Tiltott érzelmek (Befejezett)

XIV.

Akinari szemszöge:

Kint feküdtünk az udvaron és figyeltük a felhőket mikor hintó zaj ütötte meg a fülemet. -felkaptam a fejem és kimentem a kapuhoz ahol Apám hintóját láttam közeledni. -azonnal visszafutottam a szerelmemhez. De mire odaértem hozzá Amaye üldögélt mellette és várt. -Yuki csak lefelé nézett. Baszki ez egyre rosszabb. -megálltam mellettük és féltő pillantást vettem Yukira.

-Na mivan nem is köszönsz Akikám? Bezzeg egy elffel tudsz feküdni a fűben nem? -nem szóltam semmit. -Gondolom nem szeretnéd ha ezt Apád megtudná nem? 

-Fogd be! -keltem ki magamból

-Ejj Akinari nem ilyen módra neveltek egy hercegnővel szemben jól hiszem? 

Yuki meg sem mert szólalni. Gondolhatom mit érez. 

-Szóval most megmondom mi lesz. Elmehet biztonságban és nem szólok róla senkinek de akkor el kell hogy vegyél ha nem ő meghal vagy nemtom mit csinálnak vele de neked akkor is el kell venned? Na válassz okosan. -ledöbbentem a szavaitól és láttam az egyetlenem szemeiben a félelmet és bánatot tükrözni. 

-Egyiket se!.ordítottam

-Ugye te sem gondoltad komolyan hogy ellenkezhetsz?-közben Apám jött oda és Amaye persze mindent elmesélt neki. -láttam a faterom szemeiben az undort,. Gondoltam ez lesz belőle. El kellett volna már mikor vinnem innen. Én hülye.

-Fiam gyere velem most! Őrség. -jöttek oda. -Fogják el az elfet és vigyék le a tömlöcbe. -mentek volna de én eléjük álltam. 

-Nem! Ne merjenek hozzá érni! 

De hiába körbe vettek Yukit megbilincselve elvitték. Még láttam a tekintetét és sírt szegény ahogy már majdnem én is. -futottam volna utánuk de elkaptak és felvittek egy szobába. -bezárták az ajtót. -én csak ordítottam és vertem a nyílászárót amennyire csak tudtam. 

-Engedjetek ki a picsába!-hirtelen kinyílt az ajtó és Apám lépett be rajta. 

-Beszélgessünk. -szólalt meg. -Ne merj megütni vagy menekülni mert neki lesz rosszabb tudod jól. -el maradtam és nem mozdultam meg. -Jó fiú. Na az ajánlat még mindig az amit Amaye mondott. Dönts!

-Nem fogok -nyökögtem ki halkan. Egyik se!

-Mondod válassz vagy azt szeretnéd hogy meghalljon? Felőlem azt is lehet mert jelentéktelen az élete. -majdnem megütöttem már de szerencsére sikerült visszafognom magam. -ekkor egy nagyon hülye valamit alig érő ajánlat jutott eszembe. 

-Ajánlatot teszek....

-Nem vagy olyan helyzetbe!-mondta nekem

-Tudom de ezt hallgasd meg kérlek...

-Rendben mond!

Yuki szemszöge:

Nagyon megijedtem és félni kezdtem mikor az a lány megjelent és a többi dolog is. Szó szerint remegek itt lent hogy most mi lesz velünk, de legfőképp Akival mi lesz. Remélem nem veszi el a csajt. Inkább hagyjon meghalni, e ő ne menjen kényszer házasságba. Nem akarom hogy miattam szenvedjen. Én vagyok az összes gond okozója. Ha nem lennék nem lenne ilyen gondja. -már nagyon sírtam amikor nyitódott az ajtó és Aki jött be rajta egy halvány mosollyal az arcán. -azonnal odafutott, kinyitotta a ketrecet és megölelt. 

-Yuki, Kincsem szeretlek!-súgta a fülembe

-Én is téged...de most mi lesz?

-Ne aggódj csak gyere velem. -bizonytalanul de mentem vele. 

Kivitt a kastélyból a régi erdőmbe és ott beljebb volt egy kis ház. 

-Aki nem értek semmit...Mi van Apukádékkal? Azzal a lánnyal? Tudják hogy megszöktél? Ezt nem szabadott volna, bár örülök de

-Semmi baj. -átölelt. -Bízz rám mindent. Hidd el minden rendben lesz. Nyugodj meg Kincsem. -bevezetett a kezemnél fogva a házba. 

Nagyon otthonos volt. Volt egy kisebb, konyha, fürdő és egy háló egy nagy ággyal. 

-Aki ez kié?-kérdeztem meglepődve

-Régen itt laktam és Anyával néha itt voltunk mikor Apa bepöccent és itt játszott velem. És úgy gondoltam legyünk itt mi ketten. Ne aggódj Apám nem ismeri ezt a helyet megnyugodhatsz. -halványan elmosolyodtam.

-Tényleg? Ez csak a miénk?

-Igen csak a miénk. -mondta boldogan.

-De Apukádékkal mi volt? Mond el kérlek.-kérleltem

-Nyugodj meg a kezemben tartok mindent hidd el. Nem kell róla tudnom minden rendben lesz.-örültem volna ha elmondja de nekem elég ha bízhatok benne és mivel ezt teszem nem kételkedek a szavaiban. -Gyere ide.-közel húzott magához és az ajkaimra tapadt. -viszonoztam és a kért lábamat a dereka köré csavartam. -bevitt a hálóba és lerakott az ágra és mellém feküdt. 

-Minden este az átok miatt elmegyek de minden reggel itt leszek melletted ígérem!-csak bólintottam egyet és megcsókoltam. -ezután odabújtam hozzá és elaludtam. 

Akinari szemszöge: 

Utálom magamat hogy ilyen ajánlatot tettem és ezt kell csinálnom, talán jobban jártam volna ma meg sem ígérem, de már mindegy. Gondolom sejtitek miről lehetett szó de majd később úgy is megtudjátok. Annyi a lényeg hogy nem kellett volna már most bánom de muszáj megtennem. -elaludtam én is közben bújtam az én kicsi Kincsemhez.

Sziasztok! Ennyi lett volna ez a rész. Remélem tetszett nektek. Ha tudjátok vagy sejtitek mit ígért Aki akkor szívesen meghallgatom a találatokat. Nagyon szépen köszönöm hogy elolvastátok. Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat. Remélem a következőben is találkozunk. 

Addig is: Helloka<3