And the Oscar goes to... |×|

21. fejezet - Szilveszter éjszakája

Amikor eljött a karácsony, akkor a kis családom összegyűlt. Négyen ültük körbe a karácsonyfát és élveztük a békességet. Nem mintha nagyon lett volna bármi is a békén kívül a mi családunkba, tekintve, hogy alig lázadtunk Aurora néni és Philipp bácsi ellen és hogy én és Ava nem veszekedtünk szinte soha. Ha meg mégis, akkor azt fél óra alatt lerendeztük.

És aztán jött a szilveszter. Amikor a kis csapatunk és Ava összegyűlt Millienél. Volt minden, ami kellett egy jó szilveszteri éjszakához. Gyerek pezsgők, mindenféle édesség és sós finomságok és persze filmek. Mi más kellene nekünk? Biztosak voltunk benne, hogy nem fogunk unatkozni.

De aztán három film és rengeteg édesség után mindenki mindenfele feküdt és csak nézett ki a fejéből.

-Unatkozom - sóhajtott Ava.

-Én is - értett egyet a csapat többi tagja.

-Mi lenne, ha játszanánk valamit? - ült fel Millie.

-Mit? - ültem fel én is.

-Felelsz vagy mersz? - kérdezte Gaten.

-Abból mindig gond van - ellenkezett Caleb.

-Van jobb ötleted? - fordult felé Gaten.

Caleb egy ideig csendben volt, úgyhogy Gaten bólintott.

-Na látod.

-Oké, legyen - egyezett bele Finn.

-Kezdek! - mondta Sadie. - Ava. Felelsz vagy mersz? - kérdezte.

-Felelek - döntött Ava.

-Mi van közted és Finn között?

-Öhm... - pánikolt Ava és Finnre nézett.

Finn összevonta a szemöldökét és gondolkodott egy picit, majd megvonva a vállát Ava kezéért nyúlt.

-Még keressük a jó szót - válaszolt titokzatosan Finn Ava helyett, aki elvörösödve ült mellette.

-Oké - köszörülte meg a torkát Ava. - Millie. Felelsz vagy mersz?

-Tudod mit? Merek - húzta ki magát Millie.

-Hívd fel a crushodat és valld be neki az érzéseidet - mosolyodott el gonoszan Ava.

-Ava! - szólt rá Millie.

-Ugyan már Millie! Tudjuk, hogy már egy ideje beszélgettek. Csak hívd fel és mondd el neki - mondtam.

-De... - kezdte Millie, de csak sóhajtott és elővette a telefonját.

Mindenki izgatottan figyelte, ahogy Millie kikeresi a nevét és egy sóhajjal rányomott a hívásra. Lehunyva a szemét várta, hogy a fiú felvegye. Kicsengett egyszer... majd még egyszer... és egy harmadik csengés után valaki beleszólt.

-Igen? - hallottuk meg a hangját.

-Jacob? Szia - köszönt remegő hanggal Millie. - Figyelj, csak azért hívlak, mert... el kell mondanom valamit.

-Oké...? - biztatta a lányt.

-Oké... szóval... az az igazság, hogy én... azaz nekem... nagyon... bejössz - mondta Millie összeszorított szemmel.

-Ó... - lepődött meg a vonal másik oldalán Jacob. - Ó... wow... Millie... az igazság az, hogy... nekem is nagyon bejössz - mondta Jacob.

-Tényleg? - lepődött meg Millie.

-Tényleg.

-Oké... - fújta ki a benntartott levegőt Millie. - Akkor... majd beszélünk róla.

-Igen. Most mennem kell. Szia - köszönt el Jacob.

-Szia - köszönt el Millie is.

Amint lerakták, mindenki tapsolni kezdett. Millienek teljesen vörös volt az arca.

-Szívesen - vigyorgott Ava, mire Millie csak kinyújtotta a nyelvét.

-Oké. Noah - mosolyodott el Millie. - Felelsz vagy mersz?

-Felelek? - kérdezte.

-Megvolt már az első csókotok?

-Nem - válaszolt egyszerűen.

-Miért? - kérdezte Caleb.

-Mert még nem? - szálltam be én is.

-De hát már majdnem egy éve együtt vagytok! - vonta össze a szemöldökét Ava.

-És? - kérdeztük egyszerre Noahval.

-Ugye tudjátok, hogy valószínűleg a karaktereitek csókolózni fognak egy ponton? - mondta Gaten.

-Oké?

-És szeretnétek, hogy fel legyen véve az első csókotok? - kérdezte Sadie.

-Öhm... - néztünk össze.

-Pontosan! - bólintott Finn.

-A lényeg, hogy még nem volt és mint mondtad, egy ponton csókolózni fognak. De nem most. Mi van, ha mi szeretnénk megmaradni a kissé gyerekesebb ponton? Ezzel nincs semmi baj - magyaráztam. - Most pedig mehetnénk tovább a felelsz vagy mersszel? Köszi.

-Igaza van Brynnek. Csak folytassuk a játékot - értett egyet Noah.

Így tovább mentünk a játékkal és amikor meguntuk, akkor előszedtünk egy társasjátékot. Egészen addig, amíg már csak egy perc volt vissza 2016-ból. Akkor pedig kimentünk az udvarra, hogy lássuk a tűzijátékot. Figyeltük az órát és amikor elkezdődött a visszaszámlálás, mi is visszaszámoltunk.

-Tíz! - mondta izgatottan Millie.

-Kilenc - folytatta a sort Sadie.

-Nyolc - mondta Gaten.

-Hét - tapsolt Ava.

-Hat - mosolygott Caleb.

-Öt - fogta meg Ava kezét Finn.

-Négy - mondtam.

-Három - nézett fel az égre Noah.

-Kettő! - kiabálta Gaten és Caleb.

-Egy! - kiabáltuk egyszerre és abban a pillanatban színes tűzijátékok terítették be az eget.

-Boldog új évet! - öleltük át a másikat.

Noah mosolyogva nézett rám és én viszonoztam a mosolyt.

-Szeretlek Bryn - mondta.

-Én is téged Noah - mosolyogtam rá és átöleltem a nyakát.

Pár pillanatig csak öleltük a másikat, aztán lassan elengedtük a másikat.

-Noah... - kezdtem. - Le-lehetne...

Noah nem válaszolt csak sóhajtott egyet. Aztán gyengéden az arcomra helyezte a kezét és belenézett a szemembe. Abban a pillanatban nem voltak ott a többiek. Nem volt szilveszter éjszakája, csak mi. Csak Noah és én. És az, ami köztünk volt. Ahogy egymás felé hajoltunk és lassan lehunytuk a szemünket minden más is eltűnt. A legelső alkalom, amikor ajkaink összeértek, varázslatos volt. Soha nem éreztem ahhoz hasonló dolgot. Nem tudom, hogy jó volt e. Vagy hogy én jó voltam e. Mindkettőnknek ez volt az első csókunk, szóval együtt tanultunk.

Amikor végre elszakadtunk az egyébként nem túl hosszú első csókunkból, csak elmosolyodtunk és átölelve a másikat felnéztünk az égre és figyeltük a gyönyörű fényeket.