Tiltott érzelmek (Befejezett)

XX.

Yuki szemszöge:

Még mindig nem hiszem el amit mondott még még...mindig nem....

-Haruhiko menj egy kicsit ki kérlek.....

-Biztos? -csak bólintottam és kiment az ajtón és becsukta maga után.

Komolyan mondom....ez csak egyre egyre rosszabb. Ép sikerült elfelejtenem....erre meg...terhes vagyok tőle....fiú létemre a volt szerelmemtől.-kimentem a fürdőbe ahol találtam egy élesebb tárgyat. Nem akarok így élni így biztos nem.....-húztam volna végig a kezemen mikor valami fényt láttam a nyakamban a nyakláncból jövet. -ledobtam a tárgyat és levettem a nyakláncom.....-szétnyílt és egy papírt láttam meg benne...-ez meg ez meg mi a franc...? -kivettem és kibontottam...ezt a kézírást ismerem...ez Akié....az övé...de de miért...-elkezdtem olvasni és már jobban sírtam...akkor akkor erről volt szó.....az a hülye!

Levél:

Yukinak!

Szia Angyalkám ha ezt olvasod valami rossz történt veled...és rosszat akartál tenni. Kérlek ne tedd! Tudod hogy szeretlek, csak Apám kényszerített a házasságra, ha lehetne most is veled lennék és téged ölelnélek csókolnálak Édesem. Légy erős!

Örökké szeretlek: Akinari

Az az idióta kényszerből én meg azt hittem utál komolyan.....-fel vettem pár cuccomat és gondolkodás nélkül kirohantam a kastélyból. Minden üzenet nélkül futni kezdtem Akihoz, de félúton megálltam....Oda nem mehetek.....A picsába....-kimentem a rég kis erdőmbe és leültem az egyik fa alá és ott pihentem le. -a kezemet a hasamra vezettem....és simogatni kezdtem

-Szia Kicsim...még hiába beszélek hozzád, de nem baj. Már most szeretlek...úgy ahogy Apukádat....-mosolyodtam el. Ezek után egy ember alakot véltem felfedezni a fák között.

Akinari szemszöge:

Otthon Apám már emberekkel közölte hogy gyerekünk lesz hát elkap az ideggörcs is...-ebből az lett hogy kiabáltam vele egy sort, beleütöttem a falba...párszor...és kifutottam az erdőbe ahol Yukival voltam mindig...sétálgattam ott egy ideig mikor meghallottam egy hangot, egy hangot amiért élek...de halucinálok nem? Miért lenne ő itt? -közelebb mentem és mikor odaértem őt láttam.. Őt aki az én életem része...de de miért van itt?

-Yuki.....-mondtam halkan és odafigyelt....

-Akinari.....? -felkelt és odaállt elém....Csak rosszul látok? vagy mi? 

-Mit mit keresel itt? -nem felet csak odajött és megölelt...-Álmodom?

-Nem....tényleg itt vagyok! -bújt oda teljesen

-De de miért? -dadogtam

-Ez hosszú.....nem is örülsz nekem?

-Ne mondj hülyeséget persze hogy örülök, de nem utáltál meg....? -csak megrázta a fejét és megcsókolt amit viszonoztam is. Nagyon régóta vártam már erre az érzésre. -átöleltem a derekát és közelebb húztam magamhoz....-miután elváltunk leültünk s mindent elmeséltünk egymásnak.

-Ezek szerint láttad a cetlit?

Igen és van még valami...

-Mi az?-néztem rá furcsán

-Terhes vagyok Aki tőled....-itt már teljesen elvesztettem az eszemet. 

-Ez ez hogy lehet fiú vagy...nem?

-De igen és ez ritka. -mosolygott rám. -azonnal odamentem szorosan magamhoz öleltem és csókoltam őt hosszú ideig. Eldöntöttem. Elválok és vele lesz. Akármi kell érte én megteszem még egyszer nem dobom el magamtól! Még egyszer nem! 

-Szeretlek és nagyon boldog vagyok!

-Én is de most mi lesz?-kérdezte halkan tőlem

-Figyelj minden nap itt találkozzunk és hidd el mindent megoldok amit csak kell. Értetek. -csak bólintott és kaptam egy puszit az arcomra. -kezdett beesteledni. -hazavittem a lovamon Yukit és leraktam a kastély előtt. -megcsókoltam és vissza indultam a palotába ahol azonnal az a szobámat vettem céliránynak és beledőltem az ágyba. Yuki hisz nekem. Még azt is elmondtam neki hogy Amaye terhes de nem tőle. Bízik bennem, de nem tudom mit kéne kezdenem ezzel a nővel...ha terhes szégyen lesz elhagyni, de nem érdekel...már semmi sem érdekel Yukin kívül.

Yuki szemszöge:

Otthon boldogan elmondtam mindent Haruhikonak aki egy puszit nyomott az arcomra. -elmentem a szobámba és befeküdtem oda. Most minden boldog minden happy...ezt ugye semmi nem ronthatja el ugye nem?

Sziasztok Gyümiteák!

Ez egy rövidebb részecske lett, de azért remélem tetszik! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Nagyon szépen köszönöm hogy elolvastad. A könyvnek a végénél, de nem a legvégénél vagyunk már, de még lesz esemény. Nem tudom hogy ez jó vagy rossz...de kinek mi. Na szóval remélem a  következőben is találkozunk. Addig is:

Sziasztok!