A Pásztor lány [P.U.F. Fanfiction] [BEFEJEZETT]

•16•

Szokásos nyugodt hangulatomban sétáltam az utcán.
Nem tudtam, hogy a bátyám, hogyan jött rá a Bokával való kapcsolatomra, de talán még örülök is neki. Vagyis...jobb így, hogy olyan valaki is tudja aki közel áll hozzám. És még a tervemben is segít.
Ilyen, s ehhez hasonló gondolatokkal jutottam el a szokásos kis parkba.
Itt leültem egy padra, majd átgondoltam a mostanában történteket.

Amikor a testvéreim einstandolni mentek, én pedig megvédtem őket.
Majd egy szép szidást kaptam azért, hogy falaztam nekik.
Visszadtam Nemecseknek az üveggolyóját.
A 3 Pál utcai belopózott a Füvészkertbe, én pedig elküldtem őket és nem szóltam semmit.
Majd Bokával megtörtént köztünk az, aminek tulajdonképpen nem szabadott volna.
A 3 kalandos Pál utcai ismét a Füvészkertbe lopózott. Ezúttal nem tudtam őket fedezni és a társaim elkapták őket. Majd megjelent Áfonya is, aki utána megtudott mindent rólam és Bokáról.
Megcsókoltam Átsot. És ezzel elindult az, aminek szintén nem szabadott volna.
És innen élek kettős kapcsolatot...
Te úristen. Ebbe még bele sem gondoltam. Tulajdonképpen megcsalom egyiket a másikkal. Mekkora egy barom vagyok. Akármennyire is jó célért teszem, ez akkoris bunkóság.
Jó cél? Kit áltatok? Azt sem tudom pontosan miért csinálom ezt az egészet. Ez beteges...
Csak, hogy visszatérjek a sorba.
Ezután meg lett beszélve a csata, néhány találkozás Bokával a kis sikátoros utcában, a bátyáim kicsapással fenyegetése az iskolában.
Áts ezért leszidta őket.
Most pedig itt állunk egy héttel a Grund foglaló csata előtt.

És folytattam volna még az ábrándozásom, ha nem érzek meg egy kezet a vállamon.
Hátranéztem, hogy vajon ki tartozik a kézhez és eléggé meglepődtem.
- Áfonya?!
- Szia! - mosolygott kedvesen a lány.
- Szia! Hát te? - kérdeztem.
- Láttam mikor jöttél és gondoltam idejövök hozzád. Nem zavarok?
- Dehogy zavarsz. Csak ha beszélgetni akarunk, akkor ne itt, mert sokan járnak errefelé.
- Arra - mutatott egy kis ösvény felé - nem járkálnak emberek. Megfelel?
- Tökéletes. Gyere. - mosolyogtam, majd felálltam a padról és elindultam.
Amíg elértünk a kis ösvényhez, nem beszéltünk.
- Miújság? - kérdeztem meg, mikor már bőven bent voltunk az ösvényben.
- Háááát elég sok minden. De akarlak én ezzel untatni? - illetődött meg.
- Csónakos. - mosolyogtam sejtelmesen.
- Honnan tudod?! - kapta rám a tekintetét.
- Egyrészt a bátyád sokmindent mesél. Másrészt pedig szerinted nem tűnt fel, hogy mindig vele voltál ha belétek futottunk? - nevettem.
- Jogos. - mosolyodott el ő is.
- Na mesélj.
- Hát ez tulajdonképpen akkor kezdődött el, amikor elkaptátok őket is, és engem is a Füvészkertben. Utána megölelt. És ott indult el bennem valami. - háháá én ezt meglestem, csak ő nem tud róla - Aztán egyre több időt töltöttünk együtt, majd egyszer csak "puff", egymásba szerettünk. - pirult el a kis történettől.
- A bátyád amúgy nagyon aggódik emiatt. - mondtam neki.
- Tudom. Mindig és mindentől félt engem.
- Csak vigyázni akar rád. Elmondjak egy titkot? - mosolyogtam rá bíztatóan.
- Figyelek! - kuncogott.
- Még az én bátyáim is féltenek engem. Ez egy jó testvéri kapcsolatban benne van. És ne aggódj azért, mert ilyen. Hogy még a legjobb barátjától is félt. Csak a nagytestvéri ösztönök szólnak belőle.
- Miért mutatod előttük más arcodat és nem ezt? Az igazi Orsi nem olyan. Vagy? - kérdezte.
Kicsit meglepett a kérdésével.
- De olyan. Vagyis mindkettő én vagyok. Ez embertől függ. Hogy az adott ember mennyire érdemli meg azt, hogy olyan legyek vele, mint most veled. - ritkán nyílok meg ennyire.
- És miért mutatod a megtörhetetlent mindenkinek?
- Gondolj bele. Lány vagyok. Bár a testvéreim is bőven benne vannak, de mindenki tudja, hogy nem hat meg ha bármit is mondanak. Belém kötött valaha bárki is? Igen. De nagyon ritkán. És általában én nyertem. - mosolyogtam.
- Jogos.
- Az. Egyébként. Boka beenged a Grundra, vagy inkább azon kívül szoktál találkozni a hercegeddel?
- Voltam már bent a Grundon, de nem nagyon engedi, hogy bemenjek. Vagyis a gyűléseiken nem. Meg ha bármiféle Pál utcais dolog van, akkor nem. De egyébként csak úgy bemehetek. - mondta.
- Én még nem voltam a Grundon. - jelentettem ki.
- Micsoda? - nézett rám. - De én úgy tudom, hogy a csapatotok sokszor volt már ott.
- Ez igaz. De én mindig a Füvészkertben maradtam ekkor.
- És miért?
- Én nagyon szeretem ezt az egész bandásdit. Tényleg. De nem azt amikor a két banda összecsap. Olyankor azért nem mentem velük, mert nem láttam értelmét. Hiszen tényleg semmi értelme. Ennek a "Grund foglaló" csatának sincs. Csak azért megyek, hogy a tervem végrehajtsam.
- Milyen terv? - nézett rám hirtelen.
- Az titok. Még a testvéred sem tudja. Igazából a bátyámon kívül senki. De nyugi. Ez szimplán a Pál Utcaiaknak és nekem kedvez. Meg esetleg a testvéreimnek.
- Várj, várj! A bátyáid tudják, hogy Bokával vagy?
- Csak az idősebbik. Ő magától jött rá. A fiatalabbik nem tud semmit.
- És ezt Boka tudja? - kérdezte.
- Nem szóval, szólhatsz neki, hogy nehogy váratlanul érje az információ.
- Hogy mi ne érjen váratlanul? - lépett ki egy fatörzs mögül Boka, majd magához húzott.

Sziasztoook❤
Hát kissé sokat csúsztam ezzel a résszel. De igazából nagyon nehezen akart összejönni. Én viszont megmondtam, hogy még januárban szeretnék kitenni egy részt, hiszen úgy ígértem.
Hát itt is lenne. Egyáltalán nem vagyok vele megelégedve, de a semminél több😅.

/kissagneschan005 ez a rész csak neked, csak most😂❤🔥/