Tiltott érzelmek (Befejezett)

II.

Yuki Mitsuya szemszöge: 

-Akkor a következő hónapban találkozunk!-mondta a szolga akit hozzám küldtek.

-Szia majd találkozunk!-leültem a kedvenc fám alá.

Mindig olyan kedves velem. De nem érdemlem meg hogy ilyen jól bánjon a hozzám hasonlókkal. Ja el is felejtettem. Yuki Mitsuya vagyok egy semmirekellő félvér. Hogy miért? Apám a sötét elfek uralkodója. Anyám csak a szolgálója volt. Amikor meghalt a felesége az "apámnak" összejött vele és nem érdekelték mit mondanak mások. 9 hónappal ezután megszülettem én de törvénytelen gyereknek nyilvánítottak mivel nem házasodtak össze, de ezt a törvények tiltották is volna ha megpróbálják. Így szépen nevelkedtem az apám előző házasságából maradt bátyámmal aki csak 2 évvel idősebb nálam. Ez addig volt így míg anyámat meg nem gyilkolták öt éves koromban. Akkor apámban megtört valami és ezután nem foglalkozott velem. Erre rá egy évre száműzetett ebbe az erdőbe pár szolgával akik 16 éves koromig itt voltak velem és felneveltek. Miután betöltöttem ők is elmentek és minden hónapban jön egy szolga hogy megnézze élek-e. Nem tudom mi értelme van ennek a látogatósdinak ha nem foglalkozik velem akkor az állapotom se érdekelj már. Szóval ez az én keserű életem amit most elmondtam nektek. 

A napi programom elég egyszerű. Csak járkálok, eszek és délután fele mindig énekelgetek. Tudom kicsit lányos szokás de én nagyon szeretek. És néha a bátyám kiszökik hozzám hogy meglátogasson. Szóval én úgy gondolom ezt fogom csinálni életem végéig mert mást itt nem lehet. 

Hogy miért nem szökök meg? Mert ha sikerülne is mit csinálnék egyedül? Akkor csak még magányosabb lennék mint most vagyok. És ki tudja ha véletlen átlépem a határt csak fejbe lő a másik királyság egyik katonája, de ebben meg az a jó hogy nem kéne sokat szenvednem már. 

Hamarosan délután van és meg jött a kedvem az énekléshez is. -elindulok a kedvenc kövemhez ahol ülni szoktam mindig. -már pillanat alatt oda is értem és leültem. -neki kezdtem a kedvenc tevékenységemnek, de ekkor meghallottam hogy a bokor kicsit megremegett.-abba hagytam gyorsan és körül néztem, de ráfogtam egy állatra.Ebben az elmúlt pár napban elég sokszor voltak itt fura zajok. Épp végeztem mert már kicsit meguntam. -indultam volna vissza a fám alá amikor egy tüsszentést hallottam meg magam mögül. -gyorsan hátranéztem, de nem volt ott senki, így elindultam a hang után amit hallottam. A bokorhoz vezetett . -ott megálltam és a varázserőmmel széthúztam az adott zöld növényt. És alatta egy embert védtem felfedezni akit nem ismertem. -azonnal futni kezdtem, de ő jött utánam addig amíg egy fának neki nem csapódott. -visszamentem hozzá és ahogy megláttam egy fura érzés fogott el de nem foglalkoztam vele.

De annyira érzelmes vagyok ezért megsajnáltam. Nem hagyhatom csak úgy itt. Én is emberből vagyok, de azért nem vagyok normális hogy segítek egy idegen aki az előbb utánam futott. Ennyiből a kaszás gyilkost is teával kínálhatnám. Na mindegy inkább segítek rajta. -az erőmmel fellebegtettem és elvittem oda ahol aludni szoktam. -lefektettem a földre és hoztam egy vizes borogatást a fejére. Gondoltam hogy egy darabig még nem fog felébredni ezért elment gyümölcsöket gyűjteni. Csak visszaérek mire felébred. Várjunk akarok én egyáltalán találkozni vele? Remélem elmegy addigra innen mire lemegy az éjjel.-ezen gondolatok közepette mentem el bogyókat gyűjteni. Körülbelül egy nagy kosárral szedtem. -vissza indultam a táboromba.

Oda is értem és egy emberi alakot fedeztem fel aki csak néz az égre, pedig még este sincs. Pedig már kezdtem el felejteni a létezését. -lassan közelebb mentem hozzá.

-Ki vagy és mit akarsz tőlem?-szólaltam meg pár perc csend után

Ez lett volna  a második rész. Remélem tetszett nektek! Bocsánat a késésért! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! A következő részben találkozunk!

Sziasztok!