Tiltott érzelmek (Befejezett)

XVII.

Akinari szemszöge:

Mikor reggel felkeltem eszembe jutott az ígéretem Apámnak. Mai napig maradhattam mellette el kell hagynom. -felkeltem és írtam két cetlit. Mert ha csak úgy elmennék keresne de így talán elfelejt a fenébe. Nem érdemlem meg a szerelmét. Ott hagytam neki az asztalon a papírt ami a búcsúról szól a másikat pedig egy medálba raktam bele. 

Ez a medál csak akkor fog kinyílni és megmutatni hogy van benne valami ha Yuki elfogadja hogy elhagytam, de még mindig szeret de nem tudja elfogadni és valami rosszat akar tenni maga ellen vagy ha valami felfoghatatlan dolog történik vele és nem akarja. Akkor a medál megmutatja neki a papírt. A színe zöld mint a szeme. Remélem elfogadja és nem hagyja itt ha megtalálja. -leraktam őket az asztalra és utoljára visszamentem hozzá. -megcsókoltam és elindultam vissza a kastélyba. Út közben eszembe jutott az a beszélgetés amit Apámmal folytattam amikor az ajánlatot tettem neki.

-Az a nap-

-Van egy ajánlatom kérlek hallgasd meg...

-Rendben mond Fiam. -mondta nekem

-Engedd meg hogy Yukit elvigyem innen biztonságos helyre és.... három napot vele töltsek...az utolsó napon visszajövök és elveszem Amayét de meg kell ígérned hogy sohasem lesz bántódása se neki sem egy rokonának sem....

-Mi a garancia arra hogy visszajössz..?

-Gondolom ha megszöknék letámadnád az elfeket és az neki fájna szóval itt leszek hidd el....

-Rendben megegyeztünk Fiam. Mikor visszajössz megtartjuk az esküvőt és átveszed a trónt. -csak bólintottam és lementem a szerelmemhez és a többit már tudjátok....

Odaértem és bementem a szobámba azonnal ahol egy öltöny szerű cucc várt ilyen esküvői ruha és ezután Apám jelent meg mögöttem.

-Szia Fiam. Örülök hogy visszajöttél. Az esküvő fél óra múlva kezdődik addig öltözz át kérlek és gyere le. Ott fogadjunk a vendégeket. Hamarosan a menyasszonyod is itt lesz. -mosolygott rám- undorító ez a mosoly de az ígéret az ígéret....

-Rendben lent leszek. -mondtam és kiment. -ezután átöltöztem, megcsináltam a hajam..utálom ha más ér hozzá de ez alól Ű kivételt képzett...-leindultam és már jöttek a gazdagabbnál gazdagabb pompában öltözött vendégek. Mind gratulált nekem és meghajoltam én meg csak kamu mosollyal az arcomon köszöntöttem őket. Így ment ez addig míg el nem kezdődött a ceremónia. Érzem ez lesz életem legrosszabb napja....Mi lett volna ha eleve elviszem Yukit mikor megtalálom itt nálunk akkor most nem lenne ez ilyen és ilyen kérdések jártak a fejembe addig míg meg nem szólalt a zene és Amaye lépett be az ajtón gyönyörű ruhába.

Minden fiú, férfi csodálná meg minden de én nem éreztem ezt...én Yukit akartam volna ott látni a MI esküvőnkön de az sose fog teljesülni.....Egyszer talán el tudom felejteni vagy örök sebként marad meg a szívemben..?-a lány bevonult mosolyogva. Persze mindenki felállt és figyelte. -miután mellém állt először kezdetét vette a koronázás. 

-Akinari Takashita fogadod hogy ennek az egész országnak az uralkodója leszel. Védeni fogod és minden bajban ott leszel?

-Fogadom.

-Mostantól ennek az országnak az uralkodójává nyilvánítalak. -rakta a fejemre a koronát én meg megfordultam és mindenki tisztelgett és meghajolt előttem. Hát én meg ki-be baszottul nem éreztem jól magam na mindegy. Ezután következett az esküvő amit nem részleteznék...bőven elég volt hogy a látszat miatt meg kellett csókolnom azt a kis ribancot....Éppen mindenki táncol ezen csodás ünnepen vagy minek nevezzem hát nekem inkább borzalmam. Amaye is szeretett volna velem táncolni és megint a látszat miatt megtettem, de nem fogok vele egy ágyban aludni elfelejtheti.