JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett

🌷2. FEJEZET🌷

Trying to remember how it feels to have a heartbeat

*Louis szemszöge*

Ideértem a teljesen ismeretlen iskola kapuihoz, és elgondolkodtam; vajon itt mi várhat rám? Rosszabb vagy talán jobb mint a régiben?

Akármi is legyen muszáj lesz bemennem. Nagy nehezen megmozdítottam lábaim, majd lassan kezdtem befelé sétálni az ismeretlenbe, ami először mindig sötét és üres, de aztán lehet, hogy valami jót is ki tudsz hozni belőle.

Ezzel a gondolattal és egy kis reménnyel léptem a bejárathoz és nyitottam ki az ajtót.

Aztán rájöttem, hogy mikor nyáron itt voltam és az igazgató bemutatta a sulit, nem igazán figyeltem szavaira, szóval nem tudom melyik terembe kellene mennem. Vagyis azt tudom hova kell mennem, csak ezt nem, hogy jutok el oda.

Zaynt sehol sem láttam, ő sem tud segíteni, gondolom már bevonszolta seggét a terembe. Igen, ő is nagyon "szeret" iskolába járni.

Látatlanban odamentem egy szőke sráchoz, és illedelmesen megkérdeztem:

-Öhmm, Szia. Tudnál segíteni? Új vagyok és nem tudom merre találom az osztálytermem. - kérdeztem a szöszitől erre ő megfordult és rám nézett kék íriszeivel, 'mely alatt egy cuki mosolyt formáltak ajkai. Hogy lehet valaki ennyire vidám az iskola első napján?

- Persze. Melyik termet keresed? Egyébként Niall vagyok. Niall Horan.

-Ohh, tényleg el is felejtettem bemutatkozni- eszméltem fel. - Louis Tomlinson. Örvendek. -próbáltam magamra erőlteni egy mosolyt, bár nem nagyon sikerült.

- Rendben Louis. Melyik termet kersed? -kérdezte miközben elővett szekrényéből egy szendvicset.
- 11. C - mondtam halkan, remélem azért meghallotta.

- Szerencséd van, mert egyszerű az út. - nevetett fel, miközben lenyelt egy falatot az egy perce még becsomagolt szendvicséből- Menj fel a második emeletre, aztán a foloyosó legvégén balra lesz egy kék ajtó, zöld üvegablakkal. Az a 11. C terem. - mondta kedvesen majd megmutatta a lépcsőt, ami felvezet a második emeletre.

- Egyébként a tesóm is 11. C-s. Nagyon kedves srác nyugodtan összebarátkozhatsz vele, nem harap - nevetett saját poénján. - Harry-nek hívják, de hívd Harold-nak azt utálja.

-Öhm, oké. - mondtam zavartan.

- Na, de most megyek, mert ha elkések az első nap az első óráról szerintem fej nélkül jövök ki. Amúgy sem vagyok a kedvence a tanároknak, képesek lefejeztetni, talán csak azért nem tették meg eddig, mert összevéreztem volna a padlót. Igen ez lehet az oka. - magyarázta mosolyogva majd még dobott felém egy "Később ütközünk"-et, és futólépésben elment.

Én is követtem példáját, gyorsan felszaladtam a lépcsőn, végigmentem a folyosón, majd megálltam a kék ajtó előtt.

Még vettem egy utolsó mély levegőt, aztán benyitottam. Szerencsére még nem volt bent az osztályfőnök, remélem nem fog kihívni, hogy mutakozzam be. Nem szeretek a középpontban lenni.

Ahogy beléptem örömmel konstatáltam, hogy senkinek nem keltettem fel figyelmét, túlságosan el voltak foglalva egymással.

Körbenéztem szemeimmel, Zaynt keresve. Meg is találtam az ablakfelöli padsor legutolsó padjában.

Mosolyra húzta ajkait, ahogy észrevett, és intett, hogy menjek oda. Gyosran léptem párat és már ott is termettem előtte.

Egy öleléssel köszöntöttük egymást, erre már páran azért felfigyeltek, csak azt nem tudom, miért. Két fiú nem ölelheti meg egymást barátságból?

Mikor a lehető legkényelmesebben elhelyezkedtem a kemény felületű széken, a tanár belépett.

- Reggelt mindenkinek- mondta "kedvesen", majd leült a tanári asztal mögötti székre.
- Remélem mindenki kipihente magát a szünet alatt. Van pár dolog, amit meg kell beszélnünk. - tért egyből a tárgyra - Na szóval, először is, mint már láthatjátok lett egy új tagja osztályközösségünknek. Louis kérlek gyere ki és mutakozz be.

Ez a mondat az, amit nem akartam hallani. Soha nem volt jó a beszélőkém, meg amúgy sem szerettem, ha mindenki rám figyel. Elképzelni is rossz, hogy a sok kíváncsi szempár téged fürkész arra várva, mikor szólalsz meg.

Ilynekor jól jönne egy olyan szemüveg, ami SpongeBob-nak is van. Bár nem tudom használ-e az, hogy a "közönséget" alsóneműben látod. Furcsa módszer, de talán oldja a frusztrációt.

Őszintén szólva a fiúknál szerintem nem oldaná a feszültséget, csak kicsit lejjebb vinné más testrészbe. Khm.

Vettem egy utolsó mély levegőt, mint mindig szoktam ilyen helyzetek előtt, és felálltam a székről. Nagy nehezen kisétáltam, majd megáltam az ajtónál. Nem tudtam mit is kellene mondanom.

Valaki pont ezt a pillanatot választotta, hogy betörje az ajtót, és nem túlzok, majdnem kisesett a helyéről a faszerkezet.

A srác, aki belépett rajta pont rám esett, ugyanis akkora volt a lendülete, hogy nem tudott megállni.

Arra eszméltem fel, hogy a hideg padló felszíne érinti a hátam, az ismeretlen fiú pedig rajtam fekeszik lihegbe. Belenéztem gyönyörű zöld íriszeibe, esküszöm látni véltem bennük a szín összes árnylatát, majd kifésültem ujjaimmal egy tincset izzadt homlokából.

Elvileg a zöld a legpihentetőbb szín az emberi szem számára. Ebben a pillanatban rájöttem, hogy tényleg így van.

Éreztem szíve heves dobogását, és biztos voltam benne, hogy ő is érzékelte ütemtelen dobbanásaim. Őszintén szólva nem is tudom, hogy nekem miért vert ilyen hevesen a szívem.

Talán a közelségétől?

Love y'all! 💕