And the Oscar goes to... |×|

12.fejezet - The part of me

-Bármit tehetsz, de ezt nem szerzed meg - néztem a szemébe kihívóan. - Ez hozzám tartozik. Egyé nőttünk az évek alatt. Sosem fogsz győzni.

-Márpedig sikerülni fog. Tudom, mert nekem minden sikerül. Mindig. Minden. Sikerül - mosolyodott el gonoszan.

-Hát ez nem fog - mosolyodtam el magabiztosan. - Nálam van a nyerő lap.

-Biztos vagy ebben Bryn Watson? - kérdezte.

-Egészen biztos - biccentettem. - Tedd le a lapjaidat.

-Veszítesz Watson - terítette le a lapjait.

-Soha Brown - ezzel én is leterítettem a lapjaimat és széttártam a kezemet. - Na mit mondtam?

-Téged lehetetlen legyőzni - nevette el magát Millie.

-Tudom én azt - vigyorogtam ezerrel, mire Millie csak megforgatta a szemeit. - Szóval ez - emeltem fel a kabala plüssömet, - velem marad. Örökre.

-Egyszer úgyis legyőzlek - vont vállat.

-Sosem fog menni Brown - néztem rá a vállam felett.

-Azt nem tudhatod - vágott hozzám egy párnát, mire döbbenten fordultam felé.

-Ugye ez nem az volt, amire gondolok?

-Mármint ez? - vágta hozzám mégegyszer.

-Halott vagy Millie Bobby Brown! - ugrottam az ágyamra és megtámadtam őt a párnával.

Egy hete engedtek ki a kórházból és azóta gőz erővel tanulok és figyelek mind magamra, mind a barátaimra. És most éppen Milliet fojtogattam a párnával, mert ott alvós bulit tartottunk.

-Elég... elég! - nevetett próbálva leszedni a fejéről a párnát.

-Vond vissza Millie!

-Nem, soha! - nevetett.

-Millie! - nehezedtem a hasára teljesen.

-BRYN! - kiabált nevetve.

Ekkor megszólalt a telefonom, mire fél kézzel elengedtem a párnát és felvettem a telefont.

-Igen?

-Bryn, minden rendben otthon? - kérdezte Ava.

-Persze. Mikor jöttök vissza? - kérdeztem vissza.

-Talán hétfőn. Sok mindent kell elintézni.

-Értem én. Ott minden rendben?

-BRYN! - kiabált még egyszer Millie.

-Minden rendben és ne nyúzd szegény lányt! - szólt rám viccelődve.

-Á! Bírja ő - nevettem. - Erős csajszi.

-Na jó. Mennem kell. Szia!

-Szia Ava! - köszöntem el és leraktam a telefont.

-Kérlek... mindjárt bepisilok a nevetéstől... - könyörgött Millie alattam.

-Na jó, legyen. De ezzel még nincs vége Brown! - fenyegettem meg és leszálltam róla.

-Kezdek éhes lenni... - sóhajtott.

-Én is - biccentettem.

-Pizza? - kérdeztük egyszerre, majd elnevettük magunkat.

-Tudod mire gondoltam? - kérdeztem, miközben kikerestünk egy pizzériának a számát.

-Mire? - nézett fel egy pillanatra.

-Áthívhatnánk Chloet. Hogy legyen egy igazi lányos pizsama bulink.

-Ez egy jó ötlet! - mosolyodott el. - Te hívod Chloet, én pedig megrendelem a pizzát.

-Rendben - egyeztem bele.

Így fél óra múlva a nappaliban ültünk Millievel, Chloera és a pizzára várva. Éppen tv-t néztünk, próbálva valami érdekeset találni.

-Nem lehet igaz, miért nincs semmi érdekes? - sóhajtottam idegesen.

-Mi lenne, ha keresnénk valamit dvd-t? - ajánlotta Millie.

-Nem rossz ötlet - biccentettem és felkeltem a kanapéról, hogy kihozzam a szobámból az összes dvd-met.

-Úúú... a Láthatatlan tesó - emelte fel izgatottan a dobozt Millie. - Meg a Megkutyulva... és a Csináld magad szuperpasi! Ezek a legjobbak.

-Egyetértek - mosolyodtam el. - De akkor melyik legyen?

-Hmm... Végül is mindhármat megnézhetjük - vont vállat.

-Igaz - bólintottam.

És akkor végre meghallottuk a kopogást.

-Chloe! - pattantunk fel és kinyitottuk az ajtót.

-Sziasztok! - mosolyodott el a lány.

-Gyere be. Hamarosan megjön a pizza és most éppen azon gondolkozunk melyik filmet nézzük meg először... - invitáltam be Chloet.

-Mik vannak? - tette le a táskáját a folyosón és levette a cipőjét.

-Láthatatlan tesó, Megkutyulva és Csináld magad szuperpasi - tartotta fel a dvdket Millie.

-Legyen a Csináld magad szuperpasi! - döntött Chloe.

-Rendben. Akkor én berakom a filmet, Millie, csinálnál pattogatott kukoricát? - néztem a lányra, aki bólintott.

-Én pedig csinálok üdítőt! - ajánlotta Chloe.

Mindenki elkezdett készülődni, aztán mire mindennel készen lettünk, megérkezett a pizza is, így fizetés után a nappaliban ültünk, egy-egy pizzaszelettel az ölünkben és néztük a filmet.

-Már nem azért, de Gabby elég hülye volt... - jegyezte meg Millie a film végén, amivel mi egyet értettünk.

Millie felállt és elment WC-re, én pedig beraktam a következő filmet.

-Szóval Bryn, mizu veled és a tesómmal? - tette fel a kérdést Chloe, mire lefagytam.

-M-mit értesz azon, hogy... velem és a tesóddal? - fordultam hátra.

-Látszik, hogy van valami köztetek! - mondta egyértelműen.

-Ja... barátság - vágtam rá.

-Hülyeség. Ti ketten elválaszthatatlanok vagytok, akármikor együtt van a csapat. Úgy viselkedtek, mintha egy pár lennétek és te ezt komolyan barátságnak nevezed? - kérdezte Millie, aki visszatért a fürdőből.

-Nem... nem értem mire gondolsz... - indultam a konyha felé, hogy hozzak gumicukrot és csokit.

-Csak valld be Bryn. Ennyit kérünk - mondta Chloe.

-Mit Chloe? Azt hogy tetszik a tesód? Igen. Tetszik. Bírom. Nagyon is! De mégis mi értelme van? Semmi! Úgyis találni fog valakit magának, én pedig itt maradok ezzel a hülye érzéssel! Csak... lehetne, hogy ezt hagyjuk? Kérlek... mert fáj... - mondtam dühösen, de egyben szomorúan is.

-Hülye vagy Bryn Watson - ölelt át Chloe. - A tesóm szeret téged. Miért nem veszed észre? Állandóan rólad beszél otthon. Hogy te mennyire fantasztikus vagy. Hogy milyen kedves és hogy mindig feldobod a napját. Be nem tudja fogni a száját egy percre sem! Csak... próbálj meg beszélni vele. Úgy igazán... Hagyd, hogy az élete része legyél. És hogy ő is a tied.

Én az övé... ő az enyém...