JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett

🌷18. FEJEZET🌷

Please have mercy on me

*Louis szemszöge*

Eljött a verseny napja. Zayn tuszkolására, miszerint nagyon jó hangom van én is fel fogok lépni, mégpedig egy olyan dallal, ami remélem rossz érzést fog okozni Harrynek és rájön milyen érzelmeket váltott ki belőlem az, hogy elhagyott.
Nem szép dolog tőlem, annyit szeretnék, ha csak egy kicsit is, de átérezze azt, amit én érzek minden egyes nap. Tudom, hogy neki is fáj, hiszen eléggé rossz passzban van, mégis úgy gondolom ez most szükséges. Hogy a szemébe mondjam, mennyire szerettem-szeretem és ő mégjobban tönkretette az életem, ami alapból sem volt valami fényes.
Mióta küldte az sms-t arról, hogy nekem fogja énekelni a dalt, csak azon töröm a fejem, ugyan mire készülhet. Bocsánatot akar kérni, vagy mégjobban a földbe tiporni? Végre ma megkapom a választ kérdésemre.
Megnéztem az interneten a sorszámokat, hogy hányadikként fogok fellépni. Annyira sokan nem jelentkeztek az iskola létszámához képest. Én tizenkettedik vagyok, Harry nyolcadik és Niall ötödik.
Liamtől tudom, hogy a szőkeség nagyon sokat gyakorolt, - velem ellentétben- a dalt amit választott, pedig gitárral fogja kísérni. Nem mondta el senkinek, mi mellett döntött végül. Abban a családban mindenki szeret titkolózni?

Zaynnel közösen mentünk be a Dráma terembe, de engem előre ültettek a fellépőknek elhelyezett székek egyikére, még ő hátul maradt a nézőkkel, akik eléggé kevesen voltak, mondjuk nem csodálkozom, szombat délután van. Kinek lenne kedve itt ülni és nézni azokat az idiótákat, akiket öt napon keresztül nyolc órában el kell viselnie? 10-15 diák lehetett csak, annál több nem hinném, aminek örültem. Nem szeretek sok ember előtt csináni hát... semmit. Lassan körbenéztem a teremben és megpillantottam Harryt, amint felhúzott lábakkal ül a széken, fejét pedig térdein pihenteti. Mintha remegne, de nem csak a keze, az egész teste.

Nagy nehezen, de megálltam, hogy ne menjek oda rázkódó testéhez és kérdezzem meg mi baja.
Felnéztem a színpadra, ahol hál' istennek volt zongora is. A hülye fejemmel nem is gondoltam arra, hogy lehet az nélkül kell majd énekelnem. Miközben a többi hangszert nézegetten fellépett az igazgató és a mikrofon felé kezdett sétálni. Majdnem elbotlott, amin az "érett" iskolatársaim jót kuncogtak mögöttem. Niall felé sandítottam, aki minden kis marhaságon képes elnevetni magát. Kezét szája elé téve, piros fejjel próbálta visszatartani a feltörő röhögést, ennek eredményeképp valamilyen röfögés féle hangot hallatott.

- Kedves diákok, szeretetettel köszöntök mindenkit iskolánk első tehetségkutatóján. Ennél kicsit nagyobb létszámra számítottunk, mint láthatjátok a pulton is rengeted sütemény van, ezért hoztunk szalvétát és a rendezvény után a megmaradt desszerteket, kérlek csomagoljátok be és mindenki vigyen magával haza belőle, de persze igazságosan osszátok el, és semmiképpen se legyen belőle kajacsata.
- Nem kell kétszer mondani tanárnő, szívesen falatozok belőle! - üvöltött be az egyik fiú a nézőtérről.
- Tudjuk Noel, hogy te megennéd az egészet egymagad, de azért másoknak is hagyj. - nézett a picit ducibb fiúra.
- De nem is akarom tovább szaporítani a szót, jöjjön a délután első fellépője: Brandon Lambert.

*Niall szemszöge*

Nem azért jöttem ide, hogy nyerjek.
Azért jöttem ide, hogy fellépjek a színpadra, elővegyem a gitárom és énekeljek. Hogy miről? Az érzéseimről Zayn iránt. Eléggé bizonytalan voltam, mert nem tudtam eljön-e vagy sem. A dal, amit választottam szinte mindent elmond. Azt, hogy mit tesz velem minden egyes nap. Már nem titok előtte az iránta való epekedésem, már nem titok az, hogy mit érzek.
Igazából fogalmam sincs mit akarok most ezzel elérni, hiszen világosan megmondta, hogy nem meleg.
A csók is csak hirtelen felindulásból történhetett, számomra mégis a Mennyország volt, azzal párhuzamosan pedig a Pokol.
Bizonygatni akarja magának, hogy nem érez irántan semmit, de szerintem a barátok nem így viselkednem egymással, bár lehet félreértelmeztem minden megnyilvánulását felém.