-I could've wished a thousand wishes for this night, I can't believe it's finally just you and me... - dúdoltam a dalt.
-Kire gondolsz? - kérdezte Millie, aki éppen csak megérkezett egy csomaggal a kezében.
-Mm... senkire? - mosolyodtam el ártatlanul.
-Noah az, nemde? - jött rá azonnal.
-Mm... nem? - tagadtam.
-Bryn... olyan egyértelmű vagy - forgatta meg a szemét.
-Ugyan! - mondtam.
-Kössünk kompromisszumot - tartotta fel az ujját. - Te elmondasz mindent erről az egészről, én pedig odaadom azt, amit hoztam. Tudod... van itt csipsz... csoki...
-Oké, rendben! - állítottam le a lányt és elkezdtem neki mesélni az egészet.
-Várj... az megvan, hogy te belezúgtál, de mi van azzal, hogy ő nem viszonozza? - rázta meg a fejét a történet végén. - Te teljesen vak vagy Bryn?
-Nem - ráztam meg a fejemet.
-Akkor csak hülye. Olyan egyértelmű, hogy szeretitek egymást, hogy annál egyértelműbb nehezen lehetne - mondta.
-Nem vagyok hülye! - csattantam fel.
-Jó, bocs - forgatta meg a szemeit. - De csak figyeld meg Noaht ma. És látni fogod.
-Jól van - forgattam meg a szememet. - Most pedig adj valamit enni.
Egészen délután kettőig beszélgettem Millievel. Néha bejöttek, ellenőriztek mindenfélét. Aztán megérkeztek a többiek, pontosabban Chloe, Noah és Finn. Gatennek és Calebnek dolga volt, Ava pedig éppen Aurora néniékkel intézte az örökbefogadási papírokat.
-Hogy érzed magad Bryn? - kérdezte Finn.
-Jól... - gondolkodtam el.
-Ennek örülünk - mosolyodott el Chloe.
-És, mi jót csináltál ma? - kérdezte Noah leülve az ágyamra.
-Millievel beszélgettem, ettem, ittam, zenét hallgattam. Csak a szokásos - vontam vállat.
-És mikor engednek ki? - kérdezte.
-Még nem tudom. Valószínűleg hamarosan kiszedik az infúziót és onnan már csak egy nap - magyaráztam.
-Ez fantasztikus! - mosolygott rám Noah.
-Igen, de mizu a tanulással? Semmit nem tudok arról, hogy mi van most - mondtam.
-Nem sok minden. Mondjuk a tanárok kezdenek furán nézni ránk - magyarázta Millie.
-Mert most kezdünk el bejárni, ahelyett, hogy egész évben hetente egyszer legalább bejártunk volna, ahogy meg lett beszélve? - kérdeztem.
-Igen - bólintott.
-Hát... engem nem igazán érdekel, szóval... - vontam vállat.
-Minket se - értett egyet egyszerre Millie és Noah.
És egész délután beszélgettünk. Mindig feljött valami, így egyszer sem unatkoztam. Mondjuk... a folyamatos fekvés megtette a hatását, a beszélgetés közben elaludtam Noah kezét fogva. És tulajdonképpen egész jót aludtam. Aztán amikor felkeltem, csak Noah maradt mellettem.
-Jó reggelt napsugár - mosolygott rám.
-Mennyit aludtam? - dörzsöltem a szememet.
-Egy órát azt hiszem... - gondolkodott el.
-És a többiek? - kérdeztem.
-Hazamentek. Azt mondták, hogy úgysem beszélsz sokat... vagy valami ilyesmi - vont vállat.
-Értem...
-Figyelj Bryn... - kezdte Noah.
-Igen? - néztem rá.
-Én... csak annyi... öhm...
-Minden oké? - kérdeztem aggódva.
-Igen... csak... nem tudom hogyan mondjam el...
-Noah, kezdesz megijeszteni...
-Nem... ez nem rossz... - kezdett tiltakozni azonnal. - Csak... az orvos behozta ezt... - nyújtott át egy összehajtott papírt.
-Mi ez? - kérdeztem összezavarodva és szétnyitottam a papírt. Aztán dühösen Noahnak vágtam a papírt. - Te hülye, tudod hogy megijesztettél?
-Bocs, nem akartam, csak gondoltam kicsit feldobom a napod - kuncogott.
-Olyan hülye vagy Noah Schnapp - nevettem.
A papír nem az orvostól jött, semmi rossz nem volt rajta csak annyi, hogy bevettem. És tényleg.
-Sok időd volt?
-Túl sok - nevetett.
-Hát... tényleg feldobta a napomat - mosolyogtam rá.
-Örülök neki - viszonozta a mosolyt ő is.
-Tényleg... mi hír az év végi vizsgáinkkal kapcsolatban? - kérdeztem.
-Hát... nem sok. Azt mondják, hogy május folyamán megtudjuk az időpontokat és akkor a témákat is. Bár talán azt előbb... reménykedjünk benne.
-Hát igen - sóhajtottam. - Figyelj Noah...
-Igen? - nézett rám.
-Megígérnél nekem valamit? - kérdeztem.
-Persze Bryn - bólintott.
-Soha többé ne engedd, hogy ezt tegyem magammal - suttogtam.
-Ígérem - fogta meg a kezemet. - Akár akarod, akár nem, engem osztott neked a sors. Soha nem szabadulsz tőlem - viccelte el, de éreztem a komolyságot.
-Hát... akkor a sors jól ismert minket... tudta, hogy egymásra van szükségünk - mosolyodtam el.
-Igen - bólintott mosolyogva.
-Köszönöm Noah - hunytam be a szememet.
-Nincs mit megköszönnöd Bryn... érted bármit - nyomott egy puszit a homlokomra. - Érted bármit.
أنت تقرأ
And the Oscar goes to... |×|
أدب الهواةStranger Things. Sokan szeretik világ szerte. De mi van ha...? Ezt a kérdést mindig feltesszük, holott sokszor mondják, hogy nem kéne. Én feltettem. És tudjátok mit találtam? Egy történetet. Egy történetet egy lányról és egy fiúról. Nem ismerték egy...
