Tiltott érzelmek (Befejezett)

V.

Yuki Mitsuya szemszöge:

Nagyon féltem amikor azok az emberek megjelentek. Nem tudom kik ők és mit akarnak de Akinak már megsebesítették a vállát. Erre ő meg nekik ugrott. -én csak álltam ott és próbáltam nem feltűnő lenni. Nem tudok harcolni se verekedni. 

Aki pillanatokon belül leverte az összeset akit látott. Vajon honnan tanult meg így harcolni? - csak ámultam és néztem a küzdelmet amikor valaki egy tárgyat szorított a nyakához.

-Gyere velem! És ha szabadulni próbálsz nem éled túl. - erre nagyon megijedtem. Nem akarok most meghalni, pont most hogy találtam egy barátot. - elkezdett velem hátrálni, Akinari ekkor vett észre minket és azonnal futni kezdett utánunk.
-Állj meg vagy megölöm!-erre ő azt tette amit mondott. - pár könnyem már kicsordult.
-Yuki nyugodj meg nem lesz semmi bej!-mire ezt kimondta a mögöttem álló összeesett és elégedett. - hátra fordultam és egy szőke fiút vettem észre késsel a kezében ami véres volt.
-Jimon, mindig a legjobbkor jössz! - szólalt meg Akinari. Jimon az meg ki??

-Hát persze ha mindenhol vérszag van akkor tudom hogy te tombolsz. - elkezdtek kuncogni, csak én nem értettem semmit.

-El is felejtettem ő itt Jimon a barátom aki mindig kisegítő. - mutatott a szőkére Aki.

-Szia, gondolom te vagy Yuki. - honnan tudja a nevem? - nyújtotta a kezét.

-Igen. - nyújtottam én is és kezet ráztunk.

-Akinari már sokat mesélt rólad. - erre meglepődtem. Mesélt rólam másnak...  - Akinari a válladdal mi lett?

-Egy nyíl volt kedves barátom.

-Gyere lekezelem. - ment oda hozzá

-Rendben. - elindultunk és egy nagyon fához értünk. - Jimon felszedett a földről pár levelet és egy csapó ajtó tárult a szemünk elé. - fel is nyitotta és le mentünk rajta. - én csak ámulva néztem a dolgokat. Lent volt egy kisebb ágy meg valami cuccok még. - Akit leültette egy székre és hozott valami piros dobozt amibe gondolom orvosi kellékek vannak.

-Yuki nyugodtan ülj le valahova ne ácsorog. -félve leültem a fotelra és néztem mit csinál Aki kezével.

Először valami fehér maszkot vett fel de nem tudom minek. A vért letörölgette amiből ment egy kicsi a kezére is. Aztán ráöntött valami folyadékot a vállára mitől kicsit felszisszen. És végül bekötötte neki a sebet.

-Köszi haver!

-Nincs mit, de máskor jobban vigyázz magadra.

-Értettem. - Jimon is leült az ágyra, a maszkot levettem de ekkor a szeme amit eddig kéknek láttam vörös lett. - a kézről meg le nyalta Aki vérét. Ki csinál ilyet és miért? Ő kannibál vagy mi? - Akinari mit sem törödve a helyzettel felkel és egy üveget vett ki a szekrényből amit a szőkének a kezébe adott. Azonnal kiitta a tartalmát és a szeme újra tenger kék volt. - én csak kapkodtam a fejem az értetlenségtől.

-Jimon elmondhatom neki? -kérdezte az említettől.

-Persze csak ígérje meg hogy nem mondja el senkinek.

-Ő nem olyan.

-Akkor oké.

-Yuki. - néztem oda. -Jimon egy vámpír és ezért volt rajta maszk mert akkor nem érezte a vér szagát, de ha nagyon közel érzi vörös lesz a szeme és ilyenkor csak iszik egy vérbankót és minden normális lesz. - csak néztem..... Még léteznek vámpírok?

-Nyugodj meg nem haraplak meg amíg rendszeren iszok ilyen üvegeket addig nem támadók élőlényre.

-Értem. - más nem jött ki a számon.

-Haver hamarosan este nem kéne haza menned?

-De igen csak még haza viszem Yukit.

-Rendben. Akkor sziasztok!

-Szia. - mondtuk mindketten és elindultunk a "házam" felé. - mikor odaértünk Aki megállt és egy puszit nyomott a homlokodra és elköszönt. - utána el is futott. - nem értettem de tetszett az érzés. Kezdek egyre inkább kötödni ehez az emberhez....

Sajnálom hogy sokáig nem volt rész csak az iskolát lehet érte okolni xd. Na de meghoztam a következőt végül. Remélem tetszett nektek! Köszönöm hogy elolvastad! Hamarosan remélem újra találkozunk addig is:
Sziasztok! ❤️ ❤️ ❤️