-Ava, te vagy az? - kérdeztem szinte sírva.
-Bryn... - suttogta.
-Ó, Jézusom, te életben vagy! Hála égnek! - kezdtem el sírni.
-Bryn... úgy örülök, hogy hallom a hangod! - kezdett el ő is sírni. - A szüleim... Bryn... És a te szüleid... A fél város halott...
-Annyira sajnálom Ava... - szipogtam. - Bárcsak ott lehetnék veled...
-Bryn... az összes rokonom halott... nem akarok árva lenni. Nem akarok mostoha szülőket... - sírt.
-Ava...
A szívem összetört a lányért, akit már 10 éve a legjobb barátnőmnek nevezhetek.
-Ava, itt Aurora, Bryn nagynénje. Gyere hozzánk. Ha kell, elmegyek érted. Örökbe fogadunk, rendben? Bryn is velünk él. Csak mondd meg, hogy hol vagy és elküldöm érted a férjemet - mondta Aurora néni.
-T-tényleg? - kérdezte Ava.
-Persze édesem - mosolyodott el Aurora néni.
-Köszönöm - sóhajtott egy mélyet Ava, hogy erőt vegyen a sírásán.
Így Ava másnap már mellettem ült és egy csomó mindenről beszélgettünk.
-Ugye? Olyan kedves volt, meg minden... - mondta Ava álmodozva.
-Hát igen... - mosolyogtam.
-Na és, mi van veled és Noahval? - kérdezte egy mindent tudó mosollyal.
-Hát... az igazság az, hogy fogalmam sincs. Az ikre már mondta, hogy úgy viselkedünk, mintha egy pár lennénk, de... én nem látom... mármint igen, sokszor fogjuk egymás kezét, de csak mert megszoktuk a szerepünk miatt! Bár... nem tagadom, hogy szeretném, ha ez másképp lenne. Ha nem csak megszokásból fognánk egymás kezét... - pirultam el.
-Úúú... valaki belezúgott egy bizonyos srácba - szívta a véremet.
-És kibe? - hallottuk az ajtóból Millie hangját.
-Millie! Te jó ég! - pattant fel Ava.
-Ava Murphy! Te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte boldogan Millie és átölelte a lányt.
-A tornádó... - mondta Ava kissé szomorúan.
-Á... értem - bólintott Millie. - Sajnálom.
Ava csak megrázta a fejét és visszaült a helyére.
-Hogy vagy Bryn? - kérdezte Millie.
-Jobban - mosolyodtam el. - Főleg, hogy tudom, hogy a legjobb barátaim biztonságban vannak.
-Ennek örülök - mosolygott rám Millie.
-És... a többiek jól vannak? - kérdeztem.
-Ha már szóba került... - kezdte Millie és félreállt, hogy lássam, ahogy a többiek bejönnek.
-Te jó ég... - suttogott Ava.
Ott állt az ajtóban Noah, egy csokor virággal a kezében. Mellette az ikre egy plüssel. Mögöttük Finn, Caleb és Gaten, lufikkal a kezükben.
-Bryn... - mosolyodott el Noah.
-Noah - mosolyodtam el én is.
-Örülök, hogy látlak - jött közelebb. - És hogy végre boldogabb vagy. Én... ezt neked hoztam - nyújtotta át a virágokat.
-Köszönöm - pirultam el.
-És mi is. Örülünk, hogy jobban vagy - lépett ki Finn is és a többiek egyetértettek.
-Én pedig örömmel mutatom be nektek a legjobb barátomat személyesen is. Ava Murphy - mutattam egy vörös arcú Avara.
-Sziasztok - intett Ava mindenkinek mosolyogva.
-Örülök, hogy megismerhetlek - ölelte át Finn a lányt, aki teljesen lefagyott.
-É-én is - dadogott Ava és viszonozta az ölelést.
-Ava! - tárta ki a kezét Gaten.
-Gaten! - tett ugyanígy Ava vörös arccal.
-Nem hiszem, hogy találkoztunk már. Chloe Schnapp vagyok - nyújtotta ki a kezét a lány mosolyogva.
-Ava Murphy - rázott vele kezet mosolyogva.
-Üdvözletem kisasszony! - hajolt meg Caleb.
-Üdvözlöm Uram! - pukedlizett viccelődve Ava. - Schnapp - biccentett Noah felé.
-Murphy - biccentett vissza, majd mindenkiből kitört a nevetés.
Noah az ágyra ült, Chloe, Millie, Caleb, Gaten és Finn pedig hoztak maguknak székeket. Az ülés pedig úgy volt, hogy Ava egyik oldalára Gaten, a másikra pedig Millie ült. Millie mellett Chloe, majd Finn és végül Caleb zárta a sort.
-Örülök, hogy itt vagytok - néztem sorban a többiekre.
-Hé, mi melletted állunk - tárta szét a kezét Millie.
-De ha kérhetjük ne csinálj ilyet többet - tette hozzá Chloe.
-Igen, és mi mindig itt vagyunk, ha kellenénk - fogta meg a kezemet Noah.
-Köszönöm srácok - érzékenyültem el.
-Szeretünk Bryn - mondta Caleb.
-Méghozzá nagyon - tette hozzá Ava.
-Ha akarnál se tudnál minket levakarni többet - viccelődött Finn félig komolyan.
-Pontosan - bólintott Gaten.
-Szeretlek titeket srácok.
Egészen a látogatási idő végéig beszélgettünk mindannyian, hol erről, hol arról, ugrálva a témák között. Noah egész idő alatt fogta a kezemet és mindketten élveztük egymás társaságát. Megmutatta, hogy ő velem van, bármi is legyen. Hogy bármikor szólhatok neki, ő készen lesz segíteni. És ezt szerettem a srácban. Hogy bármire készen állt. Lelki és/vagy testi támaszt nyújtott az embereknek.
YOU ARE READING
And the Oscar goes to... |×|
FanfictionStranger Things. Sokan szeretik világ szerte. De mi van ha...? Ezt a kérdést mindig feltesszük, holott sokszor mondják, hogy nem kéne. Én feltettem. És tudjátok mit találtam? Egy történetet. Egy történetet egy lányról és egy fiúról. Nem ismerték egy...