A Pásztor lány [P.U.F. Fanfiction] [BEFEJEZETT]

•9•

- Orsi! Nem akarok gyanakodni, remélem nem is okkal tenném, de egyik társunk jelentette, hogy a Boka Jánossal beszélgettél az iskola mellett. Miről csevegtetek?

- Na várjunk! Ez rosszul esik, hogy gyanakszol. Tényleg beszéltem vele, de csak mert megállított, és megmondtam neki hogy hagyjon, nekünk nincs miről beszélnünk. (Aha ez volt a témánk...)
- Én is hasonlóra gondoltam. Figyelj én bízok benned.
- Reméltem is. - válaszoltam flegmán.
- Na! Nem kell megsértődni, én csak a dolgomat végzem. - mondta, majd megölelt.
Ez váratlanul ért.
Tudom, hogy az érzéseit ritkán mutatja ki.

- Áts! A kapunál téged várnak. - kiáltott az egyik Vörösinges
- Kicsoda? - csodálkozott Áts.
- Pál utcaiak.
- Rendben, a három Pásztor velem jön, a többiek itt maradnak. - adta ki az utasítást a vezérünk, majd elindultunk a kapuhoz.
Amikor odaértünk láttuk Bokát, és még három Pál Utcait, de egyiket sem ismertem.
- Nocsak, nocsak! Most a két kémtársad nem hoztad magaddal? Mit akartok?
- Csak a hadüzenetre válaszolunk, tisztességes módon. Richter a levelet kérlek! - mondta Boka
És a Bokától jobbra álló fiú kihúzta a zsebéből a levelet, majd átadta nekem.
- Elég ha bent bontjátok ki, mi úgyis mindjárt megyünk. - folytatta Boka.
- Jólvan menjetek csak, nehogy megint megkötözve végezzétek.
- Megmondtam, hogy nem félünk, akármennyire is próbáltok ránk ilyeszteni, nem megy.
- Már megmondtam Boka János, hogy ne keménykedj, mert megbánod.- közel léptek egymáshoz, és haragosan egymás szemébe néztek.
Boka elnevette magát, majd megfordult és elindult a három fiú kíséretében.
Áts mérgesen nézett utánuk.
- Hogy az a.....- kezdte Márk a zsörtölődést de a végét elharapta, hiszen tudta, hogy Áts nem tűri a káromkodást.
- Miért nem verjük csak meg őket? Úgy legalább végre tudnák kivel van dolguk.- folytatta bátyja után Ádám is.
- Nem verünk meg senkit. És bár ők már bőven adtak rá okot, ezt az energiát meghagyjuk a Grund elfoglalására.- csitította Áts a testvéreim. - Na de indulás befelé!
Bent már mindenki tűkön ült a kíváncsiságtól, hogy mi történt odankint.
- Na? Mit akartak a kis taknyosok?
- Szebenics! - üvöltött Áts a társunkra.
Néma csend, majd Áts felém fordult és megszólalt.
- Orsi! Felolvasnád a levelet?
Ekkor esett le, hogy amióta a Richter nevezetű fiú átadta nekem a levelet, azóta ott szorongatom.
- Persze.
Kinyitottam a borítékot, majd kivettem belőle a levélpapírt, széthajtottam és elkezdtem olvasni.
Ez állt benne:

"Kedves" Vörösingesek!

A hadüzenet megérkezett, és elfogadjuk.
Ha el akarjátok venni a Grundot, próbáljátok meg, aztán kiderül sikerül e.
A szabály: Akinek mindkét válla a földet éri kiesik, nem harcolhat tovább.
Illetve semmiféle vágó,- szúró,- ütő eszköz nem használható.
Mi minden erőnkkel védelmezni fogjuk a Grundot!

Üdv.: A Pál Utcai Fiúk

Mikor befejeztem az olvasást, felnéztem a papírból és mindenki engem bámult.
Kicsit zavarba jöttem, de szerncsére Áts megszólalt úgyhogy minden tekintet rá szegeződött.
- Akkor elfogadták! Innen nincs visszaút. Innentől bekeményítünk. Nincs kegyelem.
Minden nap a szokásos időpontban itt vagyunk. Hetente egy nap nem jövünk, azt majd mindig hét elején kitaláljuk.

Még pár órát maradtunk, majd hazament mindenki.

************************************

~~Boka szemszöge~~

Miután visszaértünk a Grundra Richterrel, Weisszel és Cselével, elmeséltünk mindenkinek mindent.
Majd az elnökválasztás következett.
Én voltam az elnök, de Geréb javaslatára, újra lesz, hogy a csatára biztosan megfelelő emeber legyen az élen.
- Közlegény! Osszon mindenkinek egy darab papírt. Kell egy kalap!
- Az én kalapom Boka! Tessék itt van! - kiáltott Barabás.
- Még mit nem! Boka! Az ő kalapja tiszta zsír! Nehogy abba! - kezdett vitatkozni Kolnay.
- Fiúk! Hagyjátok csak! Tessék itt az én kalapom! - szólt teljesen nyugodt hangon Csele, majd nekem nyújtotta.
- Köszönöm Csele. Ti pedig! - mutattam a vitatkozó Kolnayra és Barabásra - Fejezzétek be a vitatkozást!
Nemecsek ezalatt szétosztogatta a papírokat. Mindenki felírta az általa javasolt embert.
Összegyűjtöttük a kalapba a cetliket.
Megfogtam a kalapot, és elkezdtem felolvasni őket.
- Boka János, Boka János, Boka János, Geréb Dezső, .......
11 nekem, 3 Gerébnek...

Ránéztem Gerébre, akin egy pillanatig az undort, majd az elkeseredettséget, végül pedig a megjátszott örömöt láttam.
Majd ránéztem a fiúkra, akik némán figyeltek engem.
- Engem választottatok! Köszönöm!
A fiúk, Geréb kivételével hangos tapsviharba kezdtek.
- Dezső, azért neked is gratulálok! Kaptál 3 szavazatot. - nyújtottam kezem felé.
- Igen, de te nyertél. Gratulálok Boka! - nyújtotta ő is felém a kezét. - de nekem most indulnom kell. Elfelejtettem, hogy ma édesanyám hamarabbra hívott haza.
Értetlenül néztem rá, de megértettem, hogy ez fájdalmas. De nem tehetek ez ellen semmit.
- Megértem. Menj csak!
Csöndben elvonult. Elgondolkodtam azon, hogy rajtam kívül még ki szavazhatott rá.
- Rendben fiúk! Akkor munkára fel!...- kiáltottam, majd ezzel el is indítottam, egy estig tartó megbeszélést....

/Szemszög váltogatást nem igazán tervezek sokat, viszont most a történet teljessége érdekében ez muszáj volt...❤/