Tiltott érzelmek (Befejezett)

IV.

Yuki Mitsuya szemszöge:

Miután elment leültem a kedvenc fám alá egy enyhe mosollyal az arcomon. Azt mondta szép vagyok...és nem hazudott. Amikor a kezemet ráraktam a homlokára éreztem hogy igazat mond de valami mást is érzékeltem....szerelmes valakibe. Nem volt annyi ideig a kezem rajta hogy megmondjam kibe, de mit turkáljak én a fejébe hisz semmi közöm az érzéseihez. De ha belegondolok tök jó lehet neki hogy szeret valakit nekem nincs ilyen érzésem. Mivel itt nincsenek is lányok akikbe belezúghatnék. Eddig senkibe nem voltam szerelmes bár biztos vagyok benne hogy a lányokhoz vonzódom. Nem vagyok én meleg. Ne értésetek félre nem vagyok homofób. 

Biztos szerencsés a lány akit megajándékoz a szerelmével legyen akárki az. Bár ha a fiúk tetszenének akkor biztos bejönne mert jól néz ki bevallom, de én nem vonzódom a  saját nememhez. Bár ha még nem voltam szerelmes ezt honnan tudom? Tudja a fene. 

Azt mondta holnap is itt lesz de nem hiszem hogy visszajönne...pedig végre lehetett volna valakim akivel tudok beszélgetni...egy barátom... -ezek gondolatok közepette nyomott el az álom. 

*reggel*

Körülbelül dél lehetett amikor felkeltem. /Nem telik Gucci karórára ezért a napállásából állapítja meg az időt xd/ Rég volt hogy ilyen sokáig aludtam és ilyen jól. 

Egész napon ugyan úgy telt mint tegnap kivéve azt a tényt hogy akkor már kora reggel fent voltam. Kíváncsi leszek hogy ma itt lesz-e. -elmegyek a kedvenc kövemhez és leülök ott. 

Nem tudom miért várom annyira hogy itt legyen..de van bennem egy kis félelem is mi van ha el akar rabolni...már rég megtette volna nem? Na mindegy inkább kezdjük neki az unalomnak míg itt nem lesz, már ha egyáltalán eljön.

Akinari Takashita szemszöge:

Ma korán keltem hogy el tudjam intézni a királyi teendőimet míg apám nem lesz itthon. Már majdnem mindennel kész vagyok és már dél van. -az utolsó dolgom után futottam ki a lovamhoz és már vágtáztam is hozzá hogy újra láthassam. -odaérve már hallottam a gyönyörű szép hangját. -megtaláltam és ugyanott ült megint. -egy kicsit még néztem Őt aztán előbújtam a bokorból. 

-Szia Yuki!-kicsit megijedt tőlem mert hátraesett majdnem de miután felismert nyugvás ült ki az arcára. 

-Hello Akinari! -köszönt nekem és megütögette a sziklát maga mellett.

-Milyen napod volt?-leültem mellé. -körülbelül 30 cm volt köztünk. /centivel jár a herceg hátha valamit le kell mérni. Biztos ami biztos./

-Olyan mint a tegnapi.Neked?-mondta kissé unott hangon de boldogságot is véltem felfedezni a szemeiben.

-Unalmas...alig vártam már hogy itt legyek,erre kicsit elpirult. Olyan aranyosan áll neki ez az árnyalat.

Ezután beszélgettünk más témákról is de egyik se volt személyes. Tudjátok az a tipikus sima beszélgetés. Ezt a kellemes dolgot egy nyílvessző törte meg ami a mellettünk lévő fába fúródott. Yuki nagyon megijedt és azonnal reszketni kezdett mert gondolom még nem nagyon jöttek ide íjjak a semmiből. -megfogtam a kezét és elkezdtem az erdő belsejébe. -csak futott mellettem és egyre közelebb hallottam lépteket. Gondolom azoké akik ránk lőttek. -Útközben Yuki már egy kicsit lemaradt ezért felkaptam a hátamra amitől elégé zavarban volt de nem ellenkezett. -Így futottunk addig amíg utol nem értek minket és oldalról egy nyílvessző találta el a vállam.-felszisszentem a fájdalomra. 

Mire észbe kaptunk körbe kerítettek minket. -a vállam még mindig sajgott de kibírható volt. 

-Jól vagy, nem fáj?-súgta a fülembe amitől egy kellemes borzongás suhant végig rajtam. 

-Igen, kibírom ne aggódj miattam.-kiszedtem óvatosan a vállamból a nyilat és a pólóm egy darbjával átkötöttem. Jól gondoltam embercsempészek. Erre felé elég kevés szokott lenni. Yuki csak reszketett nem tudhatta kik ők és mit akarnak. -egy kettő előjött és közelíteni kezdtek felénk. Csak páran vannak ami nem rossz ezért nekik ugrottam és verekedni kezdtem velük.