×A történetben×
Michelle szemszöge
Miután elvégezték a vizsgálatokat és felrakták ránk a gépet, megfogtuk egymás kezét és bejött az orvos.
-Will úrfi, Michelle úrhölgy - köszöntött minket az orvos viccelődve. - Hogy vagyunk? Még mindig csak barátok? - választ sem várva apára és Joycera nézett. - Anyuka! Apuka! Nézzük csak hogy állunk! Veszítettetek fél kilót. Hogy vagytok ennyire szinkronban? Biztos helyet csináltok a sok halloweeni édességnek. Kedvenc édességetek?
-Nem tudom - vont vállat Will.
-Gyerünk, élet-halál kérdése. Melyik? - kérdezte.
-Talán a... - nézett rám segítségért Will.
-A mogyoróvajas drazsé - vontam vállat.
-A mogyoróvajas drazsé - értett egyet Will.
-Jó választás, nagyon jó! - biccentett felénk az orvos. - Én inkább ilyen kókuszos-étcsokis szeletes ember vagyok, de a mogyoróvajas drazsé is nagyon jó. Nehéz überelni, az biztos - értett egyet. - Oké. Meséljetek, mi történt? Mi történt az epizódban?
-A barátaink ott voltak... aztán eltűntek - kezdte Will. - És megint ott voltunk.
-Tótágasban? - kérdezte az orvos, mire bólintottunk. - Jól van, és utána mi történt?
-Zajt hallottunk - folytattam. - Ezért kimentünk, de... minden rosszabb lett.
-Ezt hogy érted? - kérdezte, mire összenéztünk.
-Viharfelhő. Az égen - mondtuk egyszerre, mire bevillant a kép.
-És mit éreztetek, amikor megláttátok a viharfelhőt?
-Olyan volt... - kezdte Will és együtt fejeztük be a mondatot. Mintha összefonódott volna az agyunk. - Mintha lefagytunk volna.
-Erős szívverés?
-Csak... lefagyás.
-Mint amikor fázol?
-Mint amikor félsz... és nem kapsz levegőt, nem tudsz beszélni... mikor magatehetetlen vagy... Úgy éreztük, mintha a gonosz bámult volna ránk.
-A gonosz? És mit akart ez a gonosz?
-Ölni.
-Titeket?
-Nem minket. Mindenki mást - mondtuk utoljára, majd megszakadt a kapcsolat és végre újra külön gondolkoztunk.
Ez az agy-összekapcsolós dolog nagyon fárasztó. Minden alkalommal megtörténik, amikor jövünk a vizsgálatra, de egyszerűen nem tudunk hozzá szokni. Mindig lefáraszt minket és amíg a doktor és a szüleink beszélgetnek, mi mindig összedőlve próbáljuk kipihenni amennyire csak lehet.
-Jól... jól vagy? - kérdeztem Willtől.
-Igen... - mondta, de amikor komolyan néztem rá, megváltoztatta a válaszát. - Nem igazán. Miért mi? Miért pont nekünk kellett a hellyel lefelében ragadnunk?
-Talán... talán meg volt írva. Talán van egy nagyobb feladatunk - vontam vállat. - De... örülök, hogy nem vagyok egyedül - fogtam meg a kezét.
-Én is - nézett felém halványan mosolyogva. - Jó, hogy nem egyedül vagyok az város "zombija" - kuncogott.
-Igen. Így ketten indítjuk el majd a zombi-apokalipszist - vicceltem.
-Mindenkit megfertőzünk majd, senki sem éli majd túl - folytatta a történetet mosolyogva.
-Pontosan! Kivel kezdjük? - kérdeztem.
YOU ARE READING
And the Oscar goes to... |×|
FanfictionStranger Things. Sokan szeretik világ szerte. De mi van ha...? Ezt a kérdést mindig feltesszük, holott sokszor mondják, hogy nem kéne. Én feltettem. És tudjátok mit találtam? Egy történetet. Egy történetet egy lányról és egy fiúról. Nem ismerték egy...