Tiltott érzelmek (Befejezett)

XV.

Yuki Mitsuya szemszöge:

Reggel a szerelmem karjaiban ébredtem. Ő már ébren volt és engem figyelt.

-Nehéz úgy aludni ha közben néznek.-mondtam neki

-Nem tudom rólad levenni a szemem olyan szép vagy Angyalkám -és megcsókolt. Szenvedélyesen. Annyira örülök hogy vége a rossz dolgoknak és végre kettesben vagyunk egymással. 

-Mit szeretnél ma csinálni Kicsim?-kérdezte tőlem.

-Nem tudom...-itt jutott eszembe hogy Haruhikot régen láttam és szeretnék neki mindent elmesélni. -Mi lenne ha meglátogatnánk a bátyámat?-kicsit furán nézett.

-Ha szeretnéd. De nem kapnak el minket? Én ember vagyok.

-Nyugi megoldom. 

-Ha te mondod -kelt fel az ágyról.-felemelt onnan és letett a földre. -Akkor indulhatunk?-csak bólintottam egyet és mentünk is. -összekulcsolta a kezeinket és úgy sétáltunk a kastély felé. Út közben találkoztunk Jimonnal aki velünk jött hátha lenne valami és még sose járt az sötét elfeknél. Mikor végre odaértünk. Besunnyogtunk ott ahol én szoktam. -bementek az én szobámba én meg elmentem Haruhikoéba hogy szóljak neki.

-Szia Haruhiko -ültem le az ágyára ahol ép kómásan feküdt. 

-Szia Öcsi. Hogy hogy itt vagy?-nézett fel rám

-Kicsit hosszú de elmesélem.

Elmeséltem neki mindent a szerelem bevallásától a tegnapig. Csak nézett rám.

-Akkor jó sok mindenen vettél részt ezekben a napokban. -csak bólintottam. -Sajnos van egy rossz hírem.

-Mi az..?

-Apa nagyon beteg már csak pár napja lehet hátra sajnos.....

-De...de akkor gondolom te veszed át a helyét ugye?

-Igen én...De akkor nekem hamarosan meg kell házasodnom és gyereket nevelnem mert kell egy utánam lévő is. Igaz még van pár évem de ki tudja mikor támadnak az emberek. Gondolj bele ha Apa meghal felbomlik az eddigi fegyverszünet. És ha nem kötünk újat háború törhet ki. De ne izgasd ezen a kis fejedet itt maradhattok a szerelmeddel ha minden rosszra fordulna, de bízzunk benne hogy tudunk fegyverszünetet kötni újra vagy ami szerintem lehetetlen hogy békét kössünk. -csak néztem

-És ha itt tartunk tetszik valaki? És ha igen lány vagy fiú?

-Igen és fiú

-Jajj te akkor hogy lesz gyereked?

-Nem tudom majd megoldom de akkor is ő nekem az egyetlen.

-És hogy néz ki? Mi a neve? Hol találkoztatok? -kíváncsiskodtam

-A nevét nem tudom. Egyik nap az erdőben voltam és ott láttam meg a fűben aludni és minden nap figyeltem hátha ott lesz de ritkán láttam. Szőke és ha messziről jól láttam égszínkék szemei vannak. -kicsit ismerős a személyleírás de nem tudom mennyi rá az esély hogy Jimonra gondolt.

-Tegnap valami fura történt ép megint Őt néztem de észrevett és már csak annyira emlékszem hogy az erdőben fekszem.-mondta el nekem

-Értem. Sok sikert azért hozzá. -mosolyogtam

Még beszélgettünk pár dologról és én meglátogattam Apámat aki nem nagyon kedvesen fogadott de megbékélt végül és vidáman értettünk szót egymással. Elmondtam neki mindent ami velem történt és sok boldogságot kívánt amire csodálkoztam is. A végén elbúcsúztam tőle és megengedte ha szeretnék maradhatok Akival a kastélyban. 

Akinari szemszöge:

Éppen simogattam a kiscicákat amikor Jimon törte meg a csendet.

-Akinari..miért vagy ennyire szomorú..látom rajtad bánt valami...nem örülsz neki hogy Yukival együtt lehetsz?-kérdezte meg tőlem

-Nem...utálom magam miatta..

-Ezt most nem értem ha életed szerelme miért nem örülsz?

Itt elmondtam neki az egész ajánlást amit Apámnak mondtam és kötöttem vele. 

-Gondolom ezt nem mondtad el neki mi..?

-Nem...

-Figyelj csak annyit tudok mondani hogy próbálj majd valamit cselekedni vagy nem tudom....ez nem a legjobb ötleted az elmondom....összefog törni ugye tudod?

-Igen....-majdnem már sírtam mikor nyitódott az ajtó és Yukiék léptek be rajta.

Yuki mosolyogva bújt hozzám én meg átöleltem erősen. De valami fura volt a légkörben. Amikor Jimon és a szerelmem bátyja meglátták egymást a közöttük lévő nézéseket fura dolgokat sugalltak.

-Öhmmm ismeritek egymást...?

-Nem-szólalt meg Haruhiko egy idő után..

-Talán egyszer láttam de nem ismerem.

Jimon szemszöge:

Komolyan mondod ki olyan szerencsétlen mint én...? Persze vele kellett összefutnom.....Igazából csak látásból ismerem de ezek szerint akkor ő Yuki bátyja.....Tegnap mikor meghallottam hogy ott van mögöttem, elkaptam és kiszívtam a vérét. A nyakán szerintem még mindig látszik a seb de az emlékeiből kitöröltem már neki hogy ha valami katona lenne ne tudjon elkapni ezek után. 

-Haruhiko ő itt a barátom Jimon. Jimon ő Haruhiko Yuki bátyja. -mutatott be minket egymásnak Aki. -kezet nyújtott nekem amit el is fogadtam. 

Csodás nap ez csodás élmény meg minden de nem mehetnénk már? Már úgy is délután van. Nem akarok itt lenni...

Haruhiko szemszöge: 

Ő az! Itt van nálunk ilyen véletlen sose látsz többet. Ma biztos leárazást tartottak a véletlenekből komolyan mondom. De amikor az történt amire nem emlékszem akkor mi történt velem (fogalmazás level 100000) ..azt sejtem hogy egy vámpír harapott meg azt láttam a nyakamon de kizárt hogy ez az ártatlan teremtés harapott volna és támadott volna meg....de de nem bírom muszáj kiderítenem. 

-Akinari ideje lenne menni. Bocsi bátyus de kicsit fáradt vagyok...

-Rendben gyere.-válaszolt Akinari

-Semmi baj menjetek csak. -nem hagyhatom hogy Ő is elmenjen. 

Már indultak volna ki mikor megszólaltam. 

-Jimon itt maradnál beszélgetni...?

-Miért...?-nézett rám furcsán és kicsit remegni kezdett

-Csak szeretnék pár dolgot kérdezni....

-Rendben. Srácok ti menjetek előre..-elvezettem az én szobámba és leült az ágyra én  meg vele szembe. 

Yuki szemszöge:

Épp sétáltunk haza mikor elkapott valami vágy szerű dolog nem tudom de pöppet furcsán éreztem magam de nem volt annyira izés míg haza nem értünk és Akinari behúzott a hálóba ahol az ölébe ültetett. Még nem éreztem ilyet egyszer se. Az alhasam szorított vagy hogy mondjam és kezdett a nadrágom is egyre szűkebb lenni....remélem Akinari nem veszi észre...kínos lenne...

Sziasztok visszatoltam a pofám és itt is az új rész remélem tetszett nektek! Remélem a következő is tetszeni fog, igen muszáj volt itt abbahagynom. Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat. Na mos megyek. Sietek a következővel.

Sziasztok!<3<3<3