A Pásztor lány [P.U.F. Fanfiction] [BEFEJEZETT]

•8•

-Igen jó volt!

- Na! A Pásztor fiúk és Szebenics még maradnak. A többiek mehetnek. Orsi és még ketten, ti hárman vigyétek ki a Pál Utcaiakat.
Én megfogtam Csónakos összekötözött kezeit és a másik két társammal együtt kivittük őket.
Kint kikötöztük a kezeiket, majd két társam visszament, megmondtam, hogy én is mindjárt megyek.
- Ez fájt!- kezdte Boka.
- Micsoda? - nevettem el magam, nem tudtam, hogy a másik kettő tud e bármit.
- Nyugi, tudnak róla. -nyugtatott meg.
- Nagyon sajnálom, elhiheted nekem is nagyon fájt. És téged is Nemecsek.
- Semmi baj. De igyekezz a terveddel, hiányzol.
- Te is. De most nem beszélgethetünk tovább. Mennem kell, mert engem várnak a testvéreim.
- Oké, menj.
- Sziasztok!
Miután már eltűntem, hallottam, hogy Áfonya előkerült és, hogy Bokához szalad.
Elbújtam, de úgy, hogy láttam és hallottam az egész jelenetet.
- Végre, hogy itt vagytok! - ugrott bátyja nyakába Áfonya. - Jól vagytok? Nemecsek miért vagy tiszta víz?
- Állj! Igen jól vagyunk, de te, hogyan, mikor és miért jöttél be utánunk? Nem megmondtam, hogy ilyen ne legyen. Kicsi vagy te még ehhez.
- Kicsi? Majdnem egyidős vagyok a legfiatalabb tagotokkal.
- Igaza van Boka...- szólalt meg halkan Csónakos - Nemecsek sem sokkal idősebb.
- Nem véletlen féltem őt is. De Áfonya, miért jöttél be?
- Kíváncsi voltam mit csináltok ti itt. Meg féltettelek titeket, és az eszembe sem jutott mi lesz ha engem is elkapnak.
- Jaj te, és téged nem bántott a Pásztor lány? Ő hozott ki végig nem?
- Igen ő hozott ki, nem bántott. És elmondott mindent. Túlságosan aggódtam, látta rajtam és elmondta mi folyik köztetek. Miért nem mondtad el?
- Atyám...Nem tudom. Csak nem akarom, hogy hirtelen mindenki tudjon róla. Eleve úgy volt hogy ketten tudjuk csak amíg le nem zajlik minden. Na de! Ezt majd megbeszéljük. Akkoris haragszom rád, legközelebb hallgass rám, nem véletlen jártatom a szám annyit.
- Bokaaa! Ő csak érted aggódott. Ne szidd le emiatt.- védte meg ismét Csónakos a lányt.
- Rendben, igaza van. Sajnálom. Csak aggódok érted.
- Én is sajnálom. Neked pedig köszönöm Csónakos.- fogta és szorosan átölelte a fiút. És suttogott valamit, de ezt csak a szája mozgásából tudtam megítélni. Én itt megmondom, még valaki szerelmes lett :D.
- Na menjünk mielőtt visszarohannak értünk a vadbarmok! - szólt Boka, majd megindult a kis csapat.

Én is visszamentem
Bementem a szigetre, a sötétségtől már alig láttam. Egyszer csak neki mentem valakinek. Áts. Mindig ő az.
Mielőtt bármit tehettem volna, ismét megcsókolt.
- Pedig titokban akartam tartani a dolgot. - suttogta a fülembe.
Tudtam, hogy innentől mindent meg kell játszanom.
- Hát, ez már nem titok. - nevettem el magam halkan.
- Hát ez már nem. - helyeselt ő is nevetve.
- Mit mondtál a fiúknak? - kérdeztem.
- Csak megdícsértem őket, szépen tették amit kellett.
- Mióta csinálsz te ilyet? - kérdeztem meglepve és ismét halkan elnevettem magam.
- Nem tudom, néha. De téged is dícsértelek már meg.- válaszolt, majd folytatta - egyébként mikor döntöttél úgy, hogy viszonzod a dolgot?
- Nem tudom, gondolkodtam és rájöttem, hogy én is beléd szerettem. - hogy ezt nekem mennyire fájt kimondani.
- Itt már csak egy kérdés maradt. Szeretnél mellém kerülni rangban, vagy maradsz ahol eddig voltál? Szívesen feljebb teszlek.
Meglepett a kérdés.
- Jajj isten mentsen! Maradok ott ahol eddig voltam.
- Nem élveznéd a hatalmat? - kérdezte csodálkozva.
- Nem, én teljesen megvagyok így. De azért köszönöm.
- Amúgy csak szerintem szerelmes beléd Boka? Végig úgy nézett rád.
- Már most féltékeny vagy? Szépen haladunk. De szerintem egyáltalán nem. - ez így nagyon jó lesz.

- Na végre, hogy megvagytok, azt hittük már elmentetek. - kiáltott bele a késő esti csendbe Márk.
- Mi történik? - folytatta Ádám.
- Semmi nem történik. Meg amúgyis, tudjátok, hogy nélkületek úgysem indulok el.
- Igaz, és lassan menni kéne.
- Rendben menjünk. Te nem indulsz?- kérdeztem Átstól.
- Még maradok, elrendezek mindent aztán én is megyek.
- Oké, induljunk. Nagyon későre jár. Holnap iskola.
Adtam egy puszit Áts arcára, majd a testvéreimmel elindultunk haza.

Másnap hamarabb indultam iskolába, és mielőtt az utolsó sarkon befordultam volna, ismét Boka állta utam.
- Beszélnünk kell!
- De Boka itt nem lehet!
- De muszáj!
- Jólvan gyere! -félreálltunk egy kis szűk mellékutcába, ahol nagyjából senki nem lát minket, majd folytattam. - Mi az?
- Hiányzol! Mostmár nagyon! - kezdte szomorú hangon.
- Te is nekem, nagyon. De még nem lehet! Esküszöm sietek, de nem megy egyik napról a másikra. Ez igazából a csatánál lesz végig csinálva.
- Rendben, én várok. De már várom, hogy mikor csókolhatlak meg anélkül, hogy odafigyeljünk lát e valaki.
Erre a kijelentésére elpirultam, amit ő is látott, hisz halkan elnevette magát.
- Amúgy azt hiszem még egy szerelem alakulóban van. Áfonya és Csónakos mostanában túl jóban lettek.
- Én is figyeltem. Látod? Jó ötlet volt pont Csónakos mellé löknöm.
- Na de komolyan. Nem tudom, hogy a húgom készen áll e egy kapcsolatra.
- Ahjj! Nem kell őt túlféltened, tud vigyázni magára, és... Nemár ennyi az idő? Mennem kell! És szerintem lassan neked is. Majd folytatjuk.
- Rendben. De a húgom szerelmi életét még tárgyaljuk ki.
- Na puszii kicsi Pál Utcai. - fogtam szeretetteljes nevetésre a hangom és elindultam az iskola irányába.

Délután kicsit hamarabb értem a Füvészkertbe Áts kérésére, de ott nem várt dolog ért.
- Orsi! Nem akarok gyanakodni, remélem nem is okkal tenném, de egyik társunk jelentette, hogy a Boka Jánossal beszélgettél az iskola mellett. Miről csevegtetek?