JUST A LITTLE BIT OF YOUR HEART // louis y harry - befejezett

🌷21. FEJEZET🌷

I am tired of this place,
I hope people change

*Louis szemszöge*

- Louuuu, reggel van és ma lesz a randink! - hallottam meg Harry izgatott hangját hátam mögül, nem foglalkoztam vele, csak még jobban magamra húztam a takarót.
- Naa, gyere már! Reggelizzünk meg, aztán készülődjünk. Louis.... Szerelmem.....Manóm..... Napocskám..... Életem..... - próbálta lerántani rólam az anyagot, de én erősen fogtam, így feladta és oldalamat kezdte ütögetni.
- Csak délután megyünk, hagyj már aludni... - próbáltam kérlelni, bár feleslegesen, nem csillapodott le. Annyit halottam, hogy felkel az ágyról és egy hangos ajtócsapódást. Gondoltam bedurcizott megint és felháborodottan lement.
Pár perc múlva, mikor már kezdtem visszaaludni megint lépteket hallottam a lépcső felől és újra kinyílt az ajtó. Nem igazán foglalkoztatott, egyszer majd csak feladja a próbálkozást.
Besüppedt mellettem a matrac, lábaimnál szellőt éreztem és az eddig ott lévő takaró hiányát, majd hasamnál egy jéghideg kezet.
- Ne már, tisztára hideg a kezed.... . - nyafogtam tovább, mint egy kisbaba.
- Rendben, akkor próbálkozok mással, ami melegebb és...... nedvesebb... - az utolsó szót olyan szenvedélyesen mondta ki, hogy a reggeli fáradságom el is tűnt, férfiasságom pedig megrándult nadrágomban.

Harry befedte hasam minden részét fórró csókokkal, majd végigsimított bokszeremen. Este mindketten levettük a melegítőnket, mert melegünk volt.
- Hazz, bármikor meghallhatják Niallék. - mondtam miközben húzta le rólam bokszerem, így végre ágaskodó férfiasságom szabad lehetett és semmilyen anyag nem fogta körül.
- Próbálj meg halk lenni, drágám... - mondta őrületbekergető rekedtes hangján.
- Hogy lehetnék halk? Ez... ez képtelenség... azt hittem tegnap, hogy a szomszéd kifogja hívni a rendőröket a hatalmas sikításaim miatt - még hogy halkan, ilyet mondani, az agyam eldobom.
- Ó, szóval ennyira jól csináltam? - nézett rám és tartva a szemkontaktust nyalt végig ágaskodó hosszomon. Újra elkapott az a jóleső érzés, ami tegnap mikor puha párnácskáival és forró nyelvével ért hozzám. Megpróbáltam élvezetem hangját visszatartani, kisebb nagyobb sikerrel.

- Srácok gyertek le kész van a reg - lépett be Liam a szobába, majd miután meglátta mit is csinálunk éppen, kővédermedt. Én gyorsan magunkra rántottam a takartót és megpróbáltam eltünni, de mivel nem vagyok varázsló, ezért muszáj voltam Liam megdöbbent arcát néznem, de nem csak ő volt ilyen állapotban, Hazzus mellettem szinte elsüllyedt az ágyban, arca pedig a friss vérnél is pirosabb színben úszott, bár tegyük hozzá én sem voltam jobb állapotban.
- Na szóval annyit akartam, hogy gyertek le reggelizni, most lett kész és... bocsi. - szólalt meg Li miután feleszmélt, aztán gyors léptekkel elhagyta a szobát.
- Hát ez eléggé...... kínos volt. - göndörkém hangosan nevetni kezdett mellettem, még az ágyról is leesett majdnem a nagy hahotázásban.
- Mi ilyen vicces, ha kérdezhetném? Liam épp most nyitott ránk..... - emlékeztettem.
- Hát... hát ez... - törölte le a könnyeit, felállt az ágyról és felém nyújtotta kézfejét, én még akkor sem értettem semmit, de inkább hagytam - Gyere menjünk enni, majd este folytatjuk. - kacsintott rám és féloldalas mosolyra húzta hívogató ajkait.

Nem tudom leírni azt, hogy mi volt az ebédlőben, mikor leértünk.
Egy teljesen piros Zayn és egy ugyanilyen színű Niall lihegve, mellettük pedig egy mérges Liam, aki robbani készült.
- Ezt! Én! Már! Nem! Hiszem! El! - mondta miközben indulatosan mutogatott a levegőben - Egy percre hagyom el a konyhát, hogy szóljak neketek és mi vár fent? - vonta föl a szemöldökét, majd felénk fordult - Egy nem éppen olyan pozícióban lévő Harry és Louis, amit nekem is látnom kellene. Oké ezen túltettem magam nagyjából, de most figyelj! Ugyan mi várt lent? Ők - nézett most Zaynre és Niallre - elindították a harmadik világháborút egymás szájában és az sem érdekelte őket, hogy már leértem, folytatták tovább, azon csodálkozom miként nem nyelték le egymást. - itt már teljesen úgy voltam, hogy nemsokára robban, ezért jobb lenne fedezéket keresni valahol - EZ NEM EGY SZEXBARLANG EMBEREK!! - csapott egy hatalmasat a konyhapultra, mire Harry megugrott mellettem és rászorított karomra. - Nem csak ti vagytok itt, hanem én is! Nagyon gratulálok, mindnyájatok mézes-mázos kapcsolatához, de ne előttem csináljátok már ezeket a dolgokat! Vagyis legalább akkor ne, ha a közelbe vagyok, mert nekem kibaszottul nincs senkim, és kibaszottul fáj látni, hogy ti ott vagytok egymásnak, miközben én egyedül rohadok és várom, hogy végre engem is szeressen valaki, legalább feleannyira, mint ti egymást. - sírt fel keservesen, könnyei megállás nélkül gyarapodtak arcán - IGEN. Végre kimondtam, irigy vagyok rátok, a kapcsolototokra. Én... én nem tudom. Mit csinálok rosszul? - már nem ordított, sőt szinte suttogott és hangja el-el csuklott beszéd közben. - Én senkinek nem számítok. - rogyott le az egyik székre.