10.fejezet - Látogatási idő

327 25 0
                                    

-Ava, te vagy az? - kérdeztem szinte sírva.

-Bryn... - suttogta.

-Ó, Jézusom, te életben vagy! Hála égnek! - kezdtem el sírni.

-Bryn... úgy örülök, hogy hallom a hangod! - kezdett el ő is sírni. - A szüleim... Bryn... És a te szüleid... A fél város halott...

-Annyira sajnálom Ava... - szipogtam. - Bárcsak ott lehetnék veled...

-Bryn... az összes rokonom halott... nem akarok árva lenni. Nem akarok mostoha szülőket... - sírt.

-Ava...

A szívem összetört a lányért, akit már 10 éve a legjobb barátnőmnek nevezhetek.

-Ava, itt Aurora, Bryn nagynénje. Gyere hozzánk. Ha kell, elmegyek érted. Örökbe fogadunk, rendben? Bryn is velünk él. Csak mondd meg, hogy hol vagy és elküldöm érted a férjemet - mondta Aurora néni.

-T-tényleg? - kérdezte Ava.

-Persze édesem - mosolyodott el Aurora néni.

-Köszönöm - sóhajtott egy mélyet Ava, hogy erőt vegyen a sírásán.

Így Ava másnap már mellettem ült és egy csomó mindenről beszélgettünk.

-Ugye? Olyan kedves volt, meg minden... - mondta Ava álmodozva.

-Hát igen... - mosolyogtam.

-Na és, mi van veled és Noahval? - kérdezte egy mindent tudó mosollyal.

-Hát... az igazság az, hogy fogalmam sincs. Az ikre már mondta, hogy úgy viselkedünk, mintha egy pár lennénk, de... én nem látom... mármint igen, sokszor fogjuk egymás kezét, de csak mert megszoktuk a szerepünk miatt! Bár... nem tagadom, hogy szeretném, ha ez másképp lenne. Ha nem csak megszokásból fognánk egymás kezét... - pirultam el.

-Úúú... valaki belezúgott egy bizonyos srácba - szívta a véremet.

-És kibe? - hallottuk az ajtóból Millie hangját.

-Millie! Te jó ég! - pattant fel Ava.

-Ava Murphy! Te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte boldogan Millie és átölelte a lányt.

-A tornádó... - mondta Ava kissé szomorúan.

-Á... értem - bólintott Millie. - Sajnálom.

Ava csak megrázta a fejét és visszaült a helyére.

-Hogy vagy Bryn? - kérdezte Millie.

-Jobban - mosolyodtam el. - Főleg, hogy tudom, hogy a legjobb barátaim biztonságban vannak.

-Ennek örülök - mosolygott rám Millie.

-És... a többiek jól vannak? - kérdeztem.

-Ha már szóba került... - kezdte Millie és félreállt, hogy lássam, ahogy a többiek bejönnek.

-Te jó ég... - suttogott Ava.

Ott állt az ajtóban Noah, egy csokor virággal a kezében. Mellette az ikre egy plüssel. Mögöttük Finn, Caleb és Gaten, lufikkal a kezükben.

-Bryn... - mosolyodott el Noah.

-Noah - mosolyodtam el én is.

-Örülök, hogy látlak - jött közelebb. - És hogy végre boldogabb vagy. Én... ezt neked hoztam - nyújtotta át a virágokat.

-Köszönöm - pirultam el.

-És mi is. Örülünk, hogy jobban vagy - lépett ki Finn is és a többiek egyetértettek.

-Én pedig örömmel mutatom be nektek a legjobb barátomat személyesen is. Ava Murphy - mutattam egy vörös arcú Avara.

-Sziasztok - intett Ava mindenkinek mosolyogva.

-Örülök, hogy megismerhetlek - ölelte át Finn a lányt, aki teljesen lefagyott.

-É-én is - dadogott Ava és viszonozta az ölelést.

-Ava! - tárta ki a kezét Gaten.

-Gaten! - tett ugyanígy Ava vörös arccal.

-Nem hiszem, hogy találkoztunk már. Chloe Schnapp vagyok - nyújtotta ki a kezét a lány mosolyogva.

-Ava Murphy - rázott vele kezet mosolyogva.

-Üdvözletem kisasszony! - hajolt meg Caleb.

-Üdvözlöm Uram! - pukedlizett viccelődve Ava. - Schnapp - biccentett Noah felé.

-Murphy - biccentett vissza, majd mindenkiből kitört a nevetés.

Noah az ágyra ült, Chloe, Millie, Caleb, Gaten és Finn pedig hoztak maguknak székeket. Az ülés pedig úgy volt, hogy Ava egyik oldalára Gaten, a másikra pedig Millie ült. Millie mellett Chloe, majd Finn és végül Caleb zárta a sort.

-Örülök, hogy itt vagytok - néztem sorban a többiekre.

-Hé, mi melletted állunk - tárta szét a kezét Millie.

-De ha kérhetjük ne csinálj ilyet többet - tette hozzá Chloe.

-Igen, és mi mindig itt vagyunk, ha kellenénk - fogta meg a kezemet Noah.

-Köszönöm srácok - érzékenyültem el.

-Szeretünk Bryn - mondta Caleb.

-Méghozzá nagyon - tette hozzá Ava.

-Ha akarnál se tudnál minket levakarni többet - viccelődött Finn félig komolyan.

-Pontosan - bólintott Gaten.

-Szeretlek titeket srácok.

Egészen a látogatási idő végéig beszélgettünk mindannyian, hol erről, hol arról, ugrálva a témák között. Noah egész idő alatt fogta a kezemet és mindketten élveztük egymás társaságát. Megmutatta, hogy ő velem van, bármi is legyen. Hogy bármikor szólhatok neki, ő készen lesz segíteni. És ezt szerettem a srácban. Hogy bármire készen állt. Lelki és/vagy testi támaszt nyújtott az embereknek.

And the Oscar goes to... |×|Where stories live. Discover now