A Pásztor lány [P.U.F. Fanfiction] [BEFEJEZETT]

•19•

És végre nem kellett attól félnünk, hogy ki látja meg.

A szobámban ültem és csak néztem magam elé. Egy levakarhatatlan mosoly társaságában. 
- Bejöhetek? - kérdezte az ajtó mögül benéző Ádám.
- Persze. 
- Látom boldog vagy. - mosolygott.
- Nagyon is. És te? Remélem nincs harag amiért nem mondtunk semmit. - néztem rá bűnbánóan.
- Dehogyis. Bár nem értem, hogy kettőnk közül miért pont neki mondtad el, de nem haragszom érte. A lényeg az, ami most van. Átsot elkergetted. A csapat vezetését mi vesszük át és te is boldog vagy. Ennél több nem kell.
- Nem én mondtam el Márknak. Magától jött rá. Bokával nem voltunk elég óvatosak. Ha ez nem így történik akkor ő is ott tudja meg. - magyaráztam meg.
- És most mi lesz veled? - kérdezte.
- Mármint? - néztem kicsit értetlenül.
- Át állsz a Pál utcaiakhoz vagy maradsz velünk. - ohh szóval ez bántotta a lelkét.
- Semmiképpen nem állok át. Maradok veletek. Az egy dolog, hogy nem esznek meg ha néha arra járok, de eszemben sincs otthagyni titeket. Illetve hozzájuk sem tolakodnék be. Az eddig is csak fiúbanda volt, ne miattam ne legyen az.
- Ennek örülök. - mosolygott
- És te, újdonsült Vörösinges vezér. Mit fogsz most csinálni? - kacsintottam rá.
- Ne mondj ilyeneket. Olyan furcsa. Meg amúgy is. Márk az idősebb. Övé a nagyobb hatalom. 
- Attól mert idősebb, nem jut neki nagyobb hatalom. Tudom, hogy tud bunkó lenni, de mindig korrekt volt. Együtt vagytok ott ahol és ezzel ő is tisztában van.
- Mikor kezdtetek el lelkizni nélkülem? - lépett be az emlegetett szamár a szobába.
- Úgy két perce. - nevettem.
- Na akkor vegyetek be engem is. - pattant le mellénk az ágyra.
- Mikor lettek a Pásztor fivérek ilyen lelkizősek? - néztem rájuk mosolyogva.
- Mikor a Pásztor lánynak sikerült elkergetni Áts Ferit. - borzolta össze a hajam.
- Erre ne vegyetek mérget. Pontosan tudjátok milyen kiszámíthatatlan. Az is lehet, hogy holnap a Füvészkertben fog rátok várni.
-  Túlságosan meg lett alázva ahhoz, hogy ott legyen. Majd maximum hármasban, esetleg négyesben fog velünk találkozni.
- Igaz. - bólintottam.

Még sokáig elbeszélgettünk a bátyáimmal. Úgy tűnik, hogy ez az egész helyzet arra is jó volt, hogy jobban összehozzon minket. 

Aznap már sok dolog nem történt. Az én boldogságom pedig másnapig törhetetlen volt.
Reggel összeszedtem magam, majd elindultam a közeli parkba, hogy kiszellőztessem a fejem. A már jól ismert sikátoros utca felé mentem, ahol egy olyan jelenetbe botlottam amiben nem biztos, hogy részt szerettem volna venni. Boka és Áts egymással szemezett, majd alig egy másodperccel később Áts lekevert egy elég nagyot Bokának.

- Mi folyik itt? - kiáltottam rájuk, ők pedig egyszerre rám kapták a tekintetüket.
- Ó! Az áruló! - nézett rám gúnyosan Áts mikor odamentem.

Erre csak megforgattam a szemeim, majd Boka felé fordultam, hogy megnézzem a pofon által okozott "károkat". Sejtésim jók voltak, ugyanis a szája egy kissé felszakadt. Ismerem Áts módszereit. Tudja hogyan kell ütni ahhoz, hogy az sérülést okozzon.

- Hagyd csak. Bőven túlélem. - simította meg az arcom, majd ismét Átsra nézett.
- Reménykedtem, hogy nem vagy olyan gyenge, hogy egy kis ütésbe belehalsz.
- Mit akarsz? - kérdeztem most én a szőke fiúra nézve, akinek a szemeiből még mindig sok mindent ki tudtam olvasni.
- Legfőképpen veled beszélni, de szívesen eltársalgok Bokával is. - mondta.
- Velem beszélhetsz, de ti ketten hagyjátok békén egymást. - mutattam rájuk.
- Itt megvárlak. - mondta Boka, majd leült egy kisebb sziklára ami ott volt.
Tudta, hogy úgysem jutunk ki innen egy beszélgetés nélkül, szóval nem ellenkezett.

Biccentettem Átsnak, hogy kövessen.
Néhány méterrel arrébb -Boka hallótávolságán kívül- megálltunk.

- Mit akarsz? - kérdeztem ismét és megpróbáltam mindenerőmet összeszedni ellene.
- Miért? - kérdezte úgy, ahogy még sosem láttam. Elcsuklott a hangja, és bár tartotta magát egy kósza könycsepp folyt le a szeme sarkából.
Szinte sokkot kaptam...
És ami mégrosszabb...
Talán egy kicsi bűntudatom is lett...

Heyhoo
Több, mint másfél hónapja nem volt rész...bocsi😅.
De most itt van...bár jó rövid lett.
Ez az egész karantén dolog minden létező életkedvem elszívja, így nagyon nehezen írtam meg ezt a majdnem 600 szót is.

Illetve lassan már minden rész végén hálálkodom, de lassan haladunk a 4 ezer megtekintés felé😍HIHETETLEN.
Illetve (3 híján) a 300 vote is megvan...
Köszönöm❤elképesztően hálás vagyok.
Nemsokára érkezem a következő résszel.