Egy olyan világban ahol csak egy uralkodó van és irányít. De mindig kell valami ami megzavarja ezt a szép felállást és ez sincs itt másképp. A sötét elfek haragban vannak a királlyal mert régen egy gyilkosság miatt felbomlott a béke szerződés. És m...
Csak bolyongok itt bolyongok de hol vagyok? Na ki tudja. Legalább élek...de de mi ez a fehér fény ami engem hív mi ez......? Yuki bárcsak jönne velem. -elindultam említett fehérséget árasztó fényforrás után...
Yuki szemszöge:
Fáj mindenem ....fáj a hasam legfőképp...minden de ez a fájdalom még a szívemet is áthatja...csak csak Akit akarom látni...de most hol vagyok? Lassan kinyitottam a szememet és Jimont láttam meg előttem ülni. Aki egy meglepett boldog arccal fogadott.
-Szia Yuki jobban vagy? Nem fáj semmid?-ült le az ágyam szélére
-Csak egy picit a hasam....de mi történt?
-Amaye megsebzett és megtámadták a kastélyt de Akinariék segítettek nekünk így sikerült győznünk és mindenhol boldogság van. -mosolyodott el és a saját hasára simított azzal a jelzéssel hogy ők is jól vannak.-felcsillant a szemem a második név hallatára
-Aki hol van? -ültem fel kissé fájdalmas volt nekem de tudnom kell hol lehet a és kis Hercegem.-Jimon arcáról lefagyott a mosoly....
-Yuki előbb kérlek nyugodj meg teljesen..-könnyű nagyon ha így kezdted a mondatot, de csak bólintottam egyet. -A csata egy hete volt.....egy hétig aludtál...és és... a csata napján Akinari eltűnt és azóta keressük, de még semmi nyomot nem találtunk....de megnyugodhatsz ez nem jelenti azt hogy meghalt....senki nem ölte meg, de még mindig folynak a keresések. És remélem megtaláljuk..-nem tudtam felfogni a szavakat...eltűnt...nem halt meg...és ha igen csak ne találják..a könnyeim elkezdtek hullni maguktól...-Jimon azonnal átölelt amit kicsit nagyon picit jobb lett de még mindig nagyon fájt hogy hogy nincs mit...Istenem miért? Kérlek kérem őt vissza....
-5 hónappal később-
Már a hetedik hónapban vagyok ami boldogsággal tölt el...meg nem is..a nagy pocakommal ültem az ágyon és simogattam. Minden nap ezt csináltam és sétáltam és vártam. Vártam hogy Aki hazajöjjön, de ez nem történt meg.....Jimonék azóta csak kisebb ruha darabokat találtak hogy a szerelmem arra járhatott, de sehol sem találtak mást vagy a legjobb esetben őt. Még mindig nem tudtam rajta túllépni.....múlt héten egy kisebb emlékkertet csináltam neki ahova minden nap kijárok...el kellett fogadnom...hogy soha nem jön elő......már senki nem bízik benne hogy még él....csak én és azt is hogy a kicsit egyedül kell felnevelnem ....Apa nélkül.....Jimonnak is nagy hasa van már és nagyon boldogok a bátyámmal.
Amaye holttestét elvitték a szülei és bocsánatot kértek amiért ilyen volt de Haruhiko ezt elfogadta és a lányt eltemették...valami mocsaras lápos helyre ahova csak a rossz embereket viszik...ki tudja hogy egy állat ki ásta e már a sírból...-éppe indultam volna ki a szobámból mikor Jimon állított meg
-Nincs kedved együtt kicsit kimenni. -mosolyodott el. Imádom mikor fel akar vidítani, de nem mindig sikerül neki...-csak bólintottam és kimentünk. Leültünk egy padra. A szép tavaszi szellő megcsapta az arcomat. Imádom ezt az időszakot olyan kellemes és megnyugtató...
-És Yuki ha szabad tudnom hogy kívánod elnevezni a kicsit?-moslygott bár láttam rajta nem tudja hogy megkérdezze e..
-Még nem tudom nagyon de van pár név ami nagyon tetszik...
-És mik azok? -vizslatta az arcomat.
-Hát ha lány lesz akkor Aika ha pedig fiú akkor pedig Kaito mert ez a név mindig is tetszett Akinak. Beszélgettünk párszor ilyenekről.-mosolyodtam el az emlékére megint..
-Ezek nagyon szép nevek.-csak mosolyogtam
-És te Jimon milyen neveket szedtetek össze a bátyámmal?
-Hát nagyon erről nem beszéltünk, de ha fiú lesz biztos hogy Koujinak fogom hívni. Haru meg azt mondta ha lány akkor Shinju lesz. -vigyorgott rám. -Figyelj Yuki ugye még nem adtad fel hogy visszajöhet...kérlek legalább bízz benne. Nem azt mondom hogy örökké várd de ne felejtsd el. Nem halt meg ezt biztosra tudom..
-Tudom...Jimon tudom...én én örökké bízom hogy egy nap idetalál. És érzem én is hogy nem halt meg...érzem az erőben.(Én vagyok az Apád! xddd aki érti az érti...)
Ezután csak bementünk és szokásosan lefeküdtünk...boldogan és szomorúan mint mindig. Agyűrűmet nézegettem és a láncot amit még azután adott hogy elment mert kényszerítették. Lassan az álmok világába merültem és elaludtam megint..
Sziasztok Gyümiteák!
Nagyon nagyon sajnálom ezt a sok késést de remélem tetszik nektek ez a rész is. Igaz eléggé rövid lett. Hamarosan a könyv végéhez érünk körülbelül még egy két rész várható. Nem tudom kinek jó és kinek nem na mindegy. Köszönöm hogy elolvastad és remélem a következőben is találkozunk.
És már nagyon régen elfelejtettem hogy szereztem képet a gyűrűjükről csak mindig elfelejtettem kirakni...Itt is van:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
