And the Oscar goes to... |×|

4.fejezet - Amikor a gang mekizik

Amikor elértünk a gyorsétteremhez és bementünk, megláttuk a csapat másik felét, akik vadul integetni kezdtek.

-Végeztetek mára? - kérdezte Finn, amikor odaértünk az asztalukhoz.

-Igen, vége a mai forgatásnak - bólintott Noah rám nézve.

-Hihetetlen, hogy lassan vége az első évadnak - sóhajtottam. - Annyira élveztem a forgatásokat...

-Szerintem ebben mindenki egyet ért - értett egyet Caleb.

-Megyek, rendelek. Noah, mit kérsz? - néztem a srácra.

-Csak egy sajtburgert, köszi - mosolyodott el.

Így beálltam a sorba, hogy rendeljek magunknak kaját. Csendben álltam a sorban és gondolkodtam, aztán végre sorra kerültem és rendelhettem. Mindössze tíz percet kellett várnom a kajára, rendelés és fizetés után, így nem sokára már visszafele mentem az asztalhoz.

-Tessék Noah, a sajtburger és hoztam egy nagy kólát két szívószállal. Ja meg sült krumplit. Egyél abból, amiből szeretnél - ültem le mellé.

-Köszi Bryn - pirult el.

-Úúú, most felhívhatnánk Avat! - jutott eszébe Millienek.

-Igazad van! - értettem egyet boldogan miután lenyeltem a számban lévő falatot.

-Ava? Ki az az Ava? - kérdezte Finn összeráncolva a homlokát.

-Ava az otthoni legjobb barátom és hatalmas fanja mind Gatennek és neked. Na meg Millienek, de őt már ismeri - magyaráztam.

-Akkor hogy lehet, hogy egyikünket sem ismerted az első próbán? - kérdezte Gaten.

-Az, hogy ő bír titeket nem azt jelentette, hogy én is részese voltam a rajongásainak - vontam vállat.

-Szóval... nem bírtál minket? - szívta Gaten a véremet.

Milliere néztem, aki Gaten mellett ült és ő azonnal tudta, hogy mit csináljon. Egy ordítással és egy sajtburgerrel később mind a telefon körül ültünk és vártuk, hogy Ava felvegye.

-Sziaa! - köszöntünk egyszerre.

Ava nem tudott válaszolni, ugyanis, amikor meglátta a srácokat teljesen lefagyott és ha ájulós lett volna, biztos a földön landolt volna. A következő, amit láttunk, hogy Ava kikapcsolja a kamerát, így megszólaltam.

-Ava... ott vagy? - kérdeztem óvatosan.

-I-itt... - dadogott.

-Minden rendben?

-A-azt hiszem igen... - kapcsolta vissza a kameráját. - Sz-sziasztok!

-Hogy vagy Ava? - kérdezte Millie kedvesen.

-Kicsit... furán - válaszolt.

-Meglepetés - tártam szét a kezemet.

-Hát igen... ez egy nagyon cuki meglepetés - pirult el még jobban.

-Oké, szóval itt van velem Noah és Millie, akiket már ismersz... - mutattam a két legjobb barátomra, akik mosolyogva integettek. - Itt van Gaten és Finn, akiket szintén ismersz tévéből és internetről - mutattam be a két fiút.

-Szia - integettek ők is mosolyogva.

-És persze velünk van Caleb is, aki közülünk a legidősebb - mutattam a srácra.

-Hello - mosolygott Caleb.

-Hűha... é-én... nem is tudom, hogy mit mondjak... - vett egy nagy levegőt Ava. - Olyan zavarban vagyok... - nevetett kínosan.

-Csak... gondolj ránk úgy, mintha sima emberek lennénk. Hidd el, olyanok vagyunk, mint te - mosolygott Gaten. - Egy kis extrával - tette hozzá.

-Pontosan. Ha itt lennél, te is olyan gyorsan beilleszkednél, mint Bryn - tette a vállamra a kezét Finn.

-Bryn és a gyors beilleszkedés? Két külön fogalom... - mondta Ava.

-Ez egy tény - biccentettem. - De az is tény, hogy ide gyorsan be tudtam illeszkedni. Mindenki nagyon befogadó és kedves volt.

-Főleg Millie. Emlékszem, hogy mi fiúk mind furán éreztük magunkat, hogy két lány van köztünk - mondta Caleb. - Aztán összerázódtunk. És mindenkit megismertünk.

-Ennek örülök. Bryn úgy ment el innen, hogy nagyon félt és nem tudta lesznek e ott barátai. Köszönöm, hogy befogadtátok - mosolyodott el szomorúan Ava.

-Ava... minden oké csillagvirág? - kérdeztem aggódva.

-Persze - bólintott.

-Ava...

-Csak hiányzol... ennyi... - folyt le egy könnycsepp az arcán.

-Te is nekem Ava... nagyon - mondtam szomorúan. - De... lassan... egy hét múlva nagyjából készen leszünk a forgatással! És akkor találkozunk, rendben?

-Rendben - törölte le a könnycseppet.

-Ava...

-Igen?

-Tudod, hogy nagyon szeretlek, ugye? - kérdeztem.

-Persze, én is téged - mosolyodott el halványan. - Na, jó. Meséljetek valamit.

Mindenki beszélni kezdett Avaval, csak Noah volt az egyetlen, aki észrevette, hogy nem szólalok meg és nagyon nem ott vagyok lélekben.

-Jól vagy? - suttogta.

-Nem tudom - vontam vállat. - Nagyon hiányzik Ava, de ha vége a forgatásnak... mindenki szétszéled... mi lesz az alakult barátságokkal?

-Hé, na! Ki tudja? Lehet, hogy lesz új évad! Ne aggódj ezen Bryn. A lényeg, hogy befejezzük ezt az évadot és aztán kezdődnek az interjúk... meg ki tudja mik - magyarázta Noah.

-Köszi Noah - mosolyogtam rá és átöleltem.

Egymást ölelve figyeltük a többieket, ahogy szinte egymást átkiabálva próbálnak szóhoz jutni és Ava csak nevet rajtuk. Őket figyelve Noah öleléséből csak azt kívántam, hogy bárcsak minden így maradhatna és annak a pillanatnak soha nem lenne vége. Mert tökéletes volt.