Bipolar ➡️ XiuChen AU

*KÜLÖN KIADÁS 1. /JONGIN & KYUNGSOO/*

Drágáim!

Amint láthatjátok, megérkezett az első külön kiadás, aminek Jongin és Kyungsoo a két főszereplője, ugyanis róluk alig hallani a történet során. Reménykedem, hogy van, aki rajtam kívül is hiányolta őket. :) 

A történések a 24. fejezet után zajlanak közvetlen. (<- Ezt mindig feltüntetem majd!)

Csudijó olvasást! 

x, A

Kyungsoo

Könyökömön támaszkodva figyelem a konyhában ügyeskedő páromat, aki ma ellenkezést nem tűrve kijelentette, ma ő készíti a vacsoránkat, nekem pedig annyira nem tetszett az ötlet, mint amilyen vonzónak találnák ezt mások. Ez pedig leginkább azért van, mert ismerem eléggé Jongin-t ahhoz, hogy tudjam, vagy baleset lesz a vége vagy kelleni fog egy B-terv.

Tekintetem a szorgosan dolgozó kezeiről arcára siklik. Mikor megpillantom, ahogy szemöldökét ráncolva, grimaszolva összpontosít az előtte lévő zöldségek aprítására, akaratlanul is elmosolyodom. Felém kapva fejét, széles mosollyal pillant a szemeimbe és halk kuncogás hagyja el ajkait, amikor meglátja ajkaimat felfelé görbülni.

- Mi az? – kérdezi nevetve.

- Vicces, amikor így grimaszolsz. – válaszolok egyszerűen.

- Még mindig csinálom? – kerekednek el a szemei, ahogy meghallja válaszomat. – Azt hittem már rég sikerült leszoknom róla.

- Miért akarnál leszokni róla? – lepődök meg.

- Mert régen anya mindig azt mondta aranyos, amikor ezt csinálom. Nem akartam aranyos lenni, ezért próbáltam magamat leszoktatni róla, de ezek szerint nem sikerült eléggé.

- Tetszik, amikor így grimaszolsz. – vallom be, mert eddig soha nem mondtam neki, pedig tényleg sokszor láttam már ilyen arcot vágni. – Ne szokj le róla Jonginie!

Kijelentésemre csak felnevet, majd letéve a kést, amivel eddig szeletelt, a konyhapult másik felére támaszkodik, most már velem szemben. Barna szemei az enyémeket vizslatják próbálva kiolvasni belőle a bennem tolongó gondolatokat, amik valamiért most a délutáni beszélgetésünk és Minseok körül forognak. Eszembe jut az időszak, amikor én is pont ugyan ezekkel a gondolatokkal álltam szemben és fogalmam sem volt, hogyan bogozzam ki a dolgokat. Viszont egy új gondolat is bekúszik a fejembe, amire gondoltam már párszor, de soha nem adtam neki hangot vagy teret. Egészen eddig.

Arra emlékszem, nekem milyen érzés volt. De arról sosem esett szó, Jongin mivel küzdött meg.

- Mi jár a fejedben Kyungsoo? – simít a karomra óvatosan. – Mióta elköszöntünk attól a fiútól, olyan mélyen vagy a gondolataidban...

- Csak eszembe jutott valami. – motyogom.

- Elmondod?

Első gondolatom, hogy inkább lerázom a témát, viszont ezzel az a probléma, hogy rettentően furdal a kíváncsiság. Sosem kérdeztem tőle ezeket, mert attól féltem meginognék az elhatározásaimban, de tudni szeretném mit érzett akkor, mikor meghozta azokat a bizonyos döntéseket velem kapcsolatban.