Tiltott érzelmek (Befejezett)

III.

Akinari szemszöge: 

Mikor magamhoz tértem a füvön feküdtem egy borogatással a fejemen. Hogy kerültem ide? Az utolsó emlékem az hogy a fiút üldözöm és valaminek neki csapódok.-óvatosan felülök, de a fejem még mindig fájt. Hova menekülhetett? Biztos retteg tőlem. De nagyon érző lény ha csak így segített rajtam és meg se kötözött. -pár percig még üldögélek amikor egy hangot hallok meg.

-Ki vagy és mit keresel itt?-a hangjában félelmet is felfedeztem, de mit mondhatnék erre a kérdésre? Mondjam meg neki hogy a herceg vagyok és belé szerettem? Ez a világ leghülyébb ötlete lenne!

-Akinari vagyok és csak épp erre bóklásztam. - válaszoltam vissza

-Nem azért jöttél hogy elvigyél? -hallottam meg a választ pár perc után.

-Dehogyis! Sose bántanék egy ilyen szép teremtést mint te! -a vége csak úgy kicsúszott a számból

-Szép? Na nevettess! Nem vagyok más csak egy torzszülött! - hangja most már zordabb volt mint ezelőtt.

-Nem vagy az! Esküszöm nálad gyönyörűbbet még sose láttam! És én nem akarlak se elrabolni se bántani.-pár perc néma csend után csak azt vettem észre hogy nem tudom mozgatni a végtagjaimat. Ezután elősétált a fák mögül.-a tekintetében kíváncsiság és féleleme tükröződött. -odajött hozzám és a tenyerét a fejemhez rakta várt pár pillanatot és elengedett a kezével. -pár lépést hátra lépett és ezután már tudtam mozogni.

-Csak tudni akartam igazat mondasz-e....-lehajtott fejjel állt előttem

-Miért gondoltad hogy hazudnék?

-Mert ..eddig senki se mondott nekem ilyet....

-Értem..és egyébként hogy hívnak?-erre a kérdésre már kicsit feljebb emelet a fejét

-Yuki vagyok.

-Nagyon szép neved van.

-Köszi.A tiéd is nagyon szép Akinari.

-Ha neked könnyebb nyugodtan szólíthatsz Akinak.

-Rendben.-ekkor meghallottam a harangokat. Baszki erre nem is gondoltam hogy már ennyi az idő. Mindig ilyenkor kell közbe jönnie valaminek? pedig csak most ismerkedtünk össze. 

-Nagyon sajnálom de mennem kell..

-Megértem hogy undorodsz tőlem és el akarsz tűnni menj nyugodtan.-már fordult volna el amikor megfogtam a csuklóját és megfordítottam. /Szembe vannak egymással/ -egyik kezemmel felemeltem az állát hogy a szemébe tudjak nézni.

-Nem azért megyek el ez eszembe se jutott csak tudod már otthon kéne lennem. De ha nagyon szeretnéd holnap is eljövök.-szemei kicsit kikerekedtek és a teste beleremegett az érintésembe.

-Ha nagyon akarod.-hangja is remegett már

-Igen nagyon szeretnélek újra látni. Akkor majd holnap ugyanekkor is itt leszek.Szia.-gyorsan elkezdtem futni a lovamhoz. -felültem rá és hazáig vágtattam közben a csodás élményemen merengtem. -hazaérve azonnal mentem le a kis rejtekhelyemre még pont időben voltam. Ha ott előtte változtam volna át vagy soha többé nem akart volna látni vagy ha nagyon ideges leszek a végén még megsebesítettem volna. 

Igen az az átok van rajtam hogy este mikor harangoznak minotaurusszá változom./Már csak Kréta hiányzik a történetből, nem az e-napló/ Egy félig bika félig ember lénnyé és ilyenkor nem tudom magam irányítani ezért kell ide lejönnöm mert ha akaratlanul törni zúzni kezdek itt nem okozok semmi kárt se. Erről csak apám tud meg a sötét elfek akik ezt tették velem. Így minden áldott éjjelemet itt töltöm, de most más most boldog is vagyok. Végre találkoztam vele. Láthattam teljesen az arcát. Yuki...annyira szép neve van mint ő maga. 

Meghoztam a következő részt remélem tetszett nektek! Köszönöm hogy elolvastad! Véleményt szívesen fogadok, jót és rosszat is. 

A következőben találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3