A Pásztor lány [P.U.F. Fanfiction] [BEFEJEZETT]

•15•

- A nyáladzást hagyjátok kesőbbre...- kezdte rekedtes hangján Boka. Büszke vagyok.
- Én is örülök, hogy látlak János. - húzódott gúnyos mosoly Áts arcára.

- Tényleg? Hát el kell, hogy szomorítsalak...ez nem kölcsönös.
- Elhiheted, hogy én sem teadélutánra hívtalak. - húzta a száját Áts.
- Pedig eddig olyan hangulata van. - nem tudom mi ütött Bokába, de imádom ezt a flegma stílusát.
- Nem jársz jól ha így beszélsz velem! Tudod jól, hogy megteszem amit akarok. És egyenlőre még tartom magam. - szorította ökölbe a kezét.
Bokán látszódott, hogy élvezi, hogy felhúzta Átsot.
- Mit akarsz? Fejet hajtsak előtted, vagy mi?
- Hát a minimum az lenne.
- Álmodozz csak...NA! Miért hívtál?
- Hé! Hé! Lassan a testtel! Egyenlőre én diktálom a tempót.
- Figyelj felőlem diktálhatsz te bárhol, bármiben tempót (khmmm...), de itt és most elég ha mondod amit akartál. - vigyorgott még mindig Boka.
- Túl szemtelen vagy te, tényleg. Megismétlem önmagam, de utoljára! Nem jársz jól, ha az ÉN területemen ilyen sokat képzelsz magadról. Jah és a barátnőmet ne nézd ennyire feltűnően, jó hogy a nyálad nem folyik ki. - valaki magyarázzon meg nekem valamit. Áts most komolyan kimondta amit hallottam? Mi van ezzel a fiúval, tényleg?
- Nyugi, nyugi. A barátnőd elhiheted nem kell. Ugyanolyan beképzelt, mint a társai. Ami pedig téged illet, nem félek tőled. Akárhogyan is próbálkozhatsz. De nincs annyi időm, szóval utoljára kérem, hogy mondd el miért hívtál!
- A csata miatt. Csak, hogy lásd, hogy szabályosan játszunk. Egy hét múlva, ezen a napon. - mosolygott Áts, a sajátos mosolyával.
Boka nem szólalt meg, csak bólintott, hiszen tudta, hogy Áts még folytatja.
- A leveletekben már tisztáztátok a szabályokat, ahhoz tartsa magát mindkét csapat. Aki nyer, azé a Grund. - nyújtotta a kezét Áts, hogy kezet fogjanak.
- Rendben. - fogadta el a kézfogást Boka.
- Pásztorok! Kísérjétek ki a vendéget! - biccentett a fejével Áts.
Én is megindultam volna, hiszen én is bele tartozom a megnevezett csapatba, viszont Áts visszarántott.
- Hova, hova?
- Hát...csak...te mondtad...izé...- kezdetnek nem is rossz.
- A testvéreidre gondoltam, te itt maradsz velem.
- Jah...oké. - mosolyodtam el.
- De ha szeretnél utána mehetsz. - tette hozzá, én pedig fénysebességgel néztem rá.
- Miért mennék utána? - bezzeg ilyenkor nem sikerül elővenni rendesen a színész tudásomat.
- Úgy csorgatja a nyálát utánad, mint éhes kutya a húsra. - forgatta a szemét.
Ezen csak jót mosolyogtam...
És nem azért, mert nem buktam le, hanem mert rájöttem, hogy Áts bizony féltékeny.
- Min mosolyogsz? - kérdezte, és ő is elmosolyodott.
- Egyrészt aranyos, hogy féltékeny vagy. Másrészt pedig tetszett a hasonlatod.
- Remélem tudod, hogy normál esetben ezért kiakadtam volna. - komolyodott el a tekintete, de tudtam, hogy semmi rossz szándéka nincs.
- Tudom, de nem normál esetben vagyunk. - kacsintottam.

A délután eltelt, és egész végig szinte rajtam lógott. Itt nekem valami nem tetszik...
Remélem csak feleslegesen aggódok.
Szóval miután végeztünk a Füvészkertben, a bátyáimmal mentem haza.
- Te, húgi! Mi ütött Átsba? - kérdezte Ádám, még a hazafele úton.
- Őszintén? Fogalmam sincs. De nekem is furcsa volt. - rántottam meg a vállam.
- Szerintem soha nem mosolygott ennyit. - kuncogott Márk.
- Úgytűnik nem csak a lányokon nem lehet kiigazodni. De ahj engedjük el. - mondtam, majd megszaporáztam a lépteim.

~~Idősebb Pásztor szemszöge~~

Nagyon fura a húgom...
Mármint az egy dolog, hogy az ő tudta nélkül tudok a kis kapcsolatáról Boka Jánossal.
Na igen. Egyik nap a kis sikátoros utcában láttam őket együtt. És hát nem mondom, hogy nem érdekel, hogy a húgom miért pont őt választotta...az ellenségünket...Bokát...jézusom. De nem kötök bele. A húgom, szóval nem fogok haragudni rá azért, hogy kit szeret. Jó oké nyálasan hangzik, de akármennyire is annak mutatom magam mások előtt, nem vagyok egy érzéketlen dög. Főleg nem a húgommal és az öcsémmel kapcsolatban.
Kéne vele beszélnem kettesben. Amikor az öcsém nincs ott. Mert ő nem látta azt amit én, és nem is szándékozom neki elmondani.

Szóval ott tartottam, hogy fura a húgom. Valamitől tart. Szerintem az Áts előtt való lebukástól.

~~Orsi szemszöge~~

Másnap reggel nem kellett korán kelni, hiszen hétvége lévén nem kellett iskolába menni.
Viszont én rémálmokkal küzdöttem.
Túlságosan furcsa volt nekem a tegnapi nap ahhoz, hogy ne ezen kattogjon az agyam.
- Hé! Jó reggelt! - nyitott be a szobába idősebbik testvérem.
- Jó reggelt. Mi újság? - kérdeztem mosolyogva.
- Beszélhetünk? - kérdezte ő is mosolyogva.
- Öhm, persze. Miről? - kicsit meglepett.
- Komoly dolog, de csak segíteni szeretnék nyugi.
- Kezdessz megijeszteni Márk. Mi az?
- Egyik nap láttalak Bokával...
Megállt bennem az ütő.
- Csak megint nyomult, és .....- nem hagyta, hogy befejezzem.
- Hagyd. Hallottam, láttam mindent. De ha te jónak látod ezt a dolgot, én nem szólok bele.
- Te-tessék?
- De kíváncsi vagyok a történetre, és arra, hogy ezek után mit akarsz csinálni, szóval hallgatlak. - és tényleg mosolyog. Nem viccel.
- Arra, hogy hogyan történt nem tudok választ adni. Egyszercsak már azon kaptam magam, hogy beleszerettem. Azt meg, hogy ezután mit akarok, arról fogalmam sincs.
- A csata? Ellene vagy ellenünk leszel? - kérdezte, és most kicsit több aggodalom ült ki az arcára.
- Tulajdonképpen mindkettő. - emeltem a "nagyon érdekes" padlóra a tekintetem.
- Ezt, hogy érted?
- Van egy tervem, amihez így utólag belegondolva a te segítséged is kellene. És így lehet talán hatalomhoz is jutnátok Áts felett.
- Mondd, figylek. - megcsillant a szemében a hatalom iránti vágy.
És itt elmeséltem neki mindent.
Néha hálát adok azért a bátyáimért. Sokszor kiborítóak, de mindenben segítenek.
Márkkal letárgyaltunk a tervem, majd szépen elkészülődtem és elindultam a városba.

Sziasztok!
Ez az utolsó rész az évben.
Ennek apropójából próbáltam kicsit eseménydúsabbra csinálni (ez nem sikerült, rip😅).
Szóval mint mondtam, már nem lesz több rész az évben, így szeretnék mindenkinek Nagyon Bolgog Új Évet kívánni❤.
Januárban jelentkezem valamikor🙋🏽‍♀️💗.