And the Oscar goes to... |×|

6.fejezet - Chloe Schnapp

-Noaah... - nyöszörögtem. - Ne vedd el a takarómat! - rántottam le a fiúról a takarót félálomban.

-Bryyyn - kezdte el ő is húzni a takarót.

-Vedd fel a tiédet! - morogtam.

-De az túl messze van - mondta nyűgösen.

Ez volt olyan hajnali egy körül, amikor felébredtem arra, hogy fázok. Végül sikerült megegyeznünk úgy, hogy egymást átölelve a takaró tökéletesen elég volt mindkettőnknek. Így kényelmesebb is volt aludni és jobban is aludtunk. Azt hiszem...

-Noah... - hallottunk kopogást az ajtón, mire csak jobban összebújtunk.

-Hagyj Chloe! - morogta Noah.

-Ha nem kelsz fel, bemegyek! - fenyegette meg a hang Noaht.

Ezzel nem tudtam mit kezdeni, csak kuncogni kezdtem.

-Bryn, csitt! - suttogott.

-Oké, jövök! - nyitott be a lány.

Fura egy látvány lehettünk, Noah a hajamba temette a fejét, én pedig a nyakába. A takaró nyakig rajtunk és mindkettőnk szemei alatt fekete karikák.

-Most jobb Chloe? - nézett fel Noah.

-Hát, mivel extrém cukiságot látok, igen - mondta a lány.

Megfordultam és vörös arccal néztem a lányra.

-Szia! - intettem neki.

-Te vagy Bryn, nemde? - kérdezte mosolyogva, mire bólintottam. - Sokat hallottam rólad.

-Én is rólad Chloe - mosolyodtam el. - Noah, kelj fel! - böktem oldalba a srácot.

-Már te is Bryn? - nyitotta ki a szemét.

-Még át kéne néznünk a szövegünket! - emlékeztettem.

Noah erre csak morogva felült. Chloe is leült az ágyra, velünk szembe.

-Szóval... hogyhogy itt vagy? - kérdezte Chloe.

-Tegnap tizenegyig forgattunk és mindketten fáradtak voltunk, így az egyik jelenet társunk idehozott minket - válaszoltam.

-Értem - bólintott.

Noahval a falnak dőltünk, így kényelembe helyeztük magunkat. Én Noah vállára hajtottam a fejemet, ő pedig a fejemre.

-Ugye tudjátok, hogy nagyon úgy viselkedtek, mintha egy pár lennétek? - kérdezte Chloe.

Noahval felemeltük a fejünket és egymásra néztünk, majd távolabb ültünk egymástól. Ezután sokat beszélgettünk és közben jobban megismertem a Schnapp ikreket és életüket. Aztán reggeliztünk és utána hazamentem átöltözni, meg a szövegemért azzal az ígérettel Chloenak, hogy visszamegyek utána.

-Sziasztok! - köszöntem a nagynénéméknek, akik a konyhában ülve a laptopjukon voltak.

-Szia Bryn, milyen volt az ottalvós buli? - kérdezte Aurora néni.

-Hát... jót aludtunk - vontam vállat.

-Ma mikor mész forgatni? - kérdezte Philipp bácsi.

-Az a helyzet, hogy hamarosan. Évadzárót forgattunk ebben a két napban, szóval igen. Átöltözök és megyek, hogy elpróbáljuk a jelenet társammal a mai utolsó részleteket - magyaráztam.

-Rendben kicsim, akkor majd találkozunk! Sok szerencsét - mosolygott Aurora néni és mindketten visszatértek a munkájukhoz.

Gyorsan lezuhanyoztam és tiszta ruhát vettem. Amíg megszárítottam a hajamat, Avaval és anyáékkal beszélgettem Messengeren. Aztán megfogtam a telefonomat, a töltőmet és a szövegemet.

-Majd jövök - kiabáltam és becsuktam magam mögött az ajtót.

Zenét hallgatva sétáltam Noahék házáig, ott pedig bekopogtam.

-Bryn, jó téged nagyjából kipihentnek látni! - köszöntött mosolyogva Mrs. Schnapp.

-Köszönöm, hogy itt aludhattam Mrs. Schnapp - mondtam hálásan.

-Ó, ugyan! Elhiszem, hogy nagyon fáradtak voltatok. Sokszor Noah is úgy jön haza, hogy hihetetlenül fáradt. Ilyen esetekben nyugodtan gyere csak ide. Se én, se az ikrek nem fogják bánni - mosolygott.

-Nagyon szépen köszönöm - bólintottam mosolyogva.

-Na gyere. Noah és Chloe már várnak - terelt be a házba.

-Bryn, ments meg! Chloe nem fogja be a száját - szaladt hozzám Noah és elbújt mögöttem.

-Miről is? - kérdeztem ránézve.

-Pedig lehetne kék is... vagy még jobb! Levendula! - jött ki a szobából Chloe. - Bryn, jó hogy itt vagy! Milyen esküvőt szeretnél? Levendula, kék vagy baba-rózsaszín témájút?

-Miről beszélsz? - kérdeztem a lányt.

-Hát az esküvőtökről Noahval! - válaszolt egyértelműen.

-Hogy miről? - vörösödtem el azonnal.

-Pontosan - mosolygott magabiztosan.

-Oké, most állítalak le! 13 vagyok, Noah pedig 12. Nem hiszem, hogy még egy darabig bármelyikünknek is lenne esküvője! És az sem biztos, hogy együtt! Honnan jött egyáltalán ez az egész Chloe? - kérdeztem.

-Az én hibám - mondta Noah. - Mert meséltem egy fan teóriáról! Amiben ugyanúgy volt egy Will és egy Michelle, csak úgy mint a mi karakter nevünk. Aztán elkezdett kombinálni és itt kötöttünk ki - magyarázta.

-Okéé... - vontam össze a szemöldökömet.

-De most mennünk kell! Hamarosan kezdődik az utolsó forgatásunk, úgyhogy induljunk Bryn! - kezdett el tolni kifelé.

-De csak most jöttem - mondtam Noahnak.

-Nem baj, menjünk! - vette fel rekord gyorsasággal a cipőjét és megfogva a kezemet elkezdett kihúzni.

-Szia Chloe! - intettem a másik kezemmel a lánynak.

Noah becsapta az ajtót mögöttünk és fellélegezve, elindultunk. Még mindig fogta a kezemet, de nem úgy tűnt, mintha zavarta volna.

-Minden oké, Noah? - kérdeztem.

-Persze, miért ne lenne? Minden a legnagyobb rendben van! - mondta idegesen, vörös fejjel.

Csak megálltam, ezzel megállásra kényszerítve a fiút is. Egy pár percig értetlenül nézett rám, majd, amikor megöleltem befeszült. Szerencsére aztán megnyugodott és visszaölelt.

-Mehetünk? - kérdeztem elengedve őt, ő pedig egy halvány mosollyal az arcán bólintott.