Tiltott érzelmek (Befejezett)

XIX.

-körülbelül két hónap múlva- 

Akinari szemszöge:

Az elfek királya meghalt erről mi is hallottunk és mivel ez megtörtént én úgy gondoltam hogy az új uralkodójukkal végre békét kötök és boldogság lesz eme két ország között. Írtam is levelet nekik és egy idő után válaszoltak is nekem. Elfogadták a javaslatot és mivel én ajánlottam nekem kell átmenni a királyságukba így most pakolok össze egy kevés cuccot és indulok is át hozzájuk. 

Vajon Yukival mi van....? Csak annyit tudok róla hogy Haruhikoval van azt is csak Jimontól mert vele néha beszélgetek és néha át is jött hozzánk. Hát az nagy szívás lesz mindkettőnknek ha összefutunk...szóval próbálok hamar végezni mert ha nem sietek a végén elrabolom és megszökök de annak nem lenn szép vége-végeztem mindennel és persze kísérettel. Fhu már kezd idegesíteni hogy mindig utánam jönnek mindenhova. -elindultunk az elfek kastélyába.

Haruhiko szemszöge:
Sok minden történt ez alatt a két hónap alatt. Yukinak egyre jobb az állapota, de arról nem szóltam neki hogy, ma jön ide a volt szerelme Aki. próbálom majd úgy csinálni hogy ne találkozzanak össze és akkor minden rendben lesz. Akinari nem ingik meg a szerepében és Yuki nem omlik össze megint. Ennek sajnos így kellett lennie, de nem tudunk mit tenni. Az öcsémnek már megüzentem hogy ma ne nagyon járkáljon ki mert vendégek jönnek, viszont azt nem mondtam hogy kik. 

Hamarosan majd ideérnek szóval elindulunk a terembe ahol várom őket és leülök oda. Gyorsan megkötjük ezt a szerződést és kész is. 

Akinari szemszöge:

Miután odaértünk leszálltunk a lóról és egy szolga bevezetett minket a terembe ahova mennünk kellett. Nem tartott sokáig ez a tárgyalás vagy minek nevezzem. Nagyon  hamar meg is voltunk. 

-Már csak mindkét fél írja alá a papírokat. -mondták és meg is tettük. -épp keltünk fel és indultunk ki mikor megállítottam Haruhikot és csak ketten maradtunk az ajtó előtt.

-Yukival minden rendben...?-hajtottam le a fejemet.

-Igen és ne aggódj Jimon megmondta miért tetted és nem haragszom ...bár nem hiszem ezt volt a legjobb de már mindegy. És nyugi Yuki ma nem jön szóval nem találkoztok egymással. -mosolygott.-miért is reménykedtem ennyire hogy láthatom?

-Köszönöm . -mosolyodtam el és elindultam. Szia..-elmentünk vissza haza, de otthon egy váratlan hír fogadott.....

Yuki Mitsuya szemszöge:

Reggel arra keltem hogy eléggé rosszul vagyok. Émelygett a gyomrom és fájt a fejem......-felültem az ágyban és csak bámultam előre. -asszem ki fogok...-alig gondoltam el de már futottam a fürdőbe és kijött aminek ki kellett jönnie....-nem ez volt az első hogy hánytam ezen a héten, de nem tudom miért van...lehet allergiás vagyok valamire? Mindegy..beszélnem kéne a tesómmal ...hátha tud ez ellen segíteni.....-kiöblítettem a számat és kiálltam az ablakba nézni a tájat...-de nem tudom, de megpillantott egy embert egy pej lóval és bár emberrel az oldalán. Nem tudom halucinálok, de teljesen úgy nézett ki mint Akinari.....kezdek bedilizni...érzem, viszont ha ők voltak a vendégek a bátyám szabad szóval lemegyek hozz. -leindultam és mikor megláttam oda is mentem hozzá.

-Szia bátyus!

-Szia Yuki. -mosolygott. Kicsit sápadtnak látszol minden rendben?

-Igen..csak picit émelygek....é hánytam...de körülbelül már egy hete minden nap....

-Öcsi miért nem szóltál eddig...? -megölelt. -Gyere hívunk egy orvost. -felkísért a szobámba és ott vártuk a kedves doki bácsit aki a vizsgálat után olyat mondott hogy csak percekig néztem és még mindig nem tudom felfogni...-már a sírhatnék kerülgetett....

Akinari szemszöge:

Mikor hazaértem, leszálltam a lóról és indultam fel mikor Amaye boldogsággal az arcán jött felém. -hajaj ez megint miért mosolyog ennyire...?

-Akinari képzeld nagyon boldog hírem van!

-És mi az...?- mentem el volna mellette, de megfogta a kezemet.

-Mostanában elég sokszor voltam rosszul és ma megvizsgált egy orvos.....

-És? 

-Terhes vagyok.......-oké mi a szar...? Nem szokásom káromkodni, de mi a picsa folyik itt? Nem tőlem terhes az már biztos...én nem voltam vele együtt......

-Tessék? Ugye tudod hogy nem tőlem van? -kérdeztem tőle

-Igen tudom, de az ország majd úgy tudja a mi gyerekünk mert te nem akartál engem akkor így legalább lehet esély egy utódra és boldogság meg minden. -mosolygott elégedetten.-menj a picsába, nem fogom más gyerekét felnevelni az biztos. Én csak Yukival akartam gyereket bár ő fiú....-elindultam a szobámba és nem érdekelt ez az egész. Hát akkor mindenki azt hiszi lesz egy gyerekem nagyon jó. És persze nekem nem szólt mikor megcsalt, bár már bocsánat de nem nagyon érdekel mit csinál...engem csak az érdekel Ő mit csinál.

Sziasztok Gyümiteák!

Hát először is elnézést hogy egy csomó ideig nem írtam ezt tovább, de hát volt ez meg az. (Meg mert persze lusta vagyok...na) De sikerült meg hoznom az újat. Igaz rövid lesz, de megpróbálok sietni a következővel is. Nagyon szépen köszönöm hogy elolvastad és remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3