem lány tagja. Hol van a két bátyád? - válaszol Boka, ikonikus mosolyával.
Viszont egy dolgot észrevettem, Boka mondandóját meghallva Nemecsek összerándult. A testvéreim hallatán mondjuk ez megszokott.
-Hallottam, hogy ma volt egy kis incidensed a tesóimmal.- céloztam Nemecseknek ezt a kijelentésem.
-I-igen, golyóztunk a múzeumkertnél a fiúkkal mikor jöttek, ők mind elszalattak, felmarkolva a saját üveggolyóikat, csak én és a kedvenc kéksávosom maradtunk ott.
- Ó hidd el, hogy megkaptuk érte a büntetésünket. - fogalmam sem volt miért, de megsajnáltam a kis szőkét és ez csak kicsúszott.
- De te ott sem voltál. - válaszolt meglepve Nemecsek.
- Nah igen, én másért kaptam. - mosolyodtam el, tudván hogy én nem is kaptam végül semmit.
- De várjunk, te gyanús vagy nekem. Miért beszélgetsz el itt velünk? Áts kért meg, hogy nyomozz ugye? - gyanakodott Boka.
Itt beugrott hogy már ígyis többet mondtam mint kellett, de nem érdekelt.
- Nem, magamtól jöttem. Vagyis botlottam belétek.
- És semmi esélye, hogy valahogy visszakapná Nemecsek az üveggolyót? - szólt ismét Boka.
- Ami azt illeti van.- Nevettem el magam.- Áts a fiúkra bízta volna, hogy adják vissza a golyót, de nekem kellett volna hazavinnem.- amint ezt befejeztem, előhúztam a zsebemből a szőke fiúcska kéksávos üveggolyóját.
Mindketten elámultak.
Odanyújtottam Nemecseknek a golyót.
- Köszönöm!- kiáltotta, majd gyorsan zsebre vágta, nehogy valaki megint elvegye tőle.
-Miért adod vissza?- gyanakodott tovább Boka.
- Mert eleve vissza kell adnunk, csak én a tesóimnak most megspóroltam egy utat.
-Te nem olyan vagy mint a báttyáid.- tette hozzá Nemecsek, amin őszintén meglepődtem.
-De olyan vagyok, csak kicsit több szeretet szorult belém.- válaszoltam mosolyogva.-Viszont nekem most mennem kell.
-Rendben, köszönjük. Szia!
-Sziasztok kis Pál Utcaiak!- köszöntem el nevetve.

Hazafelé azon gondolkodtam amit a két fiú mondott.
Túl kedves voltam hozzájuk.
Pedig csak az üveggolyót kellett volna odaadnom...

Másnap az iskolában a következő órámra menet a folyosón bele futottam Átsba aki rögtön tudta mit akar kérdezni:
-Már megint nem jöttek iskolába?

- Tudod hogy ez már szokásukká vált.- forgattam a szemem.

Bólintott egyet és továbbment.
Nem tudtam mi van, de én is elindultam az órára.

Iskola után ugyanúgy szokásos időpontra mentünk a Füvészkertbe, ezúttal hárman és nem mentek semilyen kerülőútra.