Tiltott érzelmek (Befejezett)

XI.

Yuki Mitsuya szemszöge:

-Akit teljes szívemből szeretek az Te vagy! -elakadt a tüdőmbe a levegő....Mit mondott???!!-csak bámultam magam elé..Tuti rosszul hallok..ez egy hazugság!

Akinari szmeszöge:

Tudtam hogy nem érez viszont! De azért fáj hogy nem mond semmit. Gondolom nem lehet valami kellemes hogy a legjobb barátja aki fiú szerelmet vall neki. Inkább nem rontom itt a hangulatot így is sok lehetett neki. -felkeltem és szó nélkül a lovamhoz indultam...Jobb ha hagyom gondolkodni vagyis nem rontom el az életét. Észre se vette hogy elmentem...mit is gondoltam..Egy hülye vagyok! Sose lehettünk volna együtt...

Yuki szemszöge:

Mire feleszméltem már nem volt ott. Hova ment?? Nem most nem mehet el! Meg kérdeznem komolyan mondta-e. Meg kell keresnem akárhova ment is! Ilyenkor mázlim hogy tudom követni az auráját. -elkezdtem követni az illatot és csak mentem és mentem. És egy faluban kötöttem ki. Biztos itt lakik! -folytattam a keresést és egy palotához tévedtem... 

Kastély..? Fura.  -próbáltam közel menn, de valami őr észrevett és megfogott.

-Téged még nem láttalak itt! Ki vagy??

-Oh...én csak idetévedtem a családom az erdőben él.....

-Aha...-meglátta szerintem a füleimet és azonnal intett a többieknek. -Szép próbálkozás elf! De most innen nem menekülsz! Nemtudom hogyan jutott eszedbe a király és a herceg közelébe eljönnöd. De hülye ötlet volt. -megijedtem...tényleg ez már nekem tiltott..-Majd a király itélkezik fölötted addig is kapsz lent egy cellát!-elráncigáltak és bedobtak egybe a pincébe. 

Sötét, koszos és egyedül voltam ott lent. Lehet Akinari szolgáló vagy mi?? Miért lakna itt? Azt mondták van egy herceg de úgy tudtam őt már rég jobb helyre juttatták az átka miatt...(magyarul megölték)

Akinari szemszöge:

Hazaérve befeküdtem az ágyamba és tudom nem férfias, de sírni kezdtem. Lehet el kéne mennem Jimonhoz hogy lelkileg támogasson, de most nincs otthon mert prédára vadászik.... És nem szeretném zavarni...pár óra múlva este.....Holnap nem megyek ki szerintem hozzá...nem akarom zavarni.-így elaludtam sírva. 

-Reggel-

Nagyon későn keltem és akkor is csak a kopogásra. - kómásan felültem

-Szabad.... - be is nyitott az egyik szolgálok aki meglepetten nézett mivel mindig koránkelő vagyok na hát még a szemem tiszta vörös a sok sírástól..

-Jó reggelt Takashita herceg! Elnézést hogy felekeltettem, de az Apja látni szeretné és pár fontos dolgot is közölnek, de hogy magának ne kelljen lemenni mindjárt feljön ő.

-Rendben... Köszönöm! - chh már csak ez kellett a nyakára. - a szolgáló meghajol és kimenet. - felkeltem nagy nehezen kicsit összeszedtem magam és felöltöztem. Az ágyon ülve vártam hogy őkegyelme feljöjjön. Jajj de nehéz lehet az a pár lépcső ennek a véncsontnak. - pár perc múlva itt is termett és kopogás nélkül bejött és leül az egyik székre ami velem szembe volt.

-Fiam tudom Amayéval nem akarod a házasságot de nem akarás kérdése hidd el! De most azért vagyok itt mert el kell mennem ma este tárgyalni de két nap múlva jövök is. Addig át kell venned a feladatokat! - meg sem várva a válaszomat itt hagyott engem egyedül dühvel. Most komolyan mit vár majd hogy elveszem? Biztos nem! Nekem ott van Yuki!.... Várjunk már ő se hisz mást szeret.... El is felejtettem... - visszafeküdtem az ágyba és újra utat engedtem a könnyeimnek...

Meg is hoztam az új részt! Tudom elég szomorú lett, de majd lesz boldogabb is! Köszönöm hogy elolvastad!
Remélem a következőben is találkozunk!
Sziasztok!❤️❤️