We're just two ghosts standing in the place of you and me
*Harry szemszöge*
Miután vége lett az első napnak megkértem Niallt és Liamet, hogy jöjjenek el velem a gördeszkapályára, és nagy meglepetésemre igent mondtak.
Hármunk közül egyedül én szoktam oda járni. Bár már hívtam többször őket is a válasz mindig egy határozott nem volt. Arra hivatkoztak, hogy a gördeszka nem nekik való sportág.
Hát igazából Niall az ágyonfekvésből űz sportot, így az edzőterembe Liammel szoktam járni.
~🌼🌼🌼~
Mikor beértünk a folyosóra kértünk három darab deszkát, és kezünkbe fogva azt már mentünk is volna, ha hirtelenjében meg nem látom, ahogy egy srác felém tart, de egyensúlya nem túl biztos. Ismerős volt, de túl messze volt ahhoz, hogy felismerjem.
Egyensúlya végleg felborult, és példáját követte volna maga a srác is, ha még idejében elé nem szaladok, és karjaimat kinyújtva el nem kapom.
Csak akkor döbbentem rá, ki is van kezeim között, mikor kinyitotta szemhélyait, és pár szempillarebegtetés után, összetéveszthetetlen, most ijedségtől ragyogó íriszeivel rám nem nézett.
A zöld és kék szempár második találkozása, hasonló szituációban, mégsem ugyanúgy.
A nagy lendület közepette most én kerültem a kemény, kényelmetlen padlóra, és a szárnyak nélküli Angyalka pedig rám.
Ismertük már mind ketten ezt az érzést, hisz pár órája is ugyanez történt az osztályteremben.
Test a testen, szív a szíven. Kóborló lelkeink pedig minket elhagyva fölöttünk szálltak, mint két szellem, akik hosszú idő után most találkoztak először és végre egymás karjaiban tarthatják a másikat.
Tán' igaz is volt. Lehetséges, hogy egy másik életben, mi már egymáséi voltunk, csak szerelmünk nem tudott kibontakozni, ezért kaptunk egy utolsó esélyt, reményekkel telve, hogy végre összeforhassunk egy lélekbe. Kaptunk még egy esélyt csak hogy szerethessük egymást.
Olyan gyönyőrű és apró. Piciny mellkasa gyosan emelkedig a hirtelen jött adrenalinbomba végett, miszerint majdnem találkozott a kemény padlóval. Ahogy liheg fölöttem fejembe akaratlanul is piszkos gondolatok tömkelege talál magának helyet.
~🌼🌼🌼~
-Khmm - hallottam meg Niall hangját mellőlünk - Nagyon romantikus meg satöbbi, de tudomásom szerint nem ezért jöttünk.
- Öhm.... köszi, hogy..... megmentettél. - jött zavarba a rajtam fekvő fiú, majd felállt és egy deja vu érzés kíséretében lenyújtotta kezét, hogy felsegítsen.
Minden ugyanaz volt, mint pár órával ezelőtt, csak a szerepek cserélődtek fel. Most ő helyezkedett el rajtam, én pedig alatta.
Alkalmam volt megint újraélni azt a csodás bizsergést bőrömön,melyet első alkalommal is kiváltott belőlem érintése.
Gyorsan feltápászkodtam a földről segítségével és lesöpörtem a nem létező piszkot nadrágomról.
- Haver szerintem ezt tényleg hanyagolnod kellene - nevetett fel Zayn az Angyalkára nézve. Nem tudom honnan ismeri Louist, de egymás felé irányuló közvetlenségükből lekövetkeztettem, hogy nem ma találkoztak először.
- Mondtam neked, hogy nem vagyok jó az ilyen dolgokban, de te nem hittél nekem. - mutatott ujjával Zaynre. - De azért volt benne pár jó dolog is - itt rámnézett, és küldött felém egy perverz és egyben észveszejtő mosolyt, melytől majd elolvadtam, annyira kábulatba ejtett.
- Egyépként, ha nem ismernétek a nevem Zayn Malik. - muatkozott be a feketehajú testvéreimnek. Nekem nem kellet, hisz osztálytársak vagyunk. - Ti hárman testvérek vagytok, ugye? - mutatott ránk.
- Mostohatestvérek - felelte Liam. - Az én nevem Liam Payne a szöszinek mellettem, pedig Niall Horan. Biztosan láttál már minket a folyosókon, ha máshol nem is és mi is láttunk téged, bár a neved tényleg nem tudtam. - Zayn erre csak bólintott egyet, majd beletúrt tökéletesen beállított hajába.
Észrevettem, hogy Niall szemei megcsillantak, miközben a feketehajú adoniszt nézte. Valamilyen ismeretlen ragyosgás, amit eddig nem láttam soha íriszeiben. Vagy nem figyeltem rá eléggé, vagy még tényleg soha nem nézett így senkire.
Lehetséges, hogy megtetszett neki?
Áhh, nem az nem lehet. Tudom, hogy Ni meleg, de általában nem a Zayn fajta fiúk jönnek be neki.Bár nem igazán ismerem őt, annyit tudok róla, hogy rosszfiúsan öltözködik, és jegyei alapján eléggé intelligens. A tanárok nem igazán kedvelik, ugyanis túl sokat szokott "poénkodni" az órákon. Az elején még tényleg vicces, de néha túlzásba viszi a dolgokat.
A belső énjét nem ismerem, lehet teljesen más, mint amit külsője mutat. Lehet ezzel a stílussal csak elakarja rejteni igazi mivoltát az eberek elől.
Sosem lehet tudni, hogy egy ismeretlen ember, aki elsétál melletted az utcán, vagy épp közeli ismerősöd milyen érzéseket tart magában elsűlyesztve. Addig a napig, míg el nem mondja, és rá nem jössz miért cselekszik úgy, ahogy, az az ember ismeretlen marad számodra, és csak külsője alapján tudod megítélni, mert szívét nem engedi látni szemeid számára.
Love y'all! 💕
CZYTASZ
JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett
FanfictionAz élet egy hullámvasút. Vannak mélypontok, melyek után általában boldogabb és szebb időszakok következnek. Louis Tomlinson fiatal kora ellenére már sokszor nézett farkasszemet a padlóval, de ez alkalommal úgy tűnt nem lesz képes saját magát felcibá...