And the Oscar goes to... |×|

8.fejezet - Aftreparty gone wrong

-Annyira büszke vagyok rád Bryn!! - sikítozott boldogan Ava. - Alig várom, hogy kijöjjön a sorozat!

-Figyelj, jössz a premierre! Talán egy hónap és kint lesz Netflixen... talán egy kicsit több - mondtam boldogan.

-Bryn? - jött be Noah a szobába. - Lassan indulunk - mondta.

-Ki az? Noah? - kérdezte Ava.

-Igen. Noah... - néztem a srácra. - Gyere ide. Hadd sikítozzon neked is - kuncogtam.

Noah leült mellém és átkarolva nézett a kamerába.

-Szia Ava.

-Te jó ég, annyira büszke vagyok rátoook! - sikított megint boldogan. - Remélem hamarosan találkozhatunk! - mosolygott izgatottan.

-Hát persze - mosolyogott Noah.

-Esküszöm most forgatni akarok. Tudni hogy mi lesz a történet további részében... - sóhajtottam szomorúan. - Megtudni mi lesz a karaktereink jövője - néztem Noahra.

-Hát... reménykedjünk egy második évadban és sok új izgalomban - mosolygott rám és magához szorított.

-Igen... - néztem vissza a telefonra. - Mennünk kell. Hamarosan találkozunk.

-Sziasztok! - intett Ava.

-Szia - integettünk mi is és kinyomtuk a hívást.

-Noah... - kezdtem.

-Igen? - nézett rám.

-Szerinted... öhm... lesz valaha is... lesz második évad? - döntöttem a kérdés mellett. Eredeti kérdésem úgy hangzott volna, hogy szerinte lesz e belőlünk is olyan mint Will és Shay...

-Szerintem igen. Nem véletlenül végződik cliffhangerrel - mosolyodott el. - És ha lesz... mi készen fogunk állni rá.

-Ez megnyugtató - bólintottam.

Aztán nem bírtam tovább és tényleg elsírtam magam. Túl sok volt az a nyomás, ami rajtunk volt. És túl sok volt az ami bennem volt.

-Naa... Bryn... - térdelt le elém aggódva. - Mi a baj?

-Csak... túl sok a nyomás és... az érzéseim - szipogtam.

-Ó, édes... minden rendben lesz... - ölelt át.

-Úgy érzem, mintha kiszakítottak volna egy darabot belőlem... - sóhajtottam fel, hogy erőt vegyek a síráson. - Mit tegyek Noah... olyan rossz...

-Figyelj... mi lenne, ha elmennénk a bulira... és ha nem érzed magad jól, hazamegyünk. Próbálj kicsit elfeledkezni a fájdalomról... próbáld kibeszélni magadból. Rendben Bryn? - kérdezte, mire bólintottam. - Na gyere - fogta meg a kezemet és felsegített. Elvett az asztalról egy zsepit és a kezembe nyomta.

Összekulcsolta a kezünket és elkezdett húzni kifelé. Én közben letöröltem a könnyeimet és kifújtam az orromat. Aztán zsebre raktam a telefonom mellé a zsepit és már Noahval egy ütemben lépdeltem.

-Á, itt vagytok! Gyertek, induljunk! - mosolygott Millie.

Így együtt indultunk el valahova. Én nem tudtam, hogy hova, de úgy tűnt Millie igen. Így őt követve, Noahval a végén mentünk. Még mindig nem éreztem magam valami fényesen és volt egy olyan érzésem, hogy nem is leszek jobban. 

-Bryn... Minden oké? - nézett rám Noah.

-Nem... - ráztam meg a fejemet. - Van egy nagyon rossz érzésem... - mondtam.

-Itt vagyunk! - szólalt meg Millie és mi felnéztünk. Egy klub előtt álltunk. - Már mindenki itt van. Az egész csapat.

-Hű... - nyögtem ki, amikor beértünk. - Nem tudom, hogy mondtam e már, de nem vagyok nagy fanja a tömegnek.

-Be aggódj, én sem - suttogta Noah a fülembe. - De leülünk majd egy kevésbé zsúfoltabb helyre, rendben?

Én csak bólintottam és Noahval elindultunk, hogy előbb kaját, majd helyet találjunk. Nem volt túl nagy hangzavar, de azért nem volt csend, mint például a forgatáson. Noah áthúzott a tömegen, amitől csak egy kicsi választott el, hogy pánikrohamot adjon. Aztán végre valahára találtunk egy kevésbé zsúfolt helyet és leültünk.

-Nagy levegő... be és ki... - mormoltam magamnak, amit Noah észrevett.

-Minden oké? - kérdezte aggódóan.

-Mondtam, hogy nem szeretem a tömeget - nevettem el magam kínosan. - Egyszer elvesztem benne és azóta... hát igen.

-De most itt vagy. És nem a tömegben. Minden rendben lesz - húzott magához közelebb. - Minden. Rendben. Lesz - suttogta megnyugtatóan és nyomott egy puszit a fejem tetejére.

Lehunytam a szememet egy pár percre, hogy lenyugodjak. Aztán végre nekikezdtem én is a szendvicsemnek. Egész nyugodtan ettem és ennek örültem. A forgatásos napokban nem sok időnk volt igazán megállni és enni, így mindig örültünk, ha volt fél óránk rendesen enni.

-Pezsgőt? - kérdezte Millie három pohárral a kezében. - Azt hiszem almás.

-Úúú, az a kedvencem - mosolyodtam el.

-Nekem is! - mondta Noah.

-Jó az ízlésed - biccentettem.

-Köszi - mosolygott.

-Hát... akkor az első évad befejezésére! - mondtam.

-Az első évadra! - értett egyet Millie.

-Ránk! - mosolygott Noah.

-Egészségetekre! - mondtuk egyszerre és megittuk a pezsgőt.

-Bryn, világít a zsebed - mondta Noah.

-Valószínűleg csak Ava - vettem elő és felvettem. - Halló?

-Bryn? - hallottam meg Aurora néni hangját. - Kapcsold be a tévét. Hírcsatorna.

-Egy pillanat... miért is? - fogtam meg Noah kezét és magammal húztam, miközben még mindig Aurora nénivel beszélgettem.

-Én... képtelen vagyok elmondani... csak nézd meg... Sajnálom - tette le a telefont.

-Bryn, mi az? - kérdezte Noah.

De nem válaszoltam, csak bementem egy szobába, ahol szerencsére volt tévé. Gyorsan bekapcsoltam és a hírcsatornára tekertem. És amit ott láttam az összetörte a szívemet.

-Ne... - suttogtam a szám elé téve a kezemet.

Tornádó tarolta az egész városkánkat, benne a családommal és Avaval.

-Ne, ne, ne, ne... - kaptam elő a telefonomat és tárcsáztam a szüleimet. - Kérlek vegyétek fel... kérlek...

De semmi. Megpróbáltam Avat is, de semmi. És ott, abban a kis szobában elvesztettem minden életkedvemet. És Noah végignézte, ahogy teljesen összeomlok.